–A cél: kétmillió aláírás gyűjtése a Nemzeti Konzultáció békés keretei között a trianoni béke-diktátum megsemmisítése érdekében –

2010. június 04-én 90 éve volt annak, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése az 1920. június 04-ét S ó l y o m László, köztársasági elnök jóváhagyó aláírásával a Nemzeti Összetartozás Emléknapjává nyilvánította és 2020. ugyanezen napján lesz 100 éve annak, hogy miközben az 1939-1945 közötti II. Világháborút és az 1989/90-es Rendszerváltás küzdelmeit és az ennek összefüggésében létrejövő történelmi egyezségeket követően Európa számtalan országának határát átrajzolták, a történelem viharában az érintett országok közül mára csupán Magyarország határai maradtak szinte teljesen érintetlenül . Ahogy sokan tartják, ” jobb a békesség” címszó alatt a politika meghagyta a ” státus quot”, miközben magyar vélemény és mondás az is, hogy ” gyáva népnek nincs hazája”. Igen, Trianonról, talán a minden magyarnak még lassan egy évszázad elteltével is fájó, hivatalosan az ún. “Békeszerződés” dokumentumáról van szó, mely valójában egy szégyenteljes ” békediktátumnak”, “békeparancsnak ” tekinthető”, amit az ismert versailles-i Nagy-Trianon Kastélyban írtak alá. Nos, ilyen formán jelen írásom arról szól, hogy egy újszerű Nemzeti Konzultációnak nevezett civilkezdeményezés, melyet a Magyarok Világszövetsége( MVSZ) karolt fel, mennyiben biztosít lehetőséget arra, hogy a korábbi évszázad – benne a világtörténelmi jelentőségű rendszerváltással – hamvába holt politikai adóssága mindenképpen békés úton törlesztésre kerülhessen a magyar nemzet számára a szinte minden magyarnak fájó Trianon ügyében.

 

 

Fotó: A trianoni Emléknapról

Szerencsére az elmúlt közel 100 évben a világ magyarságának minden nemzedéke – az ” Átkosban” is ! – áttörte azon politikai gátat ,mely megkísérelte valamilyen módon elhallgatni és belenyugvásra késztetni nemzetünk lányait és fiait, hogy mi is történt a Trianon Kastélyban valójában és a történelmi tudásban nem bővelkedő magyar emberek között egy évszázad elteltével is aligha van olyan, aki ne tudná az akkori történések lényegét, hogy ” Egyszer volt, hol nem volt , volt egyszer egy kétharmadnyi területtel nagyobb Nagy-Magyarország”, melyet Trianon csonkított meg, mintha az ember testéről levágták volna minden végtagját. Túl a történelmi tényeken a helyzet tragikus voltát jól érzékelteti az a fájdalom érzéseire alapuló mondás egy ismeretlen honfitársunktól, miszerint ” Magyar az, akinek fáj Trianon“. Természetesen nem véletlen az sem, hogy korábban ezt a mondatot először Illyés Gyulának, majd később Karinthy Frigyes irodalmi nagyságainknak tulajdonították, de végülis a 24.hu internetes újság ” nyomozásának” eredményeképpen kiderült, hogyan egyikőjük sem mondta vagy írta ezt. ” Mindössze” annyit lehetett megtudni, hogy ez a kijelentés a Rendszerváltás után először valamikor a 90-es években, dokumentálhatóan 2000. május 25-én hangzott el a Magyarok V. Világkongresszusának nyitókonferenciáján P a t r u b á n y Miklós, az MVSZ jelenlegi elnöke részéről, aki akár ki is sajátíthatta volna ezt az idézetet, de Ő arról nyilatkozott, hogy ez a mondat eredendően nem Tőle származik.

Fotó: ” Magyar az, akinek fáj Trianon”.

Az viszont tény, hogy Trianon megjelent a magyar költészetben is, s e nemzeti taragédiáról számtalan vers is született jónéhány ismert és kevésbé ismert költőnktől. ( K a r i n t h y legismertebb irodalmi műve, melyektől az ember teste szinte remegni kezd: a “Levél Kisfiamnak - Trianon Emléknapjára”, mely megjelent a ” Vérző Magyarország – magyar írók Magyarország területéért” c. könyvében; a kötet megjelenéséhez a korszak irodalmi életének kiemelkedő alkotói járultak hozzá műveikkel : T ó t h Árpád, M ó r i c z Zsigmond, K r ú d y Gyula, K a r i n t h y Frigyes, B a b i t s Mihály és Z i l a h y Gyula alkotásait is megtalálhatjuk benne.) Ezen felül többek közt az említett ” Nagyokon” kívül szintén megrendítő verseket írtak Trianonról olyan kiválóságok, mint R e m é n y i k Sándor, J u h á s z Gyula, B b a b i t s Mihály és nem utolsó sorban J ó z s e f Attila költőink is. Akkor most őket is dobjuk a sutba valójában irredenta verseikért, mert a Rendszerváltás utáni politikai elit érdemben nem lépett Trianon ügyében ?!? Ajánlom az érdeklődőknek lapozzák fel köteteiket vagy olvassák el ezeket az interneten.

De elevenítsük fel egy kicsit ismereteinket, és nem is biztos – senkit nem szándékozva ezzel megbántatni – , hogy minden Olvasónk ilyen részletesen ismeri a történelmi tényeket.

Tehát a trianoni dokumentumok semmiképpen sem egy Békéről szóló megállapodás iratai voltak, merthogy ezeket az I. Világháború győztes nagyhatalmainak ( Franciaország, Olaszország, Nagy-Brittania ) tárgyaló képviselői egyetértésben nem aláírták, hanem aláírásra kényszerítették a Magyar Királyság ” súlytalan” képviselőit. Kétségtelen tény, hogy a magyar részről a tárgyalásokat az a ” nagynevű” grófA p p o n y i Albert miniszter vezette, akit 1911-1933 között ötször jelöltek Nobel-díjra ( nem kapta meg), aminek a győztesek örvendtek, mert mindezzel együtt a magyarságot túlzott nacionalizmusával képviselte, lenézvén az országban élő nemzetiségieket és fajgyűlölő vitatott személyiségével hiteltelenné váltak érvei. Súlyos tévedése volt például az is, hogy miközben azt nyilatkozta, hogy a tervezetek elfogadhatatlan feltételeket tartalmaznak, nem vette észre, hogy azok nem a béke feltételei , hanem diktátumai voltak. Mai szemmel, bár rendkívül nagy volt a ránehezedő nyomás, de a nagymérvű tényleges területi szankciókért a történészek jelentős része nagy mértékben őt okolja. Máskülönben a ” Békeszerződést” nem is ő, hanem

az 1920 márciusában Horthy Miklós által az erre az alkalomra kinevezett Simonyi-Semadam-Kormány képviseletében és felhatalmazásával B e n á r d Ágost a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere. és D r a s c h e-L á z á r Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával” – írja a Wikipédia.

A tárgyalásoknak nem igazán nevezhető megbeszéléseken ugyan a magyar delegáció részéről is hangzottak el érvek, de ezeket a győztes hatalmak gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyták. Belekerült a dokumentumba az a rendkívül igazságtalan és megalázó 161. cikkely is, melyre alapozottan Magyarország területét annak kétharmad részével csonkították meg. Az ország területét 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkentették.

Ugyancsak a Wikipédia az említett cikkelyhez kapcsolódóan így ír:

” A szerződésben a győztes felek kijelentik, hogy Magyarország felelős a háborúban győztes államoknak okozott károkért (161. cikk), a VIII. rész további cikkeiben és függelékeiben pedig részletesen szabályozzák az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit.” Á szerződésbe foglalt megállapítások megegyeztek Edvárd Benes megfogalmazásával , aki igy vélekedett „Az egész világ elborzadt … és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

Ehhez képest a történészek által elismert és egyébként a háborút megelőző időszakban a politikusok által is tudott, a háború kitörését eredményező három fő ok:

– A világban ekkor tájtra több új ország indult fejlődésnek az ipari forradalom eredményeinek köszönhetően és a jobb gazdasági mutatók elérésé érdekében – növelendő a versenyképességüket – a világ újrafelosztására, egyebek közt gyarmatokra tartottak igényt ők is az ún. „nagyhatalmakhoz hasonlóan. Olyan államokról van szó, mint például Németország, az Osztrák-magyar Monarchia ( OMM ) és Japán.

– Ebben az időben kezdtek kialakulni az etnikai alapú nemzet-államok, s a 19. század végétől egyre több jött létre és mostanra a balkáni etnikumoknál és Magyarország északi területeinek környéken is meglehetősen kuszává váltak a különböző etnikai és nemzeti törekvések.

– A Világháború kitörésében nem kis szerepet játszott a nemet-francia ellentét is ;

Ezek után, ha összevetjük a fenti valódi okokkal az ún. „békeszerződés” tartalmát, ugyancsak „elcsodálkozhatunk” a igazi bűnösök bűnbak keresésen és találásán: Mert mit is tartalmazott ez a dokumentum lényegében?

„A Szövetséges es Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri ( Micsoda égbekiáltó kényszer-megaláztatás volt velünk ilyeneket aláírattatni és szinte, az akkor még csak Nagyháborúnak nevezett véres konfliktusért hazánkat tenni felelőssé és a háború kitörésének okait mind „ ránk-lőcsölni” ?!! – a szerk. ), hogy Magyarország minden veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, melyeket a Szövetséges és Társult Kormányok , valamint országaik polgárjai a rajuk kényszerített háború következményeket elszenvedni kényszerültek az Ausztria- Magyarország és szövetségeseik támadása következtében.” Ennek megfelelően, miközben Magyarországot kikiáltották a háború „bűnbakjának”, e közben a valós céljuk az volt, hogy látván az OMM teljes szétesését, a régi sérelmek retorziójaként még az elvi lehetőséget is el szándékoztak venni annak, hogy egyáltalán barminemű meghatározó szerep juthasson hazánknak a Kárpát-medence térségében a sajnos valóban nem mindig korrekt – az 1848/49-es szabadságharc egyik problémájaként számon tartott – magyar nemzetiség-politika jegyeben. Ím’ ez, tehát, az „béke-szándéktól” duzzadó „szerződés” – melynek fogalma úgy ismert mindenütt a világon, hogy szerződés, csak két, illetve több fél egyező akaratával jöhet létre – mely következmény következményeképpen Magyarország a következő területeit vesztette el. ( Máskülönben tudomásomra jutott az a tény is, hogy ezek a béketárgyalások úgy zajlottak le, hogy azokon a magyar delegáció fizikálisan jellemzően jelen sem volt, hanem valójában csak az antant képviselői ültek össze és hoztak szankcionáló döngtetéseket első sorban a vesztes felek részére és a döntéseiket követően közölték az érintettekkel, hogy ezt lesz muszáj aláírniuk. ) Íme, az országtól elcsatolt területek:

– Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből ( az ún. Partium és Bánság keleti része, az Alfold egy része Romániához került. )

– A szlovákok es rutének által is lakott északi területek többsége. Igy a Csallóköz, a Felvidék és a Kárpátalja Csehszlovákiához került;

– Délen a Szerémség, Bácska, a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb-horvát-szlovén Királyság ( későbbi neve Jugoszlávia ) része lett;

– Nyugaton egy sávot, a Felsőőr vidékét Ausztriához csatolták, ahol később Burgerland néven önálló osztrák tartományt hoztak létre e területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján;

– Északon Szepes es Árva megyéből kb. 500 négyzetkilométernyi területet Lengyelország kapott meg ;

– A szerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került az 1102 óta magyar fennhatóság alá tartozó Horvátország is. Fiume ( mai neve ,Rijeka ) is a Magyar Korona része volt, de rövid önállóság után Isztriával es Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.

Eléggé közismert, hogy az I. VH. egyik főszereplője volt az USA is ,az

első világháború azonban nem az Egyesült Államok háborúja volt, amerikai érdekeket csak kevéssé, illetve közvetlenül nem fenyegetett. A kormányon lévő liberális-demokrata kormányzat viszont abban érdekelt volt, hogy Európában is hasonló elvek működjenek, mint odahaza – Németország győzelme pedig ezzel teljesen ellentétes lett volna. Lényegében ezért, és az Angliával ápolt jó viszony érdekében léptek be a háborúba.

Ilyen formán az USA-nak speciális szerepe volt nem csak a háborúban, hanem magában a békeszerződésben is, s lényegében ötödik félként a demokrata Wilson elnöklésű Egyesült Államok is részt vett a trianoni béketárgyalásokon, sőt a szerződést ők is aláirták, csakhogy a Kongresszus ezt nem ratifikálta. De nem valamiféle magyarbarátság miatt, hanem mert időközben a republikánusok kerültek többségbe, akik mivel nem akartak semmiféle kötelezettségvállalást tenni egyetlen Párizs környéki békeszerződés tekintetében, melyek az ekkoriban alakult Népszövetség ( ill. más néven Nemzetek Szövetsége, mely a későbbi ENSZ elődje volt ) érdekkörébe tartoztak, ezért az USA minden állammal külön békét kötött. Így velünk az ún. Washingtoni Békeszerződést, mely egyebek közt a hadi állapot megszüntetését volt hívatott parafálni az Államok és Magyarország közt. Viszont ebben a bilaterális egyezménybe, a Magyarországgal kötött szerződésbe bekerült egy olyan ” passzus“, ami a mostani MVSZ által koordinálásra kerülő aláírásgyűjtő civilkezdeményezésű akció tartalmi megvalósíthatóságára pozitív kihatással lehet. Eszerint az Egyesült Államok e velük kötött megállapodásban kimondta, hogy : ” nem áll jót a határváltozásokért, nem vállal velük kapcsolatban semmilyen kötelezettséget, csak a két ország közti hadiállapot megszüntetését és az amerikai-magyar viszony rendezését rögzíti.”

Ezzel szemben viszont a trianoni “békeszerződéssel” kapcsolatban van egy jogilag is speciális kérdés. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar határok jelenleg ” de jure ” nem a ” békediktátum” szerintiek, hanem a II. Világháborút lezáró 1947-es párizsi megállapodásoknak felelnek meg. Eszerintvisszaálltak – merthogy a Horthy- rendszer alatt visszakaptuk Felvidék egy részét – a trianoni békeszerződésben kijelölt határok, kis módosítással. Csehszlovákia öt Pozsony-környéki falura tartott igényt. Ebből három falut kapott meg ( Oroszvár, Horváthjárfalu, Dunacsún ). A II. VH-ban újra vesztes magyar állam – politikusaink ezúttal is a rossz oldalra álltak – képviseletében ez került elismerésre , illetve aláírásra. Viszont, ha a milliós nagyságrendű aláírások nyomás-gyakorló hatása réven az ország el tudja érni , hogy az 1947-es párizsi békekötés alól kihúzzuk a „talajt” a trianoni diktátum megsemmisíttetésével, akkor– bár e tekintetben nem teljesen egységes a jogi álláspont – a II. VH hivatkozása is semmis lesz, arról pedig már nem is beszelve, hogy ezek a 70 évvel ezelőtti megállapodások a rendszerváltás következtében már egyebként is „borultak” jó-néhány állam vonatkozásában. Felmerült máskülönben egy olyan kérdés is, hogy vajon hány évig hatályos jogilag egy ilyen háborút lezáró szerződés, mint a trianoni. Úgy tudom, hogy elvileg nem veszti hatályát, viszont az emberiség történelmében kialakult egy olyan nézet, hogyha ezen „ egyezségeket” 100 év körüli időtartamig az érintettek nem változtatják meg, nem háborgatják, akkor ezután már ezeket az egyezségeket jogilag is megváltoztathatatlannak kell tekinteni, másként fogalmazva az „ellopott holmi” tulajdonjoga átszáll a tolvajra. Az aláírásgyűjtés kezdeményezői ezért is vélekednek úgy, hogy a változtatásra Trianonra vonatkozóan, ez az aláírás-kezdeményező akció az utolsó, mert 3 év múlva Trianont illetően 2020-ban lejár ez a bizonyos 100 éves a békés utón történő rendezés „türelmi határideje”. Természetesen igy is előfordulhat, hogy a szerződés nem kerül semmissé nyilvánításra, illetve igazságtalan volta miatti megváltoztatásra, de e békés küzdelem akkor sem volt hiábavaló, mert igy legalább az egész világon minden nemzet megtudhatta , hogy a magyarság egésze Tisza Istvántól napjainkig valamilyen formában mindig napirenden tartotta a Trianon igazságtalanságának kérdését, és a jelen Nemzeti Konzultációval tettekben is a végsőkig kitartott és mindenki tanulhat, hogy bármilyen népek, etnikumok közti konfliktus megoldásaként megkötött szerződések esetében nagyon résen kell lennie minden aláírónak, mert különben bárki járhat úgy, mint a magyarok Trianonnal.

De a “Trianoni Békeszerződésnek” nevezett büntetőszankciókra visszatérve a 20-as évek közepétől egy, a békeidőben semmiképpen sem megengedhető rendkívül agresszív irredenta revizionista és revansista politika kezdődődött meg a Nagyháborúban vesztes államok részéről ( bár a nyilatkozók mindig hangsúlyozták, hogy visszacsatolási céljukat békés úton kívánják elérni ),mely törvényszerűen hozzájárult a II. Világháború kitöréséhez.

Bizonyára kevés olyan család van ma is hazánkban, ahol szülők, nagyszülők, esetleg dédszülők ne meséltek volna arról – csupán szemléltetésül említek meg egy-két példát – , hogy ez szervesen beépült az oktatás-nevelési rendszerbe.

Az elemi iskolákba a legtöbb helyen a tanító azzal a kérdéssel lépett be az osztályterembe, hogy:

– Maradhat ez így ?

A kötelező válasz erre kórusban:

– Nem, nem soha! - megjegyzem, ez a 17éves József Attila vers címe 1922-ből, 17 ;

A másik ismert verses “szlogent” is biztos több Olvasónk ismeri:

“ Csonka Magyarország

nem Ország,

egész Magyarország

Menyország!”;

Vagy megemlíthetem a:

– Vesszen Trianon! – t is.

Fotó: „Nem, nem soha !” :

A 17 éves József Attila verse:

NEM! NEM! SOHA!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

1922 első fele

Tapasztalhattuk hát, hogy a két VH közti revizionista politika sehova nem vezetett, pontosabban Trianon ügye folytatódott a II. VH-ban. Az ún., szocializmus idején a ” népek közti barátságra” épülő rendszerben, bár a sajnálkozás és a fájdalom-kimondás a három “T” ( Tűrt, Támogatott, Tiltott) közül a “Tűrt” kategóriába tartozott, de bárminemű határkorrekció szóba sem jöhetett.

A rendszerváltozás idején elkerülhetetlen volt, hogy Trianon ne kerüljék terítékre, de a magyar külpolitika irányvonalát jól megmutatta Kárpátalja esete. A törvényes, ráadásul magát nemzetinek, kereszténynek, konzervatívnak valló magyar kormány elnöke, dr. A n t a l l József éppen most, december 6-án lesz 26 éve, hogy 1991-ben aláírta Kijevben a történelmi Kárpátaljáról való lemondással egyenértékű magyar-ukrán alapszerződést. Azzal a szomszédos állammal, amely a Szovjetuniótól való elszakadását eredményezett népszavazását követően mindössze öt nappal korábban jött létre.

A valódi okok ma is vitatottak, hogy miért szánta rá magát erre az opportunizmusra magát, az egyébként nagy formátumú és számtalan érdemet magáénak tudó, a rendszerváltást követő első szabad választásaként az ország élére került miniszterelnök – amit sokan nem bocsátanak meg neki – miközben hangsúlyozta, hogy ő valójában 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Sokak számára teljesen érthetetlen ezen hozzáállása a lehetséges és esetleges határmódosításokhoz, hisz mindeközben Európa országainak határai folyamatosan ” rajzolódtak át ” a II. VH békeszerződéseinek figyelmen kívül hagyásával. Ennyire fontos lett volna Antallék számára esetünkben a státus quo, s ennyire tartott az addig békés átmenet kockáztatásától?!? Nem tudjuk pontosan… Az viszont újabb tény , hogy ” cserébe “ „viszonzásképpen” az ukrán parlament 1992. június 25-én hatályba léptette a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt. Kárpátalja terület elnöki megbízottja 1992. december 17-én rendeletben rögzítette annak területi érvényességét. Többek között előírta: „ahol a lakosság többsége meghatározott nemzeti kisebbséget alkot, az állami, társadalmi szervek, intézmények és szervezetek hivatalos személyei kötelesek beszélni az állam nyelvét és a nemzeti kisebbség nyelvét olyan szinten, amely hivatali teendőikhez szükséges.”

Azt, hogy a többi érintett országgal Szlovákiával, Romániával és Szerbiával milyen fázisig jutottak el a politikai háttértárgyalások Trianon ügyében erről nincs információm, viszont azt lehet tudni, hogy a hazai lakosság ” elaltatása” azzal történt meg, hogy majd ha az érintett országok tagjai lesznek az Európai Uniónak( EU), akkor e határmódosításoknak a jelentősége elenyészik, mert így egész Európa egyetlen nagy állami alakulat lesz. Sajnos e vonatkozásban az EU-hoz fűzött remények nem váltak valóra, mert bár az európai közösséghez való tartozást nagyon is igénylik az egyes országok, mint részegységek, ellenben egyidejűleg tanúi vagyunk annak is , hogy a népek etnikai nemzeti identitása fokozódik . Az EU létrehozói korábban úgy vélték, hogy ez az identitástudat csak kulturális vonatkozásban jelenik meg, s a politikai inkább csak gyengülni fog. A helyzet azonban az, hogy tévedtek.

Fotó: GONDOLKOZZ Honfitársam: a „KETTŐ” mért zárná ki egymást ?!?

A való élet azonban egyre inkább másként alakul az emberek igénye miatt. Kétségtelen, hogy ezek az identitásigények területenként különböző típusúak, de mindenképpen politikai jelleget is viselnek magukon. Gondolok itt olyan törekvésekre, mint amit Kosovóban megtapasztaltunk, s találkoztunk Skócia és Katalónia törekvéseivel is, de valahol az identitási körbe tartozik az angliai ” brexit” is.

E helyzetelemzés után most pedig rátérek a Magyarországot érintő trianoni ügyre, melyben több országgal ellentétben az identitás kontextusában nem az önállósodásról, hanem éppenhogy a magyar nemzet egységesülési törekvéséről szól.

Országok, birodalmak szétesései, önállósodások és egységesülések – igen, ez egy különös kőrforgás volt mindig az Emberiség eddigi történelmében. Természetesen ennek a kőrforgásnak megvannak a maga társadalmi törvényszerűségei, de ez a téma már egy másik írásom tárgya lehet.

Viszont cikkem további részében most arról kívánok írni, hogy miben áll e jelenlegi, mind tartalmában és mind technikai lebonyolításában újszerű, a demokratikus jogállamunk békés keretei közt lebonyolításra kerülő aláírásgyűjtő indítvány lényege Trianon ügyében, mellyel kapcsolatban – úgy vélem – nincs indoka, s így helye sem semminemű rendkívüli felháborodást kifejező indulatoknak azok számára sem, akik az akcióval nem tudnak azonosulni. A kezdeményezők nyilvánvalóan tudják, hogy a magyarság szinte kerek egészének – az egyes emberek politikai hovatartozása, különbözősége ellenére – fáj Trianon, és ebben a magyar nemzet , mondhatni , szinte teljességében ún. ” érzelmi konszenzust” tudhat magáénak. Ugyanakkor azonban pontosan tisztában vannak azzal is, hogy ezen nemzeti kérdés gyakorlati rendezését illetően lesznek a legkülönbözőbb okok miatt egyet nem értők. Lesznek olyanok, akik úgy vélik, hogy közel 100 év elteltével az ügy már nem időszerű, s a megoldás lehetősége utoljára a Rendszerváltás idején volt adott, amit ” lekéstünk”; lesznek olyanok, akik egyszerűen azt fogják mondani, hogy – mint elhunyt szeretteink halálába – ebbe is bele vagyunk kénytelenek törődni; vannak , akik azon az álláspontot osztják, hogy ilyen alapon időben akár a több száz évvel ezelőtti igazságtalan háborúk igazságtalan ” békeszerződéséig” visszamehetnének országok; aztán, hogy eddig az emberiség valamennyi háborújában a vesztesek sorsa és a vesztesség lényege mindig az volt, hogy épp annyit veszítenek, amennyit a győztesesek rájuk tudnak kényszeríteni, s ha a konfliktus végén nem tudtak jobban a sarkukra állni, hogy veszteségük mértéke kisebb legyen, akkor ezt muszáj tudomásul venni és nem lehet hosszabb idő elteltével utólagosan előállni újabb követelésekkel, hogy az aktuális időben nem voltunk elég ” talpraesettek”, s ez vagy az az indokunk, érvünk ” akkor nem jutott eszünkbe; és vannak olyan emberek is Trianon ügyében , akik – a kezdeményezők jogszerű és békés szándéka és magatartása ellenére is – egyszerűen tartanak egy újabb háborús konfliktus keletkezésétől és ha ” választani” kell az igazságtételi újabb háború és a békés beletörődés között, akkor ez utóbbit ” választják stb. Következésképpen a kezdeményezők tiszteletben tartván ezen ” másként gondolkodók” véleményét , az akció ellenzőit ugyanerre kérik, hogy a valódi demokráciákra jellemző tolerancia jegyében kölcsönösen ők is tartsák tiszteletben az aláírás-gyűjtést pártolók álláspontját. És őket e mostani írásom soraival is tisztelettel szintén megkérik, hogy ne fejtsenek ki ellenpropagandát és ne akadályozzák a törvényes iktatószámmal ellátott írásbeli engedéllyel rendelkező embertársainkat az önkéntes aláírások gyűjtésében. Megjegyzem az MVSZ vezetése gondoskodott arról is, hogy legyenek ún. hatósági aktivisták is az aláírásgyűjtésekhez arra az esetre, ha különösképpen az utcai aláírásgyűjtéseknél esetlegesen összetűzés alakulna ki rosszindulatú provokátor személyek és az aláírásokat törvényesen gyűjtők között, amivel sajnos számolni kell, bármennyire is alkalmas időszakban kerül sor erre a kezdeményezésre. Tehát, ezen soraimmal is azt kívánom alátámasztani, hogy nem alaptalanul adtam írásom címéül, hogy Trianon ügye kényes kérdés.

A ” NEMZETI KONZULTÁCIÓ TRIANONRÓL” elnevezéssel futó aláírásgyűjtő kezdeményezés mottója: “ Csak egy dolog van, mi erősebb a világ összes hadseregénél: egy ötlet, amelynek eljött az ideje” / V i k t o r Hugó /. A konzultáció lényegében egy politikai Petíció Magyarország Kormányához és a következőkben írtak szerint szükség esetén ügyvédi felhatalmazás is ahhoz, hogy a meghatalmazottak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, vagy más illetékes nemzetközi bírósághoz fordulhatnak a trianoni békeparancs semmisségének kimondatásáért. A továbbiakban pedig az MVSZ által kiadott tájékoztató anyaga – mely az ” Ái. 2017.1007.V3″ jelzéssel került ellátásra – valamint szintén az MVSZ által készített és az ” Igazságot Európának!” címmel az Európai Parlamenthez benyújtott Petíció részlet-dokumentuma alapján írt összegzésem , amik többnyire szószerinti, részint tartalmi idézetek, kiegészítve saját szövegeimmel, mondandómmal.

Fotó: A Nemzeti Konzultáció nevet viselő

aláírásgyűjtési kezdeményezés emblémája

Legelőször is a kezdeményezés felvezetőjét idézem: ” A Trianonról szóló nemzeti konzultáció lényege egy kettős aláírásgyűjtés, melynek során a kezdeményező Magyarok Világszövetsége és az Országos Trianon Társaság, valamint a mozgalomhoz társult szervezetek és személyiségek azoknak a magyar embereknek az aláírását várják, akinek fáj Trianon, és akik készek fájdalmukat nyíltan , aláírásukkal megerősítve megvallani, készek a trianoni igazságtalanság ellen cselekedni. A Rajt időpontja: 2017. október 15.”

Az egyik aláíróív szokványos, sorszámmal ellátott nyomtatvány azzal a különbséggel, hogy az aláírónak személyi igazolvány vagy más személyes dokumentumának számát az íven nem kell feltüntetnie, csak az olvasható teljes nevét, születési időpontját, helyét és elérhetőségét: a lakhelyének címével, esetleges telefon,- és e-mailjével, valamint az ívet alá kell írnia. Az aláírók ezen az íven a Magyar Kormányt szólítják fel, hogy lépjen fel a nemzetközi politikában a trianoni békeparancs semmisségének kimondatásáért. Ennek az aláírásgyűjtésnek a ” zászlóvivője” N y e r s Csaba. Abban, hogy az ő kezdeményezésétől egy testületileg is felvállalt indítvány lett, még két személy játszott fontos szerepet. Ezért ennek az indítványnak a neve: Grespik-Gaudi-Nyers indítvány .

– dr. G r e s p i k László közismert ügyvéd volt és az egykori Csurka elnöklésű Magyar Élet és Igazság Pártjában politizált, de tavaly fiatalon 53 éves korában elhunyt;

– dr. G a u d i – N a g y Tamás az előző ciklusban a Jobbik országgyűlési képviselője volt. Szakmája: ügyvéd;

– N y e r s Csaba személyiségéről az alábbi fotója alatt tájékozódhatunk.

Fotó: Nyers Csaba, az indítványok egyik legérdekesebb, kevésbé ismert több szakmával rendelkező kezdeményező személyisége; Szerszámkészítő, szakács és jelenleg réz-lemez- domborítóként a Honfoglalás kori tárgyi emlékek feldolgozója

Az aláírandó indítványuk szövege, mely az ív (igazoló száma: NAIH-128544/2017 ) fejlécében szerepel:

” Felszólítom a magyar Kormányt, hogy a magyar állam nevében forduljon nemzetközi szervezetekhez és kezdeményezze egy nemzetközi döntőbíróság létrehozását a trianoni béke(diktátum) semmisségének kimondására.”

A második aláírásgyűjtő ív pedig egy sorszámozás nélküli, az előzőekben már említett különleges ügyvédi meghatalmazás az ügyben esetlegesen illetékes nemzetközi bírósághoz forduláshoz. A meghatalmazás minden aláíró részére egy A4-es méretű géppapíron történik, melyen “A Hágai Nemzetközi Bírósághoz illetve az illetékes nemzetközi bírósághoz” intézett angol nyelvű szöveg található a következő magyar nyelvű szöveggel: ” Név / Én / Születési dátummal és hellyel, Címmel, Országgal”. Az adatok utáni megfogalmazás:

„Meghatalmazom SZIGETI SÁNDOR-t ( Alexander) és/vagy Dr. DRÁBIK JÁNOS-t és/vagy BOTTYÁN ZOLTÁN-t , hogy a Nemzetközi Bíróságon benyújtandó Keresetben képviseljen engem, az 1920.június 04-én kötött trianoni békeparancs megsemmisítése ügyében. Az aláírás a meghatalmazás napján lép életbe, és annak visszavonásáig érvényes. Kérdés: akarja-e a meghatalmazó, hogy neve a későbbiekben megjelenjen a nyilvánosság előtt?

Igen: _______ , Nem:______________

Kelt:___________ Aláírás___________

( Két tanú):

TANÚ:__________TANÚ:____________

Olvasható aláírás: Olvasható aláírás:

_________________ _________________

Címe:___________ Címe:_____________”

Ezt a kezdeményezést SZIGETI SÁNDOR indítványozta és e kezdeményezés is testületi határozatokkal alátámasztott hivatalos dokumentum lett és a segítőtársak ennél pedig Bottyán Zoltán-dr.Drábik János és Szigeti Sándor lettek, s így ez a kezdeményezés a “ Bottyán-Drábik-Szigeti indítvány” nevet kapta.

Az indítványozók:

– B o t t y á n Zoltán, az MVSZ elnökségi tagjaként az MVSZ elnökhelyettese;

– Dr. D r á b i k János főbb tevekénységei az alábbi fotója alatt olvashatóak

– S z i g e t i Sándor, jogász, aki nem régiben telepult haza Amerikából

Fotó: Dr. Drábik János, az indítványok közismert kezdeményező személyisége; Az Országos Trianon Társaság elnöke, jogasz, 12 könyv közíró írója, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető program-szerkesztője

Az aláírásgyűjtés törvényességében kétkedők vagy bizonytalankodók számára mondom el , hogy a jogi szabályozásnak megfelelően teljesen hivatalos, a Petíció ugyanis bejelentésre került a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz ( NAIH) és a hatóság az első ívnél már megemlített – megismétlem – NAIH -128544/1917 -es igazoló számot bocsátotta ki a nyilvántartásba-vételnél.

Az aláírásgyűjtő ívek nyilván a hamisíthatóság lehetőségének csökkentése miatt sorszámozottak és mint ilyenekért az aláírásgyűjtők és felkért, ívet átvevő segítőtársaik felelősséggel tartoznak , s ezek az ívek így az ún. szigorúan elszámolandó nyomtatványok körébe tartoznak. Az aláírásgyűjtő íveket aláírók teljes jogbiztonságban vannak, mert az íven feltüntetésre került az MVSZ jogi felelősségvállalása, amit a gyűjtő köteles is közölni az aláíróval.

Az aláírásgyűjtők tartanak maguknál nem csak aláírásokat gyűjtők íveket, hanem olyan külön íveket is, melyen aláírásgyűjtő aktivistáknak lehet jelentkezni. Az aláírásgyűjtőnek kötelező kitölteni a részükre készített bekeretezett részt.

Az indítványok iránt érdeklődőknek hasznos lehet tudni, hogy az MVSZ már lassan 10 éve dolgozik a trianoni igazságtalanság helyrehozásáért. A már említett, 2015-ben az Európa Parlament Elnökének, az Európa Tanács Főtitkárának, valamint Franciaország államelnökének hivatalosan benyújtott ” Igazságot Európának!” c. Petíció kidolgozása már 2008-ban elkezdődött az MVSZ VII. Világkongresszusának Határozatban rögzített kérésére, amelyet annak elkészülte után 2009. május 1-2-án fogadott el a Küldöttgyűlés. Megjegyzem az aláírásgyűjtő ív hátoldalán e Petícióból egy kivonat olvasható.

A második , a Bottyán-Drábik- Szigeti indítvány nem sorszámozott, mivel az egy meghatalmazás és a két tanú adataival és aláírásával történő hitelesítés minimálisra csökkenti a hamisíthatóságot. Az indítvány tartalmát annak bemutatásánál az előzőekben lényegében már ismertettem. Ennek az igénybevételére azonban csak abban az esetben kerül sor, hogyha a Grespik-Gaudi-Nyers indítvány nem jár azzal az érdemi eredménnyel, hogy a Kormány a milliós nagyságrendű aláírás-csomag ellenére sem kíván illetékes nemzetközi fórumokhoz fordulni a trianoni békediktátum megsemmisítése ügyében. Sajnos, ismervén a rendszerváltás óta regnáló kormányok eddigi ” üzemelését” , mint ahogy arra útaltam, eddig sem ” csipkedték” magukat különösebben, így sajnos realitása van annak, hogy az elkövetkezendőknek is hasonló hozzáállása várható és szükség lesz a meghatalmazási aláírások gyűjteményére, amit az MVSZ a nemzetközi bíróság asztalára helyezhet. A két indítvánnyal kapcsolatban az aláírni szándékozóknak ajánlatos tudni, hogy a két kezdeményezés csatlakoztatva van egymáshoz. Mégpedig oly módon, hogy a sorszámozott aláírásgyűjtő ív utolsó rovatában egy “Megj.” ( Megjegyzés ) elnevezésű rubrika, ill. oszlop található, s ide az az első ívet aláírónak a kézjegyével azt is igazolnia kell, ha a sorszámozott ívet aláíró, a sorszámozástalan A4-es méretű meghatalmazási nyomtatványt is aláírta.( Nyilván elvileg előfordulhat, hogy az elsőn indítványt aláíró a másodikat már nem írta alá .) Természetesen az aláírásgyűjtő aktivistának így az aláírt második indítvány darabszámával is el kell tudnia számolni.

Az aláíróívek átvételéről és leadásáról szólva az MVSZ Portáján a Magyarok Házában ( 1052 Budapest, V. k. Semmelweis u. 3. sz. alatt ) a nap 24 órájában át lehet venni az aláíróíveket, és ugyanitt lehet leadni is az aláírtakat. Az üres ívek átvételekor az átvevő a személyi igazolványával és lakcímkártyájával igazolja azonosságát, és aláírásával tanúsítja, hogy átvette a feltüntetett mennyiségű és sorszámú aláíróívet. Az aláírt ívek leadásakor az átvételnél az MVSZ képviselője átvételi elismervényt ad a leadónak, amelyen feltünteti az átvett ívek számát és sorszámát.

Ami a külföldön történő aláírásgyűjtéseket illeti, ez a lehetőség is adott lesz, de sajnos sok helyen, épp az érintett ún. utódállamok esetében nem, mivel a felelős MVSZ nem szeretné, hogy ezen országokkal való kapcsolatban értelmetlen konfliktusok keletkezzenek . Igy tehàt aláírások gyüjtésére nincs mód Szlovákiában ( Felvidék miatt ) , Ukrajnában ( Kárpátalja miatt ), Romániában ( Erdély miatt) , Szerbiában ( a Vajdaság miatt). Viszont gyűjthető mindenhol máshol, az amerikai földrész északi és déli részén, Afrikában és az ún. szórvány magyarság körében mindenütt a világon. A külföldről történő aláírásgyűjtéseknek a gyűjtés módjáról a későbbiekben újságunk igyekszik konkrét tájékoztatást adni, egyelőre az érdeklődéshez adjuk meg az elérhetőségeket, e-mail: [email protected] ; [email protected] ;

telefon +3612654510; +3614854060; +36209258956, A külföldieket illetően, egyelőre az aláírásokat a külföldön élő magyaroktól és magukat magyarnak valló emberektől várjak a kezdeményezők – a tervek szerint az MVSZ erre vonatkozóan útmutatót 2018 elején fog kiadni, addig a megadott elérhetőségeken lehet érdeklődni. A kezdeményezők a későbbiekben megteremtik a technikai feltételeit annak is, hogy a petíciót azok a külföldi állampolgárok is aláírhassak, akik a magyarok iránti szimpátiájuk és szolidaritásuk miatt támogatják a magyarok fájó ügyét.

Ezen utóbbi, főként technikai jellegű kérdések után visszatérek a magyar- ügy tartalmára.

Hogy miért tarthatatlan a trianoni béke? – mindenek előtt erre kívánok most választ adni:

– Azért , mert Magyarországgal szemben a nemzetközi jog valamennyi elvét semmibe véve jártak el, megtagadva tőle mind a történelmi, mind a nemzeti, mind az önrendelkezési elvet, amit viszont más népek esetében hagytak érvényesülni és például így jöhetett létre a magyarok rovására ez időtájt Csehszlovákia és Jugoszláviát, s közben tőlünk olyan területeket csatoltak el , például Románia részére, mely soha a történelmük során nem volt az övék .Tehát a diszkrimináció abszolúte teljes volt az irányunkba. Másként fogalmazva , mondhatjuk, hogy rendkívüli hátrányos megkülönböztetés ért bennünket, s ez pedig nem más, mint a rasszizmus egyik legismertebb módszere.

– Ugyancsak a jogi kategória körébe tartozik az a tény, hogy Magyarország nem önállóan vett részt az I. Világháborúban, hanem az Osztrák Magyar Monarchia kényszer-keretei között. Az ” Igazságot Európának!” Petícióban e vonatkozásban ez áll: ” Az 1867-es Kiegyezés óta a bécsi hadügyminisztérium döntött Magyarország katonapolitikai ügyeiről. (…). 1914 július 07-én Gróf Tisza István magyar miniszterelnök a Koronatanácsban egyedül szavazott a háború ellen, sőt másnap levélben kérte Ferenc József császárt, hogy a Monarchia ne indítson háborút. Még a vétója következtében meghiúsult háború-indítás újra-tárgyalásakor, 1914. július 14-én is csak azzal a feltétellel engedett a rá nehezedő nyomásnak, ha jegyzék születik a nagyhatalmak felé arról, hogy Magyarországnak egy győztes háború esetén sem lesznek területi igényei a megtámadni tervezett Szerb Királysággal szemben.” ( És ehhez hozzáteszem, hogy Tisza Istvánt 1918 október 31-én nem ” véletlen” gyilkolják le háborúellenessége miatt a családja szeme láttára. ) Ilyen tényszerű előzmények után a szövetséges hatalmaknak volt bátorságuk azzal a hazugsággal telekürtölni a világot , hogy a háború kirobbantásának ürügyét, miszerint Gavrilo Princip szerb anarchista meggyilkolta a trónörökös Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét maga Tisza István szervezte meg. A Nagyháborút kirobbantó, az említett merénylet következményeként megtett hadüzenet előtt, melyet az Osztrák Magyar Monarchia indított Szerbia ellen, annak első számú vezetője, Ferenc József osztrák császár és egyben cseh és magyar király azt az immáron elhíresült nyilatkozatát tette egyebként, hogy „ MINDENT MEGGONDOLTAM ÉS MINDENT MEGFOLTAM”. Nos, e megfontolás jegyeben jutott nekünk, a háborúellenes magyaroknak osztályrészül Trianon, miközben az idős császár még a háború befejezését megelőzően 1916. november 21-tn meghalt anélkül, hogy megtudta volna nagy tévedését. Bár azt már nyilván érzékelte , hogy a tervezett villámháború helyett – mondták júliusban, hogy mire őszre lehullanak a falevelek, a katonák a győzelem birtokában mind hazatérhetnek – ehelyett azonban egy nem kalkulált állóháború alakult ki a frontokon, s emiatt talán mar a császár is sejthetett „valamit”…

És Tisza említett tényszerű háborúellenessége ellenére merte Benes , a Csehszlovákia-alapító azt hazudni – amint erre már az előzőekben útaltama – ,hogy a nem is ilyen vagy olyan “dolgok”, hanem igazából Magyarország felelőssége a Nagyháború kirobbantása és minden háborús kárért minket lehet okolni.

– Külön groteszk “érdekessége” Trianon igazságtalanságának az a tény, hogy az az Osztrák Magyar Monarchiából lett Ausztria, melynek háborúpárti osztrák császárával a háború ellen szembeszállt Tisza, az akkori Nagymagyarország területéből mintegy 4000 négyzetkilométernyi területet kaptak háborús vesztes létükre.

Fotó: Ferenc József osztrák császár cseh, magyar király egy asztalnál Teleki István magyar miniszterelnökkel

– És nem árt tudni azt sem, hogy a különböző Magyarországon is élő etnikumok az ország feldarabolását már a háború előttre is tervezték, következésképpen a Világháború csak ” jó ürügyként” szolgált e terv megvalósításához.

Megjegyzem a három, a trianoni békediktátumot aláíró győztes antant hatalom közül kettő elismerte, hogy félrevezették őket és tévedésből írták alá trianoni szerződést: később a brit miniszterelnök, George Lloyd, aki egyik aláírója volt a békediktátumnak, sőt még később Franciaország 1981-1995 közti elnöke, Francois Mitterrand is elismerte Trianon igazságtalanságát 1991-ben.

Ami ezek után engem illet, felteszem a Rendszerváltás utáni politikai elit minden tagjának, hogy akkor valójában miről is beszélünk most?!?

 

Fotók : A trianoni „békeszerződést” aláíró George Lloyd 1916-1922 közötti brit miniszterelnök és Francois Mitterand 1981-1995 közötti francia elnök

 

Miért is ütközik ilyen nagy ellenállásba a rendszerváltás utáni mindenkori hatalom részéről Trianon demokratikus, békés körülmények közötti újra-tárgyalása?!? Kormányunknak egyszerűen le kellene ülni az egykori nagyhatalmakkal és újra átbeszélni, hogy az időmúlás tényszerűen és jogilag mit nem tesz már lehetővé és, ami még lehetséges azt meg lehetne tenni anélkül, hogy itt ilyen aláírásgyűjtési és esetlegesen nemzetközi bírósági eljárással felborzolnánk Európa ” kedélyét”. Nyilván felvethető ellenünk az a tény , hogy az 1975 augusztus 01-vel létrejött Helsinki Záróokmányt mi is aláírtuk a határok sérthetetlenségéről, de azóta már volt egy világméretű rendszerváltás, átrajzolódott Európa térképe is, s így aztán egy újabb tárgyalóasztal végre korrekt módon rendezhetné Trianont is. Helsinkit különben jogilag teljes mértékben felülírja egy másik tény, miszerint ez a dokumentum jogi értelemben nem egy kötelezettségeket előíró szerződés volt, hanem ” csupán” egy deklaratív szándéknyilatkozat, még bőven a rendszerváltás előtti viszonyok kontextusában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Patrubány Miklós elnök egy kis „tornagyakorlattal” a Magyarok Világszövetsége nevében megkoszorúzza a Hősök terén levő Nagyjaink közül Bocskai István volt erdélyi „koronás” fejedelem szobrát, aki 1604-1606 között páratlan módon a magyar történelemben győztes szabadságharcot vezetett a Habsburg császárság önkénye ellen. A szabadságharc főbb eredményei, hogy a harcok élén levő hajdúkat felszabadította a földesúri despotizmus alól, letelepítve és kiváltságjogokkal felruházva őket a székelyekkel együtt, rendi jogokat és vallásszabadságot biztosított, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyéket Erdélyhez csatoltatta.

Tehát a Nemzeti Konzultáció rajtja most, a hétvégei október 15-re került időzítésre. Természetesen, mint az a Bocskai szobor koszorúzását megörökítő két fotó alatti szövegből is kiderül, a dátum nem véletlen. Bocskai a hajdúkból álló csapatok élén ekkor, ezen a napon, 1604. október 14/ 15-ről virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében aratta első nagy győzelmét a Petz János vezette császári sereg felett. A szabadságharc az 1606. június 23-i bécsi békével ért véget, s még ugyanebben az évben Bocskai közvetítésével zárult le a zsitvatoroki békével a Tizenötéves háború, mely a Habsburg Birodalom és mindenek elött az Oszmán Birodalom között zajlotti, de csatlakoztak a törökökhöz a szerbek és a bolgárok is és természetesen itt harcoltak Bocskai hajdújai is. A koszorúzást követően én egy rövid beszélgetést folytattam P a t r u b á n y Miklós elnök úrral, az MVSZ és immáron a szóban-forgó Nemzeti Konzultáció vezetőjével. Egyet értettünk abban, hogy ez valójában szimbolikus megemlékezés is, és túl Bocskain arról is szól a mai nap, hogy ugyanarra a bátorságra, melyet annak idejen Bocskaiék tanúsítottak a Habsburgok ellen, nekünk is szükségünk van és példaképünknek kell, hogy legyenek, mert tudtak győzni, s mi is ezt szeretnénk a trianoni béke-diktátum elleneben. És bizony valóságos a történelmi parhuzam is, sőt az akkori küzdelem egyfajta kontinuitása is, hisz a harc akkor is és részben most is – mintegy 300 évvel később – Trianon kapcsán ugyanazon egykori Habsburg dinasztia ellen szerveződik az aláírásgyűjtés „szabadságharcával”. Igen, hisz ha a Habsburgok a háborúellenes Tisza István miniszterelnök réven képviselt magyar népet Ferenc József osztrák császár nem keveri bele az OMM által Szerbia megtámadásába, akkor ma egész biztos, hogy nincs Trianon sem. Máskülönben tekintettel arra, hogy az elnök úrnak elmondtam, hogy az aláírásgyűjtési kezdeményezéshez az „Ember küzdj es bízva bízzál!” Madách-i idézetet kapcsoltam, Ő maga is úgy reagált erre, hogy ez bizony nagyon fontos és csatlakozik e szép idézet mondandójához. Végezetül pedig arról kérdeztem Patrubány Urat, hogy:

– Milyen „ünnepélyeset” üzen az MVSZ elnöke a Világ Magyarságának a Trianon ügyet „rendezendő” Nemzeti Konzultáció kapcsán?

– Nézze kérem, nem mintha nem szeretném az ünnepélyességet, ez egyebként megvolt a koszorúzásnál, de most mindenek elött nem erre van szükség. Trianon ügyében ennek most még nincs itt az ideje, hanem a megfelelő gyakorlati instrukciók kellenek, hogy az aktivistáink össze tudják gyűjteni a mintegy kétmillió támogató aláírást. Hiszem, hogy meg tudjuk csinálni, ha megfogadják takácsomat. Annál is inkább, hisz az idő sem sürget bennünket különösebben , ugyanis terveink szerint az aláírásgyűjtéshez még az egész jövő év teljes mértékben a rendelkezésünkre áll. A siker titka szerintem a javasolt módszer kivitelezni-tudásában van, és ezt üzenem minden magyar honfitársamnak. Ez egy ún. „fonódó aláírásgyűjtés”, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki aláírást gyűjt, az aláírókat igyekezzen meggyőzni arról, hogy maga is vállaljon aláírásgyűjtést. A napokban voltam egy településen – nyilván nem árulhatom el, hogy hol, s ezt gondolom, hogy meg lehet érteni– ahol előzetesen tájékoztattam az embereket, hogy milyen, a jövő magyarságának sorsát meghatározó kezdeményezésbe fogtunk. Rövid időn belül, mintegy 300-an jelentkeztek aláírásgyűjtőnek, akinek fáj Trianon. Azonban az aláírásgyűjtő itt ne álljon meg, ezzel ne érje be. Képzelje csak el, ha a 300 aláírásgyűjtő egyenként csak 10 aláírást gyújt össze ( biztos lesz olyan vállalkozó , aki a 10-nél jóval többet, de lehet, hogy kevesebbet tud csak összegyűjteni) a rokonsága, baráti és más ismeretségi köréből, az mar rögtön 3 ezer aláírás. A módszer lényege azonban, hogy ez a 3000 ezer aláíró láncszerűen tovább „fonja”, kapcsolja az aláírásgyűjtést Igen, három lépcső csupán és a 300 főből máris 100 ezer aláírás lett. Minden aláírásgyűjtőnek el kell mondania, hogyha ebből a 3000 főből, mondjuk, ha csak 2 ezret meg tudnak győzni, hogy Ő is gyűjtsön tovább legalább 10 aláírást, akkor az aláírás-szám 20 ezer lesz, s ha a 20 ezer főből a fele „lemorzsolódik”is, és nem gyűjt tovább csak 10 ezer ember, akkor is e „fonódással” az aláírások száma máris elérte a már említett 100 ezret és nem sorolom tovább. Számtalan településről fognak indulni a gyűjtések, ideértvé Budapestet is. Nem gondolom, ha az emberek többségének valóban fáj Trianon es van bennük némi kurázsi is, hogy ne tudnánk viszonylag rövid idő alatt akár 2 milliónál még több aláírást összegyűjteni˘!És szintén üzenem minden magyarnak, hogy „ Vesszen Trianon!”, hisz velünk az Isten!”

 

Fotó: Madách, Az Ember tragédiája 1-2. szín ; Bar kiűzetve vagyunk a Paradicsomból, de velünk az Isten !

Hogy mindezen megközelítéseim taglalása után mégis mivel kellene bezárnom – az indítványok tükrében – írásom nem mindennapi, sajnálatos és fájó tényeit Trianonról ? Nekem Madách Imre, “Az ember tragédiája” című műve és annak sorai jutnak eszembe: “… az élet küzdelem, s az élet értelme a küzdés maga”, és hallom az Úr szavait: ” Mondottam ember! Küzdj és bízva bízzál !” Merthogy, – és mondom ezt egy kissé idealista módon – mint azt a mű 1. és 2. színe bemutatja, kiűzetvén a Paradicsomból az Embernek a földi létre ez „maradt” meg reményül …

 

 

Lukácsi Bálint