A napokban megrendezett Petőfi Konferencia résztvevői nem kevesebbet tettek a rendezvényen, mint ultimátumot adtak a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar forradalmár költőnkkel kapcsolatos legújabb szakmai kutatások elfogadására , illetve hitelesítésére. Szakmai körökben különösen nagy szenzációt keltett a szakmai összejövetel , melyet a múlt héten tartottak a Magyarok Világszövetségének ( MVSZ ) teljes hetes IX. Kongresszusának keretein belül augusztus 15-21 között. Minden jel arra mutat, hogy ezúttal valóban pont kerülhet a 150 éves Petőfi vitára,melyben a dokumentumok és más bizonyítékok tükrében végre tisztázódhatnak forradalmár költőnk születési és halálozási körülményei. Konkrétabban, hogy Petőfi valóban a vitatott Kiskőrösön született-e és mit takar a költő eltűnte vagy eleste az 1848/49-es Magyar Szabadságharcot az egyik véglegesen leverő segesvári csatában.

Bizonyára Olvasóink emlékeznek a jelenleg a Facebookon is kint lévő az Hírhatárban a múlt évben megjelent tanulmányomra, mely a PETŐFI SÁNDOR ÉLETE ÉS HALÁLA: KONTA „RUBICON” címet viseli [ I.RÉSZ: PETŐFI NEM KISKŐRÖSÖN, HANEM SZABADSZÁLLÁSON SZÜLETETT !!!, II. RÉSZ: PETŐFI SÁNDOR A SZIBÉRIAI BARGUZINBAN HALT MEG HADIFOGOLYKÉNT?!? ] , és a mintegy 80 oldalas történelminek nevezett magazin több mint 50 oldalon keresztül nem épp korrektnek nevezhető módon mindenek előtt a forradalmár költő halálának körülményeivel foglalkozott lecövekelve a magyarságot abba a hivatalos álláspontba, hogy a forradalmár költő a Segesvár melletti csatában vagy elesett és egy közös sírban nyugszik vagy ott tűnt el. A valóságot nagy valószínűséggel nem a megfelelően tükröző cikk-együttes írói ekkor ugyanis már tudhatták, hogy a Petőfi életrajzi adatait tisztázni szándékozó kutatások a rendszerváltás óta egyre intenzívebben folynak, melyekről már könyvek jelentek meg, s újabbak megjelenése is várható, s e kutatók jelentős része anyagi áldozatot is hozva életeiknek évtizedeit tették bele ebbe a munkába. Sőt: Nehéz Mihályné Szilvássy Irén nem kevesebbet állított, minthogy műfordító újságíró férje halálában, aki részt vett a barbuzini ásatásokban – ő úgy véli – szerepet játszottak azok a zaklatások és erősen stresszező kritikák , melyek amiatt érték Nehéz Mihályt, hogy a birtokukba került 25 orosz nyelvű, bizonyíthatóan Petőfi verset lefordította több irodalmár nagy bosszúságára. Nehézné egyébként azon kívül, hogy kiselőadást is tartott a Konferencián több, a férje által lefordított verset is hozott megtekintésre és legalább egy tucatnyi hiteles megsárgult fotót is bemutatott a Petőfi leszármazottakról, akikkel néhai férjével együtt kapcsolatot is tartottak fenn.

Külön örömömre szolgált, hogy a legkülönbözőbb politikai kisajátításokat célzó„ráúszások” miatt sok hányattatást megélt a 78 évvel ezelőtt megalakult MVSZ az utóbbi három-négy évben végre a társadalmi szervezethez méltó ügyet vállalt fel,s a Petőfi ügy tisztázása mellett tette le a voksát. Ennek jegyében az ez évi IX. Kongresszusán két teljes napra külön teret adott egy nyilvános Petőfi Konferencia megszervezésére, melyen részt vehetett a sajtó és a külső érdeklődők is. A Konferencia fő célja , hogy – ehhez megteremtvén a megfelelő kereteket – pontot tegyen arra a mintegy 150 éves vitára, mely gyakorta mételyezte országunk életét, belegázolva a nemzet hazafias érzelmeibe. A Konferencián több mint 100-an vettek részt, s ezúttal mindenki csak szakmai érveinek adott hangot, függetlenül világnézetétől , illetve politikai beállítódottságától.

Az MVSZ kezdeményezése,mint azt a Konferencián is elmondtam, messze túl mutat Petőfi Sándor személyén, mert az ügyben nem pusztán egy forradalmár költőről van szó, hanem személye kapcsán a Magyar Szabadság legnagyobb nemzeti szimbólumáról. Arról a polgári demokratikus forradalomról és szabadságharcról, melyre a magyar politikai elit – annak színeitől függetlenül – mindig hivatkozott és iránytűként használta a nemzet jövőjét illetően a rendszerváltás óta is. A rendszerváltás azonban valós lehetőséget kínált arra, hogy végre az objektivitás talaján szakemberek vizsgálják meg a forradalom költő vezéralakjának vitatott születési és halálozási körülményeit. A teljes politikai elit immáron majd három évtizede nem kezdeményezett a megfelelő, a demokratikus jogállam hatáskörébe tartozó szakmai szervezetek felé érdemi vizsgálatot, hogy a legkülönbözőbb „szabados csoportosulások” e szimbólum vezéregyéniségét ne használhassák játékszernek homályos és zavaros célok érdekében. A Petőfi-ügyben a rendszerváltás óta is sajnos egyre több abszurd , a forradalomhoz és szabadságharchoz méltatlan és profán írások jelentek meg. A kutatások viszonylagos szabadsága azonban lehetővé tette, hogy végre hiteles szakemberek,és nem Petőfi álkutatók – hanem olyanok is , akik munkásságuk jelentős részét tették fel életükből erre az ügyre – érdemben felkutassák és tényekkel, dokumentumokkal igazolva kiderítsék és bizonyítsák az igazságot Petőfi születésének és halálának körülményeiről, s épp ezért különösen az utóbbi években vagy fél tucat könyv is megjelent a legújabb kutatásoknak a korábbi „hivatalosnak” tartott álláspontot cáfolandó és közölve a kutatások eredményit.. Nevezetesen, hogy Petőfi bizonyíthatóan soha nem születhetett Kiskőrösön, viszont bizonyítható a szabadszállási születés, s nem elesett a fehéregyházi csatatéren, hanem csak megsebesült és dokumentumokkal igazolhatóan orosz hadifogságba került és itt az idő, hogy Petőfit tisztességesen eltemessék hazai földbe.

Lényegében a hivatalos álláspontot tükröző Wikipédia a következőképpen ír Petőfi születéséről és haláláról: „ Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. (keresztelés) – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. (…)A 26 éves költő a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.” E megfogalmazás megítélésem szerint kissé furcsa és ellentmondásos is. Annak ellenére, hogy az iskolákban ma is azt tanítják,hogy Petőfi Kiskőrösön születetett itt már Kiskörös csak a megkeresztelés helyeként van megjelölve, Ami pedig a halálát illeti az első mondat úgy fogalmaz, hogy a költő „elesett” a fehéregyházi csatában, a következőben pedig „eltűnésről”beszél. A fogalmazás – mely más dokumentumokban is olvasható hasonlóképpen – logikailag ellentmondásos, ugyanis, ha „eltűnt”, az még nem föltétlenül jelenti azt, hogy el is esett.

– Először is a születéssel kapcsolatos tényeket vegyük górcső alá. Az utóbbi időkben e vonatkozásban meggyőző érvekkel szolgál néhai Tóth Sándor szabadszállási néprajzkutatónak az a 2001-ben megjelent 650 oldalas könyve ( ISBN: 963 00 9486 ) , melyben jelentős teret szán a Petrovics családnak. A kötetből kiderül, hogy a család 1818-1841 között Szabadszálláson lakott és itt született 1823-ban a később Petőfi Sándorra magyarosított fiuk, majd öccse is Petrovics István 1825-ben. Nyilvánvalóvá válik a kötetből az a tény is, hogy a születési hely téves megjelölése a hivatalos álláspontban – mint ahogy azt már az említetett Wikipédiában is elismerik – abból adódik, hogy a költőt Kiskőrösön az evangélikus templomban keresztelték meg. Megjegyzem ez abból adódhatott, hogy Szabadszálláson nem volt evangélikus templom, s a szabadszállási evangélikusok körzetileg Kiskőröshöz tartozik, s ezért vitték Petrovics Sándort megkeresztelésre oda, s állították ki a keresztlevelét ebben a városban. Azt, hogy a korábbi kutatók a kötetben szereplő, egyébként hivatalosan is fellelhető dokumentumokat miért hagyták figyelmen kívül ezt teljesen pontosan nem tudni, de e tekintetben megalapozott sejtéseink vannak,

Tóth Sándor könyvének borítója

– A következő, Petőfi szabadszállási születését egyértelműen bizonyító kötet ( ISBN: 978 -963-887-453-3-9 – Helikon Kiadó, 2013 ) Molnár Péterné kunszentmiklósi néprajzkutató és magyar tanár tollából származik, aki mint fogalmazott a Konferencián „ az egész életemet beletettem ebbe a mintegy 130 oldalas „ ….A RÓNA, AHOL SZÜLETTEM” c . könyvbe”. Előadásában korrekt módon – könyvével harmonizálva – elmondta, hogy ő természetesen felkutatta azon bizonyítékokat is, amelyek a többi születési hely mellett szólnak, de következtetése mindenképpen az, hogy Petőfi csak Szabadszálláson születhetett Kiskunfélegyháza, Dunavecse és Kunszentmiklóssal szemben. Külön kiemelte, hogy Kiskőrösön a költő már csak azért sem születhetett, hisz a Kiskunság abban az időben közigazgatási területet jelölt és Kiskőrös nem tartozott a Kiskunsághoz, arra viszont szintén megdönthetetlen bizonyítékok vannak, hogy Petőfi szülőföldje a Kiskunság.

Molnár Péterné könyvének borítója

– Ugyancsak Petőfi szabadszállási születését támasztja alá az én fentebb említett tanulmányom I. része, mely már címében is leszögezi, hogy „ PETŐFI SÁNDOR NEM KISKŐRÖSÖN, HANEM SZABADSZÁLLÁSON SZÜLETETT” . Megjegyzem felszólalásomban azon kívül, hogy ezt a Konferencia résztvevőin keresztül valamennyi érdeklődő figyelmébe ajánlottam a Facebookon, hangsúlyoztam, hogy én magam közvetetten tudom bizonyítani Petőfi szabadszállási születését, ugyanis szabadszállási születésű édesapám elmondta nekem, hogy az Ő nagyapjának a nagyapja ( a cikk írójának a szép-nagyapja – ) személyesen ismerte a Petrovics családot, s így apám révén én a szájhagyomány útján megismerhettem a család életét, így Sándor fiuk születési és keresztelési körülményeit is. Sőt nekem azt is elmesélte hasonnevű édesapám, hogy a hivatalosnak tekintett 1823 januári születés sincs rendben, mert szép-nagyapám úgy emlékezett, hogy a gyenge fizikumú Sándorka Karácsony és Szilveszter között született 1822-ben. A pontos napra már nem emlékezett.

– A Konferencián előadóként megjelent egy szabadszállási Petőfi-ügy iránt elkötelezett lakos is , Ballabás Mihály , akinek ugyan ismert írásáról nincs tudomásom, viszont elolvasott mintegy tucatnyi könyvet és írást, mely Petőfi valós születési helyének kutatási eredményeiről is szólt. Kb. félórás előadásában Ballabás úr 15 pontban azt összegezte, hogy ezen írásokban, melyek azok a tények miszerint Petőfi szabadszállási születése bizonyított. Ballabás úr egyébként megerősítette azt az ismert véleményt, hogy Petőfi születési helye sajnos politikai okok miatt kapott gellert. Nevezetesen , mert a költő, miután indult a forradalom után a képviselőválasztásokon, Szabadszálláson volt országos képviselőjelölt a szülővárosában , ahonnan felbérelt parasztok zavarták el vasvillával kampányútja alkalmával. S nagy valószínűséggel az utókor ezt úgy akceptálta, ill. „hálálta meg”, hogy egy ilyen helyen nem születhetett forradalmár költőnk. Egyszerűen arról lehetett szó, hogy az ellenzők visszaéltek és kihasználták a helyzetet, hogy Petőfi sokat utazott a környékben és szüleinek Kiskunfélegyházától Kunszentmiklósig több helyen is volt üzleti érdekeltségük, s így elhihetően kiiktatták Szabadszállást a lehetséges szülőhelyek közül, amire nyilván Petőfi sem volt büszke, hogy elzavarták szülővárosából. Megjegyzem ez a fajta viselkedés nagyon is belefér abba a jellegzetességbe, hogy a kunokat nagyon nyakas embereknek ismerik az országban ma is. Nyilván ennek az álláspontnak semminemű bizonyító ereje nincs, de a dokumentumokat bizonyos mértékben alátámasztja, „megszínesíti”.

Ennyit tehát Petőfi igazságáról születését illetően,amihez úgy vélem, hogy már nincs is több szükség különösebb kutatásokra, csupán arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ( MTA ) is áttanulmányozza ezt a közel ezer oldalnyi anyagot, s miután az új kutatások eredményeivel kiegészítette a rendelkezésére álló Petőfi-dokumentációt, hitelesítse Petőfi szabadszállási születését. Meglepő módon a hivatalos tudományosság ezen megjelent publikációkat igazából még arra sem méltatta, hogy érdemben reagáljon rájuk. Épp ezért a felszólalók és az előadók közül többen felszólították az MTA-t, hogy ne csináljon presztízs kérdést az eddigi hivatalos álláspont görcsös védelméből, hanem a tudományos intézethez méltóan legyen nyitott az időközben fellelt új adatokra és ennek megfelelően alakítsák ki új álláspontjukat a „mundér becsületének védelme” helyett.

Nyilván nagyobb közérdeklődésre tartanak számot a költő szintén vitatott halálának körülményei, hisz az ország lakosai többségének mindösszességében oly mindegy, hogy a 4-5 felvetett szülőhely közül hol született Petőfi Sándor, hisz az mindenképpen tény, hogy Bács-Kiskun megyében az Alföldön és itt csak egyfajta helyi lokálpatriotizmusról van szó a születési hely vitában. Halálának körülményei azonban messze túlmutatnak parciális érdekeken, mert itt már például olyan, az egész ország történelmét érintő kérdések is felmerülnek, hogy „mondjuk” vittek-e ki magyar hadifoglyokat Szibériába a Magyar Szabadságharcot leverő Paszkijevics orosz cár csapatai vagy sem, s volt-e ilyen hadifogoly-egyezmény az orosz-osztrák állam között.

– Mielőtt belefognék írásomnak a Petőfi halálát tisztázni szándékozó fejezetébe, mindenek előtt most is a már említett RUBICON történelmi magazin tavaly júliusi számát hozom fel hozom fel, mely „Petőfi élete és halála” címszó alatt az említett több mint 50 oldalból gyakorlatilag csak a költő halálával foglalkozott,ami már önmagában is újságírói szakmai nonszensz. Ennek számomra nyilvánvaló oka, hogy a folyóirat szerkesztőségének már egész biztos tudomása volt a már megjelent, e témában mindenképpen a hivatalos állásponttal szembeni Borzák Tibor-féle „P.S. Titkok a barbuzini csontokról” c. mintegy 500 oldalas könyvről és nyilván tudhattak arról is, hogy újabb könyvek, írások vannak készülőben, melyek Petőfi szibériai fogságát és ottani halálát találják bizonyítottnak. A hivatalos álláspont így itt a RUBICON-ban cáfolt és egyben „előre is menekült” a leendő művek cáfolatával.

– Nézzük tehát a RUBICON-t. Herman Róbert a hivatalos álláspont egyik szócsöve a történelmi ?!? folyóiratba két cikket is írt. Az egyik: „Segesvár eleste”, a másik : „Vittek vagy nem vittek”. Herman állítólag rengeteg dokumentumot átnézett az 1848/49-es szabadságharcról az osztrák archívumokban , de azt írja , ő nem talált a hadifoglyokra vonatkozó bizonyítékot, de ugyancsak nem talált Rosonczy Ildikó történésznő sem a Moszkvai Hadtörténeti Levéltárban.

– Csakhogy az a megállapítás, hogy „nem találtak”, az nem igazán tudományos szóhasználat, s ez így nem jelenti azt, hogy „nincs is „ ezért sem jelent semmit. Alekszej Vasziljevics Tyivanyenkó orosz Petőfi-kutató professzor, akinek Petőfi-könyve már orosz nyelven megjelent, neki azonban sikerült nem „rátalálni” Ausztriában, hanem felkutatnia a dokumentumokat, s ezekben láthatta ( Megj.: a könyvében erről fotókópia van ) az osztrák-orosz állam közötti, a töebb száz hadifogolyról kötött Megállapodásokat .A mintegy 200 oldalas orosz nyelvű kötet borítólapját a címfotóban láthatják az Érdeklődő Olvasók,s a könyv pár hónapon megjelenik magyar nyelven is. A könyv magyarra fordított címe :SZIBÉRIA TITOKZATOS RABJA, alcíme: Petőfi Sándor Barbuzinban. Szerző: Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko, professzor,a történelem tudományok kandidátusa,tudományos munkatárs. Az oroszországi Petőfi-kutató kandidátus előadásában elmondta, hogy Petőfi életútját végigkövette az osztrák, magyar, román és orosz archívumokban és így jutott el ahhoz a felfedezéshez, hogy az oroszországi Burját Tagköztársaság Barbuzin nevű településen az 1856-ban eltemetett Alexander Petrovics nem más mint az 1848/49-es Magyar Szabadságharcból sebesülten hadifogságba került forradalmár magyar költő, Petőfi Sándor. A költőről a helybéliektől hamar megtudta, hogy messzi idegenből hozták ide s bár erős akcentussal, de megtanulta a nyelvet. Petőfi, mint ezt sikerült felkutatnia, azon száműzöttek közé tatozott,akik soha nem kaphattak amnesztiát más fogolytársaikkal ellentétben. A .V. TYIVANYENKO előadásában szó szerint úgy fogalmazott a jövő elkövetkezendő teendőit illetően, hogy szerinte Petőfit tisztességesen saját szülőföldjében kellene eltemetni, s nem érti az MTA eddigi hozzáállását a kutatási eredményekhez, de mivel most már egyértelmű bizonyítékok is rendelkezésre állnak , itt az idő, hogy a magyar nép ultimátummal forduljon az MTA-hoz Petőfi „hova tűnte” tisztázása érdekében is. Természetesen az illendőség is azt diktálta, hogy a legnagyobb tapsot az előadást tartó orosz történelmi kandidátus kapta.

Az orosz Petőfi-kutató, Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko történelemtudományi kandidátus

A Konferencia résztvevőitől Forradalmár költőnknek egyelőre 25 orosz nyelvű verséről tudni / Ezeknek volt a fordítója a néhai Nehéz Mihály műfordító / , s 180 magyar nyelvű verse dokumentálhatóan átadásra került a Hadtörténeti Múzeumba, de ott azt mondják nyoma veszett, vagy nem akarják kiadni. Petőfi,aki ott visszatért a Petrovics névhez Barbuzinban családot alapíthatott. Élettársa egy szerelmi történet eredményeképpen Anna Ivanovna Kuznyecova, a helyi postamester leánya lett, s Sándor nevű fiuk révén Petőfinek több leszármazottja is él, egyrészt Burját Földön, másrészt a világban. A Bajkál tóhoz közel lévő Barbuzin „magyaros” voltát két ott lévő település is őrzi : MAGYARFALVA – ВЕНГЕРСКАЯ )és VÖLGYFALVA. Ezen környékre két háborúból is szállítottak, illetve száműztek hadifoglyokat: Az orosz segítséggel levert 1848/49-es Magyar Szabadságharcból és a számunkra szintén vesztes I. Világháborúból ( Ezt Fuksz Sándortól,a Konferenciát levezető MVSZ–alelnöktől hallhattuk. Ugyancsak korrekt levezetője és előadója volt a rendezvénynek Kiss Endre József, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója, aki egyben református lelkész is.) A leszármazottak egyébként gyakorta gyűlnek össze ma is megemlékezni a család híres őséről. A könyv egyelőre orosz nyelven a[email protected]e-mail címen rendelhető meg, a fordítást követően pedig a Magyarok Világszövetsége Székházában lesz megvehető pár hónapon belül. Fuksz Sándor egyébként arról is tájékoztatta a résztvevőket, hogy a Konferencia teljes anyaga pár hónapon belül kiadásra fog kerülni és szintén megvásárolható lesz az MVSZ Székházában.

Fuksz Sándor, az MVSZ alelnöke, a Petőfi Konferecia főszervezője

Kiss Endre József, MVSZ elnökségi tag, a Petőfi Konferencia másik levezetője

A Petőfi Konferencia legnagyobb meglepetése az volt, hogy az összejövetel másnapjára eljött az egyik, jelenleg Frankfurtban élő leszármazott. Kétségtelen tény, hogy a hölgy „ mandula szemei” nem utalnak magyar származására, viszont mivel a burjátok nem fehérek, hanem bőrük színe sötét,így Oyuna szemei anyai ágon a burját jellegzetességet viselik, a bőrének színe pedig nem zárja ki európai származását.

Oyuna Baldakova, Petőfi szépunokája

Petőfi Sándor szépunokája, Oyuna Baldakova Burjátországban, Barguzinban született,s kérdésemre elmondta hogy tanulmányait Oroszországban végezte,de jelenleg Németországban, Frankfurtban él. A Burját Köztársaság a mai Oroszország egyik autonóm tagköztársasága a Bajkál tó mellett,közel Mongóliához. Fővárosa: Ulán Ude. Baldakova családjának története mai napig őrzi Petőfi Sándor emlékét. A. hadifogságba került, az 1848/49-es Magyar Szabadságharc szimbólumává vált magyar költő leszármazottai minden évben egyszer összegyűlnek, és burját szertartás szerint emlékeznek forradalmár ősükre.
A Magyarok Világszövetsége Petőfi-kongresszusán bemutatkozó Oyuna Baldakova vállalta a DNS-összehasonlítást: genetikai elemzésre vérmintát ad, hogy bizonyítsa igazát, miszerint valóban Petőfi Sándortól származik-e a családja. Oyuna 4 nyelven beszél: burjátul, oroszul, németül, angolul, de magyarul is több szavunkat érti. Én oroszul beszélgettem Vele , s mint Petőfi-kutatással is foglalkozó újságírónak lehetővé tette számomra, hogy e-mail-címet cseréljünk és megígérte, hogy visszaérkezvén Németországba a magyarországi sűrű programját követően készséggel ad hosszabb interjút az Amerikai-magyar Hírhatárnak is kérdéseinkre.

– A Petőfi Konferencia magyar kiválósága az a Borzák Tibor újságíró volt, aki mint tudósító részt vett a barbuzini úton, s az írásom elején az említett „ P.S.TITKOK A BARBUZINI CSONTVÁZ KÖRÜL” c. kötetében foglalta össze a barbuzini Petőfi expedíció izgalmas és az út igazságaira fényt derítő történetét. A szerény fiatalember valójában csak a résztvevők kérésére fűzött könyvéhez néhány gondolatot, mivel eredetileg nem állt szándékában könyvét külön taglalni. Végül is annyit fűzött a könyvhöz, hogy a címben lévő „ P. S.”-nek kettős jelentése van. Egyrészt lehet érteni alatta Petőfi Sándor monogramját, másrészt a P.S.az angol Post Script rövidítése, ami Utóiratot jelent. ( Véleményem szerint rendkívül találó egy cím, de ezt azért talán jobb, ha Önök az Olvasók döntik el, ki-ki magának ). Tibor elmondta még,hogy ő bővebb hozzászólása helyett inkább azt szeretné , ha minél többen olvasnák el könyvét , s megjegyezte, hogy ő a tőle telhető legobjektívebben sok-sok utánanézés, és bizonyítékul szolgáló dokumentumok felkutatásával igyekezett megírni, elvégezni tudósító munkáját. Nagy élménynek tekintette az egész utat annak sok-sok érdekes és izgalmas momentumával, majd hozzátette, hogy ő törekedett csak a tényekre koncentrálni, s azt szeretné, hogy mindenki saját maga vonja le a konzekvenciát ,hogy dokumentum írása mennyiben járult hozzá a Petőfi-vita lezárásához. Viszont én még az Olvasók figyelmébe ajánlanám azt az interjú-részletet, amit a LITERA c. honlapon olvastam a szerzővel. Íme Tibor egyik válasza: „ A barbuzini csontvázat, pontosabban annak vizsgálatát számos titok övezi. (…) Kiderült például, hogy 1990 januárjában még a szovjet-magyar vizsgálóbizottság vezetőit ALEKSZEJ ÉS HARSÁNYI PROFESSZOROKAT ÁTHÍVTÁK A MOSZKVAI MAGYAR NAGYKÖVETSÉGRE, MAJD VISSZATÉRTÜK UTÁN MÁR NŐI CSONTVÁZRÓL BESZÉLTEK, HOLOTT ELŐTTE ( a tudott ismertetőjegyek miatt ) MÉG A SZOVJET PARTNER AZT SEM ZÁRTA KI,HOGY PETŐFIRŐL LEHET SZÓ „ Felkutattam az akkori mintavételi jegyzőkönyvet, melyben nem szerepel felkarcsontból vett Anyag, így a nem-meghatározás során az egyik mintát felkarcsontból származónak írták le és ez női származást eredményezett. Csak az a kérdés, hogy honnan vették, mert a barguzini csontváz ezen része sértetlen.” Borzák visszaemlékezését a magam részéről azonban még kiegészíteném a Magyar Irodalmi Lap internetes oldalán az ez év július 31-én,a „ Segesvár után is élt Petőfi ?” cikke utolsó mondatának kérdésével, miszerint „ Az igazságra könnyen fény derülhetne, csak lehetővé kellene tenni a csontok DNS azonosítását Petőfi anyjának csontjaival, vagy a költő MTA-nál letétbe helyezett hajszálaival. Kik és mitől félnek ?” Gondolom, hogy ezen tényeket különösebben nem kell kommentálni. Az említettek tükrében álláspontom szerint a szakmában így immáron sokak számára bizonyítható az is, hogy miből táplálkozik a Magyar Tudományos Akadémia lejárató kampánya az új kutatások eredményei ellen. Egész pontosan, hogy miként akarta országunk legpatinásabb tudományos intézete nevetségessé tenni Petőfi legújabb kutatóit azzal, hogy egy férfi csontvázat rendkívül manipulatív módon – visszaélve az MTA-nak a világban elismert presztízsével - „átminősítenek” női csontokká.

Borzák Tibor „PS. Titkok a barbuzini csontváz körül” c. könyvének borítója

– A Petőfi halálával kapcsolatos tanulmányom II. részét,melyre az előzőekben már hivatkoztam ( „Petőfi Sándor a szibériai Barguzinban halt meg hadifogolyként ?!?” szintén ajánlom Olvasóink figyelmébe. Ennek címét akkor még kérdőjellel írtam, de a megjelenés óta tudomásomra jutottak és leginkább az itt írtak , valamint nem utolsó sorban a Petőfi Konferencia alapján úgy vélem, hogy írásom végéről egyre inkább lekerülnek a kérdőjelek.

– De van itt még szintén egész friss kutatásokról szóló mű, melynek szeretném az ismertetését adni. Ezt a könyvet ugyancsak egy orosz kutató írta, s orosz nyelven jelent meg 2015-ben a Burját Köztársaság fővárosában Ulan Udében. Magyar nyelvre egyelőre még nem fordították le. A könyv borítóján szereplő adatok eredeti orosz nyelven és az én magyar fordításomban: Szerző: Леонид Петрович Буднов, почетный работник образования Росийской Федерации, член фотохудожников Республики Бурятия ( Leonyid Petrovics Budnov, az Orosz Föderáció művelődéstörténeti tiszteletbeli munkatársa, tagja a Burját Köztársaság fotoművészeinek ); A kötet címe és egyéb adatai szintén eredeti orosz nyelven és általam magyarra fordítottan: ПЕТЁФИ ШАНДОР НОВЫЕ ИСТОРИИ, УДК 930.26, ББК 63.4/2 Росия.Бурятия, УЛАН УДЕ 2015, ISBN: 978-5-97-93-0759-6 – PETŐFI SÁNDOR ÚJ TÖRTÉNETEK, UDK 930.26, BBR 63.4/2 Oroszország- Burjátföld, ULAN UDE 2015, ISBN 978-5-97-93-0759-6. Ebbe a könyvbe BUDNOV a burjátföldi Petőfi-kutató a fellelhető nem kevés Petőfi leszármazottakat gyűjtötte ősze és írt Róluk, ellátva a könyvet fényképekkel, fotókkal.

– A Petőfi Konferenciának nagyon kedves színfoltja volt egyébként annak a cseh asztrológusnak az előadása, aki Petőfi hányatott és a nem mindennapi ember sorsát olvasta ki a „ csillagok állásából”. Máskülönben pedig azt jósolta, hogy a csillagok jelenlegi állása szerint kb. 3-4 éven belül fog pont kerülni a Petőfi vita végére. ( Sic ! ) E zárőjeles megjegyzést „muszáj” volt idetennem, mivel pontosan tudjuk, hogy az asztrológia sokak számára csak egy nagy mese és inkább hit kérdése és semmiképpen sem tudományos kategória.

A Petőfi Konferenciának szerves tartozéka az a tény is , hogy az MVSZ nevében Patrubány Miklós elnök – aki megnyitotta a rendezvényt – meghívta a Magyar Tudományos Akadémia illetékes képviselőit is.

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke

Az MTA azonban hasonlóan, mint ahogy a legújabb kutatásokhoz viszonyult eddig is – amiről nyilván szó esett a Konferencián – egy elképesztően durva levélben elutasította a Meghívást. A választ alá sem írták, csak gépelve azt biggyesztették oda megdöbbentő udvariatlan módon , hogy levelüket a sajtórészlegük küldte. Természetesen azonban az MVSZ rendíthetetlen, s nyilvánvalóan a magyar tudomány fellegvárának eddigi hozzáállása segített a Petőfi Konferencia életre hívásában. Úgy gondolom, hogy ezen viszonyulás tükrében egyáltalán nem véletlen, s indokolt volt az, hogy a Konferencia felszólalói, előadói, s egyáltalán önmagában már maga a Petőfi Konferencia is annak markáns kifejezése volt , hogy a magyar állam megbízásából is működő Intézmény felszólításra kerüljön és ultimátumot kapjon az MTA. Nevezetesen a Magyar Szabadságot megtestesítő szimbólum, az 1848/49-es Szabadságharc költő vezéralakja vitatott életrajzi adataink érdemi kivizsgálására a legújabb kutatásokra való figyelemmel.

Szégyene ez , mint erre már utaltam fentebb, az egész magyar politikai elitnek is, hisz a Rendszerváltás óta minden demokratikus választásokon és a március 15-i nemzeti ünnepünkön szinte minden politikai erő annak „színétől” függetlenül a mostani polgári demokratikus jogállamiságunk alapjaként Petőfiék polgári demokratikus forradalmára hivatkoznak. Tudjuk a 19. századi Magyar Szabadságharc, benne Petőfivel történelmünk során többször volt különböző politikai játszmák, „kártyák” öncélú játékszere, s ezekben az idők folyamán tudomásom szerint az MVSZ-nek is volt zavaros és homályos szerepe, most azonban –elolvasván és meghallgatván a programot és ebben aktív részvételt tanúsítván – nekem meggyőződésem, hogy a Petőfi-ügy felvállalása a magyarok egyik legnagyobb civilszerveződésének részéről őszinte, politikamentes és a törekvés mindenképpen szakmai alapú. Tévedés ne essék, a könyveknek és írásoknak és magának a Konferenciának nem volt előre legyártott koncepciója, nincs szó semmiféle prejudikációról. Ellenben szó van arról, hogy Petőfi születése 1857 óta vitatott és ugyancsak vitatott halálának körülményei az 1849-es július 31-i vesztes segesváriként ismert csata utáni eltűnése óta. A rendszerváltásig kialakult bizonytalan és politikailag is problémás hivatalos álláspontot a szakma és nagyon sok magyar ember a hiteles bizonyítékok híján nem fogadta el és szerintem, mivel erre megnyílt a lehetőség, a világon a legtermészetesebb dolog volt az, hogy a legkülönbözőbb civil és szakmai szerveződések és magánszemélyek új kutatásokba kezdtek, életükből hosszú időt , sok pénzt is áldozva erre.

Az új körülmények és a technikai lehetőségek fejlődése is nyilván hozzájárult a korábbi és hiányzó adatok feltérképezéséhez és felkutatásához. Meggyőződésem, hogy az új eredmények immáron alkalmasak az újragondolásra és a vita végleges lezárására is, mely zárulhat úgy is a kutatótudományosság legfelsőbb képviselői részéről, hogy részben kiegészítik a korábbi adatokat vagy azokat akár alapjaiban is megváltoztathatják, de mindenképpen a régebbi és új adatok végkövetkeztetéseit teszik hivatalossá.

Lukácsi Bálint