Szociológusok kimutatták, hogy az amerikai házaspárok körében jelentősen növeli a válás valószínűségét, ha valamelyik házastárs rászokik a pornográfiára. De tényleg a pornó volna a házasságok gyilkosa? origo.hu

A nőknél nagyobb a negatív következmények kockázata

A pornográfiára való rászokás jelentős statisztikai összefüggést mutat a későbbi válás valószínűségével – hangzott el az Amerikai Szociológiai Társaság idei éves találkozóján. „Azok a házaspárok, amelyekben valamelyik házastárs két kérdezési időpont között rászokott a pornográfiára, csaknem kétszer akkora valószínűséggel – 6 százalék helyett 11 százalék eséllyel – váltak el a következő kérdezési időpontig.

A nők esetében a pornónézés még nagyobb mértékben, 6-ról 16 százalékra emelte a közelgő válás valószínűségét”

– ismertette a kutatást irányító Samuel Perry, az Oklahomai Egyetem szociológia tanársegédje. – „Eredményeinkből arra következtetünk, hogy a pornográf tartalmak rendszeres nézése – legalábbis bizonyos társadalmi körülmények között – negatív hatással bír a házasságok stabilitására.”

Statisztikával derítik fel a felnőtt filmek negatív hatásait

A „Míg a pornó el nem választ – a pornográfia használatának hosszútávú hatása a válásokra” címet viselő tanulmány a több ezer felnőtt válaszai alapján összeállított, az egész amerikai nemzetre nézve reprezentatív General Social Survey társadalomtudományi felmérés adataiból merített. A válaszadókat összesen háromszor, négyéves periódusok alatt kétévente (például 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben) kérdezték egyebek között a pornográf tartalmakkal kapcsolatos szokásaikról és az aktuális családi állapotukról.

A tanulmány olyan statisztikai módszert használt, amely a kezdetben házas válaszadók pornónézési szokásainak változása,

valamint a családi állapotukban esetlegesen beálló változás között keresett kapcsolatot.

Azokat a válaszadókat, akik valamely kérdezési hullámban saját bevallásuk szerint még nem éltek pornóval, ám a következő kérdezés alkalmával már igen, úgy tekintették, hogy időközben szoktak rá a pornográfiára.

Japán pornószínészek egy 3D felnőtt film forgatásán Hong Kongban,

Forrás: AFP/Ed Jones

Egy további elemzési lépésben azt vizsgálták, hogy a pornográfiára két kérdezési hullám között rászokott házastársak a következő kérdezés alkalmával milyen valószínűséggel váltak el, összehasonlítva azokkal, akik egyik kérdezési hullámban sem számoltak be pornónézésről.

Az időseknél jóval kisebb a kockázat

Azon túl, hogy a pornónézési szokások változása és a válás közötti kapcsolatot általánosságban vizsgálták, Perry és munkatársai arra is kíváncsiak voltak, hogy ezt az összefüggést miként befolyásolta a házastársak életkora, vallásossága és a házassággal való elégedettsége. Ennek kapcsán arra jutottak, hogy bár a pornóra való rászokás és a válás közötti összefüggés a teljes vizsgált népességre érvényes, a kapcsolat erősebb a fiatal felnőttek körében.

Hovatovább minél fiatalabb volt egy felnőtt, amikor elkezdett pornót nézni, annál valószínűbben vált el a következő kérdezés idejére.

„A fiatal amerikaiak több pornót néznek, mint az idősebbek, és az idősebbek házassága amúgy is stabilabb, mivel rendszerint érettebbek, nagyobb anyagi biztonságban élnek, és már valószínűleg több időt fektettek a kapcsolatukba” – magyarázza Perry. – „Ezért aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a pornónézésnek a válások gyakoriságára kifejtett hatása csökken az életkorral.”

A templom a pornó ellen is véd

Az is kiderült, hogy a pornóra való rászokás erősebb negatív hatással bír a kevésbé vallásos házaspárokra nézve. A vallásosság mértékét a templomba (vagy annak megfelelő vallásos szertartásra) járás gyakorisága alapján ítélték meg. Azok körében,

akik nem jártak legalább heti egyszer vallásos szertartásra, a pornóra való rászokás 6-ról 12 százalékra emelte a válás esélyét,

miközben a hetente vagy annál sűrűbben szertartásra járó házaspároknál lényegében nem volt kimutatható a pornónézés és a válás közötti összefüggés.

Perry elmondása szerint az, hogy a vallásosság csökkenti a pornónézésnek a házasság stabilitására gyakorolt hatását, ellentmond egyes korábbi kutatások eredményeinek. „Több olyan korábbi felmérésről is tudunk, amelyek azt mutatták ki, hogy a rendszeres templomba járók körében a pornónézés és a házasság minősége közötti fordított összefüggés kifejezettebb, mint a nem vallásosak körében” – mondta el Perry. – „Ezt azzal magyarázták, hogy a pornográfia használata nagyobb társadalmi és pszichés terhet ró azokra, akik a pornónézést stigmatizáló közösséghez tartoznak. A mi eredményeink ezzel szemben azt sugallják, hogy a vallásosság megtartó erővel bír a házasságokra nézve, még a pornóhasználat ellenében is.

Mivel a vallásos közösségek nemcsak a pornónézést, de a válást is stigmatizálják, a vallásos amerikai házaspárokra lényegesen nagyobb külső közösségi és belső lelkiismereti nyomás nehezedik a válás ellenében, függetlenül attól, hogy a pornónézés egyébként hogyan befolyásolja a házasságuk minőségét.”

A nagyon jó házasságok sokkal sérülékenyebbek

Sajátos módon a kezdődő pornónézés azokra a házasságokra mért nagyobb csapást, amelyekben a házastársak az első felmérés során a házasságuk minőségével „nagyon elégedettnek” vallották magukat:

a körükben a pornóra való rászokás jelentős mértékben, 3-ról 12 százalékra emelte a válás valószínűségét

a következő kérdezési időpontig.

Ezzel szemben azoknak a házasságoknak, amelyek eleve se működtek túl jól, nem sokat ártott, ha valamelyik házastárs időközben pornófüggővé vált. Perry értelmezése szerint „a pornóhasználat – különösen, ha azt a másik fél váratlanul fedezi fel – megrengethet egy alapvetően boldog házasságot, ám egy eleve boldogtalan együttélés a jelek szerint már ettől se lehet sokkal rosszabb, mint amilyen volt.”

Perry és munkatársai rávilágítottak, hogy az összefüggés fordítva is működik:

a pornóhasználattal való szakítás – a nők esetében legalábbis – csökkenti a későbbi válás esélyét.

Azok a nők, akik két egymást követő kérdezési időpontban is pornóhasználatról számoltak be, 18 százalék valószínűséggel váltak el a két időpont között. Ezzel szemben azoknál, akik időközben felhagytak a pornónézéssel, mindössze 6 százaléknyi válási gyakoriságot mértek.

Ez a fordított hatás a férfiak esetében nem volt kimutatható, de a kutatók ezt annak tulajdonították, hogy

a férfiak a nőknél kitartóbb pornónézők,

ezért a pornót elhagyók mintaszáma túl kicsi lehet a statisztikai összefüggés megállapításához.

A tiltás nem vezetne sehová sem

Ami a tanulmányból levonható következtetéseket illeti, a kutatók csak azt emelték ki, hogy ezek az eredmények segíthetnek a házaspároknak a házasságuk minőségét negatívan befolyásoló tényezők azonosításában,

ugyanakkor hangsúlyozták, hogy semmiféle tiltás vagy szabályozás mellett nem kívánnak érvelni.

„Eszünk ágában sincs semmilyen ‘Tiltsuk be a pornót’ mozgalom zászlaját magasba emelni arra hivatkozva, hogy a pornó tönkreteszi a házasságokat” – szögezte le Perry. – „Nem folytatunk erkölcsi keresztes hadjáratot. Pusztán úgy véljük, hogy minden tájékoztatás hasznos, és az amerikaiaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a pornóhasználat bizonyos társadalmi körülmények között milyen potenciális következményeket hordozhat.”

Az eredmények bírálói sietnek hozzáfűzni azt az általánosan igaz – és ez esetben különösen érvényes – kritikát, hogy egy statisztikai összefüggés semmit nem mond el az ok-okozati viszonyokról. A tapasztaltakat nemcsak úgy lehet interpretálni, hogy a pornónézés veszélybe sodorja a házasságot; épp ilyen érvényes és hihető értelmezés lehet az is, hogy azokban a házasságokban kezd az egyik fél pornót nézni, amelyek már eleve felbomlásnak indultak.

A válás időben követi ugyan a pornóhasználat megkezdését, de sokkal valószínűbb, hogy a pornónézés és a válás hátterében egy sor egyéb, a házasság működését kedvezőtlenül érintő változás áll – figyelmeztetnek a kételkedők.