A tegnapi Jordán vs. Eperjes találkozóból - ami csörtének nem volt nevezhető Eperjes csacsisága okán - végre kiderült számomra, hogy mi volt a casus belli.
Erről nem a műsorvezető tehet, mert ő lazán átlépte azt a fél mondatot, ami erre utalt. Azt nevezetesen, hogy a visszalépett pályázó olyan résztvevőket írt be a pályázatába, akikkel korábban nem egyeztetett. S miután ez kiderült jobbnak látta visszavonni a kétes értékű pályaművet.
Ebből persze több kérdés adódik:
1./ Miért kell egy ilyen pályázatot kiírni? Olyan ez, mintha Doráti Antalnak x évtized után pályáznia kellett volna a Chicagói Philharmónikusok élére, vagy hogy egy könnyebb műfajt említsek, mintha Michele Gyarmatinak 30 év után meg kellett volna pályáznia a Folies Bergere igazgatói posztját.
2./ Miért is kell egy ilyen pályázatnak titkosnak lennie? Hacsak nincsen benne valami erkölcstelen, vagy sunyi, amiről jobb, ha minnél kevesebben tudnak?
Egyébként őszitén sajnálom Eperjest, aki hogy mentse a helyzetét cinkosan odakacsintva meglebegtette, lehet hogy most ő is pályázni fog.
Szamóca! Könyörgöm ne tedd! Ne tedd magad ennyire nevetségessé. Neked ez már többször nem sikerült, pedig igazán komoly “hátszeled” volt…
Juszt László írása
Ezzel még messziről nincs vége. Ma ugyanabban a tévében Dér András megcáfolta az őt védő Eperjest, viszont tegnap a nemzet elmebetege jelezte, hogy esetleg indulna az újonnan kiírt pályázaton. Az tényleg igazi magyar virtus lenne, hogy valaki mint felkért okosként ellehetetlenít egy érvényes pályázatot, az új kiírásba benevez. Ezután már csak az lenne hátra, hogy a saját pályázatát bírálja el, számára kedvezően, és a szellemi fogyatékos szombathelyi polgármester kezdeményezésére a Fidesz frakció kiálljon mellette. Ez 10 szavazat. A győzelemhez 11 kell (21 tagú a közgyűlés) de majd jön az eddig a témában pihentetett Hende elvtárs, és rendet vág.