Három óriásplakát hirdeti Érden fennen: az érdligeti általános iskolában dolgozik Magyarország legkedvesebb konyhásnénije.

Irma néni, azaz Román Józsefné az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet márciusban meghirdetett, Facebookra kalibrált pánmagyar rangadóján nyerte el a Magyarország legkedvesebb konyhásnénije megtisztelő címet a rá beérkezett szavazatok sokasága alapján. Az elismerésért az versenghetett, aki „sokat tesz és tehet azért, hogy a tanulók elégedettebbek legyenek és szívesen fogadják, kóstolják meg azokat az ízeket, ételeket, melyekkel nem feltétlen találkoznak otthon”.

A versenyen 102 iskola indította el a maga ugyancsak nagyon kedves, de mégsem a legkedvesebb konyhásnénijét és -bácsiját, hatvankilenc közétkeztetési munkavállalót összesen. A gyerekek a nevezettekkel szelfiket készítettek, amelyekhez rövid kommentárokat is fűztek. Az Irma nénit indító érdligeti iskola 6/a osztálya így érvelt választása mellett: „Irmus néni olyan régóta dolgozik az iskola konyháján, hogy még anyukámnak is ő adta az ebédet, amikor ebbe az iskolába járt. Ő is és én is nagyon szeretjük.” Vagy: „Irmus néni mindig kedves velünk, figyel ránk, érdeklődik, hogy vagyunk”; illetve „Ha valaki éhes, bármikor kérhetünk repetát, de azt is fejben tartja, hogy ki mit nem szeret az ennivalók közül.”

Irma nénit a déli csúcs előtt vontuk ki a munkából az érdligeti menzán, nem sokkal a tálalás előtt. Kérésünkre felmutatta a sajtóban már körbecsodált trófeát, tudniillik egy tetszetős, gravírozott plexilapra applikált rozsdamentes merőkanalat.

– Ez mindig itt van – biztosított, majd elárulta, hogy a lehető legkevésbé sem jutott eszébe, hogy elinduljon a vetélkedőn, de a hivatkozott 6/a meggyőzte. Azzal hengerelték le végül, hogy ha győz, az osztály egyszersmind egy kirándulást is nyer. Mint megtudtuk, a tanulók, a pályázat kiírójának jellegzetes karakteréhez illően, részint egy tejipari, másrészt egy sütőipari egységet tekinthetnek meg a maga idején, interaktív foglalkozások keretében. Alig várják.

Román Józsefnét, mint ugyancsak elárulta, óriási meglepetésként érte a siker, amely további sikereket hozott, Irma néni ugyanis az eredményhirdetéssel egybekötött sorsoláson további tíz osztályt juttatott hozzá egy-egy hasonlóan ígéretes kiránduláshoz, valamint ő is nyert még egy klassz bónuszt a merőkanál mellé, méghozzá egy kétszemélyes wellnesshétvégét: a meghívó egy elegáns szilvásváradi szálloda elnöki lakosztályába szól.

Életében nem volt még sem Szilvásváradon, sem elegáns szállodában, elnöki lakosztályban meg főleg nem. De még igazi nyaraláson sem, két-három balatoni hétvégét tudott csak felidézni élénk érdeklődésünkre a távoli múltból.

A beszélgetésnek ezen a pontján egy kislány bukkant fel, és egy csudaszép minitortát adott át Irma néninek; az anyukája sütötte, akit a nagy számok törvénye szerint valószínűleg ugyancsak Irma néni etetett annak idején.

Magyarország legkedvesebb konyhásnénije a Borsod megyei Ricsén született, hatvanöt évvel ezelőtt. Apja kőműves volt, édesanyja tsz-dolgozó és háztartásbeli, és pont olyan kedves volt, mint ő. Irma az ötödik gyerek volt a családban, a nyolc általános után nem volt módja továbbtanulni, Budapestre jött dolgozni. Először a kelenföldi cérnagyárban próbált hasznosulni, aztán a 23. sz. Állami Építőipari Vállalatnál vállalt raktárosi munkát.

A közétkeztetéssel akkor találkozott először, amikor második lánya elkezdte az iskolát – ez már Érdligeten történt, 35 évvel ezelőtt –, az akkori igazgató hívta meg konyhai kisegítőnek. Az első időszakban még főztek is, ma már csak előkészítenek, tálalnak, mosogatnak, felszolgálnak, rendezkednek. A modern szisztémának megfelelően Irma nénit már nem is az iskola alkalmazza, hanem egy közétkeztetési cég, amelynek a neve eddig még nem hangzott el tömeges kistérségi gyomorrontások kapcsán.

Teltek-múltak az évek, majd eljött 2011, a nyugdíjazásának éve – azóta napi négy órában működik közre a konyhában –, aztán a 2015-ös esztendő, és vele a nevezetes állami menzareform. Nem volt könnyű a kezdet, a gyerekek ugyanis finoman szólva is gyanakvással vegyes undorral fogadták az új ízeket, de főleg színeket. A legnehezebben a fehér és a zöld színű táplálékokat fogadták el, az előbbieket a legtöbbek előtt addig tökéletesen ismeretlen francia hagymaleves és fokhagymakrémleves reprezentálta a legkegyetlenebbül, utóbbiakat a brokkolikrémleves, amelynek legfőbb bűne, hogy meghatározott távolságból, perspektívából és fényviszonyok közepette pont olyan benyomást kelt, mint a gyerekek legendás kedvence, a jó öreg spenót. A fehér kenyér jogfosztását sem volt könnyű megélni. Rövidebben: semmi nem olyan volt, mint otthon, ezért a reformétel-kompozíciókat többnyire a moslék gyűjtőnév alá sorolták be az ellátottak.

Fotó: Merész Márton

Irma néninek azonban megvolt a maga hathatós módszere. Apránként kezdte adagolni a gyerekeknek az új aromákat azzal, hogy semmit nem muszáj megenni, megkóstolni azonban feltétlenül. Ez bejött, egyre kevesebb a panasz a menzán, egyre ritkábban hangzik el a moslék szó. Magyarország legkedvesebb konyhása azonban a határokat is világosan látja. Mivel arra is fel van kenve, hogy jelezze az előállítónak, mi az, ami annyira nem megy, hogy tényleg fölösleges volna tovább erőltetni, jelzéseket ad le. A sütőtökkrémleves volt ilyen delikát például, olyat már nem hoznak, mindenki meg is könnyebbült nagyon.

Ő is.

Mivel a világ általában véve nem sokkal kedvesebb, mint egy hatos csapágygolyó a fél számmal kisebb gumicsizma orrában egy tizenöt fokos lejtő közepén, a legsúlyosabb kérdés nyilván az, hogy ebben a közegben Román Józsefné miként tud állandóan annyira kedves lenni, hogy egyenesen ő a legkedvesebb. Megvallotta, hogy azért neki is voltak rosszabb periódusai, akadt egyszer egy kolléganője, akivel annyira nehezen jött ki mindenki, hogy még ő sem könnyen, voltak tehát morcosabb napok. Munkahelyen azóta sem találkozott senkivel, aki tartósan ki tudta volna borítani, gyerekkel meg pláne nem. Ő egyébként a rossz gyereket is szereti, dacára, hogy olyan persze igazából nincs is.

168óra