Egy történelmi per 1993-ból -Nyílt levél Eörsi László történésznek

„1990-ben a Pofosz (a volt politikai foglyok országos szövetsége) pártként indult a választáson, de jelöltjeik csúfosan megbuktak. Egyesek – így Zimányi Tibor társelnök – nyíltan támadták Fónayt, azt állítva, hogy a kongresszus határozata ellenére indította a jelölteket. Ezt az elnök cáfolta.1991-ben főleg liberális oldalról bírálták, mert beszédében megkérdőjelezte a parlamenti demokrácia szükségességét.

Egy év múlva még inkább defenzívába szorult, és helyesbítésre kényszerült egy szerencsétlen kijelentése után: „1992-ben aki a fasizmust próbálja elítélni, az egy gyalázatos bolsevista bérenc.” Ekkor többen – így az FKgP elnöke, Torgyán József is – követelték, hogy mondjon le a MVSZ alelnökségéről. Antall József miniszterelnök azonban védelmébe vette, akárcsak később Boross Péter is. Ezt követően egy pofoszos R-gárda szükségessége mellett állt ki, emiatt ismét inkább a liberális sajtó tiltakozott. Az év második felében mindinkább a radikális jobboldal irányába mozdult. Hitet tett az augusztusi híres-hírhedt Csurka-dolgozat mellett, és részt vett a „seprűs” médiatüntetésen. Arról teljesen ellentmondóak a források, hogy a tagok mennyire voltak megelégedve elnökük tevékenységével, mindenesetre az év végén nagy többséggel újraválasztották.

1993-ban minden addiginál élesebb támadást indított ellene Szemenyei Kiss Tamás Pofosz-tag, aki többek között az Állambiztonsági Szolgálatokkal való együttműködésse vádolta, és azt állította, hogy több bajtárs (köztük Szabó bácsi) bebörtönzése, kivégzése Fónay lelkén szárad. Bár e képtelen vádakat a bíróság előtt a legcsekélyebb mértékben sem tudta bizonyítani, ezek később munícióul szolgáltak ellenlábasainak, egészen 2002-es lemondásáig. Az ismeretlen összetételű Széna téri Baráti Kör, valamint a Konföderáció című lap e koholmányokon kívül gyakran használta fel támadásaihoz Fónay írásos és szóbeli megnyilatkozásait is, amelyekben kétségtelenül sok valótlanság, ellentmondás található. Nem hihető például, hogy 1956. október 28-án felkereste Nagy Imrét, majd a kormányfő elküldte őt egy általa aláírt igazolással a Széna térre, amellyel Szabó bácsi előtt igazolta magát stb. stb. Az 1991-es riportjában elhangzottak szerint illegalitása idején, a hatvanas–hetvenes években belügyi klubokat látogatott, majd 1986-ban a BM-ből kapott beutalót a balatonfüredi szívszanatóriumba… „
/Eörsi László: Széna tériek a rendszerváltás óta – Beszélő, 2004/9. szám/

Az 1955-ben született Eörsi László – az ’56 után börtönbe zárt, az első amnesztiával szabadlábra helyezett Eörsi István fia – életrajzában nem is tagadja, hogy csak az 1990. évi (általa rendszerváltásnak minősített) események után kezdett írással foglalkozni, ezt követően lépett be a Szabad Demokraták Szövetsége elnevezésű, korábban, már 1988 őszén megalakult liberális pártba.

A hírhedt Fónay-perről ugyan azt állítja, hogy „Szemenyei-Kiss Tamás… a képtelen vádakat a bíróság előtt a legcsekélyebb mértékben sem tudta bizonyítani, ezek később munícóul szolgáltak (Fónay) ellenlábasainak”.

Nem kívánok hosszas vitába szállni az apja emlékeiből építkező, egyértelműen politikai célokat szolgáló történész kijelentéseivel – annak ellenére sem, hogy néhány megállapítását a történelmi pert figyelemmel kísérő sajtóból idézi, ilyenek pl. Az „1986-ban a BM-ből kapott beutalót a balatonfüredi szívszanatóriumba” vagy hogy „1956. október 28-án felkereste Nagy Imrét, majd a kormányfő őt egy általa aláírt igazolással a Széna térre…”

Mivel a Fónay-Szemenyei per egy igen fontos részére nem nyílt tárgyalás volt (éppen azért mert az ügynökök kartonjait jelenleg is zártan kezelik, s mivel Eörsi László nem rendelkezik a per – részben máig is zártan kezelt – irataival, mindösszesen arra hívom fel az önmagát történésznek minősítő egykori SZDSZ-tag figyelmét, hogy az Antall- és Boross-kormányok erőfeszítései ellenére megjelent „A Fónay-legenda nyomában” című cikksorozat után, a per végén a szerzőt, nem marasztalt el a bíróság. Boross Péter belügyminiszter a cikksorozat megjelenése előtt ugyan behívatta a Belügyminisztériumba és kabinetfőnökével le akarta beszélni annak közzétételéről – mondván „ha Ön jó magyar ember, akkor nem támadja az MDF országgyűlési képviselő-jelöltjét”, ugyanakkor kijelentették: a már nyomdában lévő írásmű több megállapításával ők is egyetértenek, nem titok előttük Fónay Jenő múltja. Nos, ehhez képest a szerző „a képtelen vádakat” bíróság előtt is elmondta – sőt, tárgyi bizonyítékokkal egészítette ki – az ügyet tárgyaló bíróság pedig nem ítélte el az újságírót.

Eörsi László – Fónay Jenő esetében – nem tért ki arra a figyelmen kivűl nem hagyható tényre, hogy Szálasi Ferenc hatalomátvétele után megszervezésre került Szent László Hadosztály önkéntes katonája volt az „56-os hős”, aki a második világháborúban mindvégig a Heeresgruppe Süd, majd az 57. Deutscher Panzerdivision parancsnoksága alatt harcolt.

Kollár Erzsébet