„ÚJSÁGUNK NYÍLT LEVELE PETŐFI-ÜGYBEN”

petofi magyar

Tisztelt Magyar Tudományos Akadémia INyelv és Irodalomtudományi Osztály,

Kedves  Kertész András Osztályelnök  Úr !

Mindenek előtt elnézését kérem a hosszú megszólításért, de úgy gondolom, hogy „köszönésem” így   precíz az Ön számára. Bizonyára ez részemről egy ún. „szakmai ártalom”, akár újságírói, akár kutatói mivoltomat vesszük alapul. Nem kis kéréssel fordulok Önön keresztül irodalomtudományi Osztályukhoz. Az utóbbi években, különösképpen személyes kötődésem is erre ösztökélt, hogy Petőfi Sándor, talán az egyik legnagyobb forradalmár nemzeti költőnk életével és halálával kapcsolatos „nézetkülönbségeket” 150 évnyi elképesztő vita után  végre végérvényesen  lezárjuk és ezért én magam is bekapcsolódtam a kutatásokba, mivel ezt a jelenlegi helyzetet  Petőfi nagyságához képest rendkívül méltatlannak találtam.

A legutóbbi írásomból egyébként kiderül ,( merthogy erről korábban nem volt tudomásom )  azon tényből kiindultan , hogy egy tudóscsoport kutatásai szerint   én magam is Petőfi nagycsaládjához, vérszerinti rokonságához tartozom, illetve Petőfi leszármazott vagyok, ezért az érdekem is az, hogy nagynevű felmenőm életének, születésének és halálának körülményei tisztázásra kerüljenek. Az Önnek most elküldött négy, az Amerikai-magyar Hírhatár internetes újságban megjelent tanulmányomban , illetve újságcikkemben  egyebek közt bizonyítottam, bizonyítottuk, hogy az eddigiekben az MTA által is hivatalosan elfogadottakkal szemben , de sok más  által  is egye inkább megkérdőjelezetten Petőfi Sándor nem Kiskőrösön született és Segesváron a verseiben „megjövendölt” harc mezején halt meg, hanem születési helye Szabadszállás – ahol az egykori Petrovics család 1819-1840 között lakott – és nem a csata közben,   a harcmezőn vesztette életét, hanem a kezdetben tagadottakkal szemben Paszkievics orosz hadsereg-főparancsnoka csapatainak fogságába esett és végleges száműzöttként az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma által is elismerten a szibériai Barguzin városkába hurcolták el és itt is halt meg 1856 májusában, s két anyától két fiúgyermeke is született, akiknek leszármazottai  – mintegy 100 fő  – szerte a világban és Burjátföldön az Orosz Föderáció  Burját (tag)Köztársaságában is élnek.

         Tudomásom szerint az MTA korábban azt is tagadta, hogy az Orosz Hadsereg az 1848/49-es magyar szabadságharc leverését  követően egyáltalán került volna egyetlen magyar katona is  száműzetésbe orosz hadfogolyként.  Azt lehetett csak tudni, hogy ilyen hadifogoly-egyezmény nem  is létezett az osztrákok és oroszok és egyáltalán senki között.  A kutatások azonban azt is kiderítették, hogy ilyen dokumentumok léteznek Ausztriában, Romániában, Szlovákiában és nem utolsó sorban Oroszországban a hadtörténeti múzeumokban, illetve levéltárakban.    Azon több könyv, melyekben  ezen tények felderítésének , kutatásoknak  leírása megtörtént e könyvek címei, borítólapjai  mind megtalálhatóak a  négy tanulmányomban. E könyvek, benne a hiteles bizonyítékokkal kivétel nélkül megvásárolhatóak.

Így tisztelettel felkérem az Önök MTA Osztályát , hogy olvassák el és az abban írtaknak megfelelően intézkedjenek afelől, hogy a jövőben megjelenő tankönyvekben és más hivatalos publikációkban a korábbi hivatalosnak tartott adatok ne jelenhessenek meg  és csak az új, immáron teljes hitelességgel bebizonyított tényadatok  szerepelhessenek.

 

Várva mielőbbi válaszukat, közreműködésüket előre is megköszönve tisztelettel üdvözlöm Önt és az ügyben majdan közreműködő Munkatársait.

 

 

Lukácsi Bálint

 


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com