Petőfi Sándor élete és halála: kontra “Rubicon”

petőfi.főkép

2015 júliusában kettős aktualitása is van annak, hogy a magyar sajtó külön figyelmet szentel Petőfi Sándornak a „Szabadság szerelem” magyar  költőjének,aki nem utolsó sorban az 1848-as forradalom és szabadságharc szimbóluma is.  Egyrészt  most július 17-én temették el a Segesvár-fehéregyházi csatában eltűntnek hitt  és a Morvai László által vezetett MEGAMORV Petőfi Bizottság által megtalálni vélt forradalmár költőnk csontjait, másrészt ugyancsak e hónap 31-én van a sajnálatos ütközet 166. évfordulója.  Ezen alkalmak súlyát jól érzékelteti az a tény is, hogy  a   havonta megjelenő  legmérvadóbbnak tekinthető  RUBICON történelmi magazin 84 oldalából  51-ben foglalkozik a költő életével  és halálával. Ám a folyóirat szerkesztősége hiába adta az újság főcíméül is  a jelen írásom címében is szereplő „szöveget”, Petőfi  eseményekben gazdag életéről is alig–alig ír valamit. A költő  vitatott születési helyéről mindössze azt az egyetlen mondatba foglalt  cinikus utalást olvashatjuk az egyik szerző tollából, hogy  „…,mint tudjuk, három helyen született, s legalább hat helyen halt meg.”  Természetesen ezek után már azon se csodálkozhatunk, hogy Petőfi  lehetséges  kétes halálozási helyei taglalásában  is  nagy hiátus van. Ellenben az írások arra vannak kihegyezve, hogy az mindenképpen kizárt, miszerint az őrnagy költő semmiképpen sem eshetett orosz hadifogságba, s halhatott meg a szibériai Burjátföldön, mint azt a Morvai Ferenc  vezette  MEGAMORV Petőfi Bizottság állítja kínai orvosok csontokból végzett  DNS-vizsgálatai alapján kialakított szakvéleménye birtokában.

    A magam részéről az említettek miatt a Rubicon e havi írásait a fenti főcímmel semmiképpen sem tartom korrektnek figyelemmel az újságírás szakmai szempontjaira is. Megjegyzem a folyóirat szerkesztősége fontosnak tartotta feltüntetni, hogy e szám az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült. Különös tekintettel arra, hogy lapunknak Petőfi születésével kapcsolatban olyan információk állnak rendelkezésre, hogy a költő születési helye a hivatalosnak tekintettel ellentétben nem Kiskőrös, hanem  bizonyítottan Szabadszállás, s  nimbusz-rombolóan  valószínűsíthető, hogy „nem ott esett el a harc mezején”, mint ahogy írta, hanem, hogy valóban  hadifogságba  hurcolták el.  Újságunknak a Rubiconnal ellentétben  ugyan nem áll rendelkezésére szinte kész történész-kutatócsoport de mégsem   kizárt, hogy a mi információink felelnek meg a valóságnak. Petőfi születési helyét illetően, újságunknak ma már kételye sincs,mint említettük, de a  halálával kapcsolatban is rendkívül elgondolkodtató a Magyar Tudományos Akadémiának  a kontra-produktívan ható görcsös ragaszkodása a harcmezőn való elesést követő közös sírba való temetéshez. „Érdekes” továbbá az is, hogy az MTA-nak arra volt anyagi kerete, hogy a MEGAMORV Bizottság állításait igyekezzenek megcáfolni, ahelyett, hogy a viszonylag közelben lévő, azon egyik Petőfi   versben  is vizionált  közös sír irányában kutattak volna. Egyébként a Rubicon „Szemtanúk beszámolói” c. írásában van egy egészen hitelesnek ható elbeszélés, hogy  hol van az a 134 magyar honvéd nyughelyéül szolgáló közös sír, ahová  állítólag Petőfit is temették, amivel az MTA a saját feltevését tisztázhatta volna „luciferi” tagadásuk helyett. Az írtakkal összefüggésben  szerkesztőségünk 2 részben kívánja közreadni információit: egyrészt kiegészítendő a Rubiconban írtakat, másrészt vitatkozván a  folyóirat állításaival.

I.RÉSZ:

PETŐFI NEM KISKŐRÖSÖN, HANEM

SZABADSZÁLLÁSON SZÜLETETT!!!

szabadszállás

Foto: Szabadszállási Városháza

  A  címben tett megállapítás és a kérdés  gondolatokat  vet fel és sugall…. Nevezetesen, hogy  kié  is valójában  Petőfi Sándor az 1848-as forradalom és szabadságharc jelképpé vált egyik  legnagyobb költőnk. A megállapítás és kérdés    engem  egyugyazon következtetésre enged jutni. Nevezetesen, hogy nem  a szabadszállásiaké, s nem más vidékieké, hanem Mindenkié. Mindazoké, akik Szabadságban szeretnének élni emberi  mivoltuk kiteljesedése és boldogulások érdekében és a haladást szolgáló gondolkodásukban meghatározó szerep jut a Petőfi által is álmodott „Világszabadság”-nak, melyet „Elharsogják Kelettől Nyugatig,/S a  zsarnokság velök megütközik”.  A forradalom március 15-i  napját a magyar  nép annyi hányatottsága után – méltó módon – Nemzeti Ünnepünkké nyilvánította. Ezen a napon   emlékezünk nem utolsó sorban a származásában szlováknak született, de a  magát mindig magyarnak valló  Petrovits Sándorra is, aki – magyarságát megerősítendő – változtatta meg nevét.   Ady, a másik nagy magyar  költőnknek a „ Tűz csiholója” c. versének egyik idézete illik ide nagyon: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek ! ”. Most viszont meg kívánom ragadni az alkalmat, hogy megosszam az Érdeklődőkkel azokat a hírértékű  információkat, melyek  Petőfi születési és halálozási helyének vitáját részben talán le is zárhatják. Ezzel úgy vélem, hogy  egyrészt az utókor is tartozik a legnagyobb magyar forradalmár költőnek, másrészt ez nekem  kifejezetten személyes ügyem is.    

petofi

A Petőfi-dagerrotípia az egyetlen fennmaradt fotográfia Petőfi Sándorról, melyet feltehetően Egressy Gábor  színész készített 1844-1845 körül.                                                                                                     

    Kétségtelen tény, hogy azok az információk, melyet most megosztok a  Tisztelt Olvasóimmal jelentős részben már rendelkezésemre álltak  1-2 évvel ezelőtt is, s szinte teljesen  biztos ,hogy az addig ismert tények már korábban is kiállták volna az idők próbáját. Ám  egyrészt úgy véltem, hogy néhány adat, momentum még pontosításra szorult, másrészt–  ez a Sorsnak tényleg különös véletlenje –, hogy a Magyarországon a mára kialakult állapotok végképp megadták az aktualitását annak, hogy  két fontos, a magyar embereket talán a leggyakrabban  foglalkoztató  Petőfivel kapcsolatos tisztázatlan kérdésről: születésének és halálának helyéről írjak. Születéséről Dr. Sipos Lajos professzor emiritus ( a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli elnöke) Molnár Péterné helytörténész  „ …A RÓNA, HOL SZÜLETTEM” c. könyv ajánlójában úgy fogalmaz  , hogy ez „az évszázad pere”. Az aktualitásról szólva mára abszolút félreérthetetlenül kiderült, hogy az a polgári demokrácia, melyet egykoron a márciusi ifjak által elgondoltak – élen Petőfivel, aki kezében tollal és karddal harcolt az  emberibb életért  – köszönő viszonyban sincs a  25  évvel ezelőtti „ Orbán-ifjak” által megvalósított, általuk szintén polgári demokráciának nevezett rendszerhez.

     Petőfi nagyságát az is alátámasztja, bármilyen politikai berendezkedések is voltak a ”48 –as forradalom óta az elmúlt 167 évben, minden rendszer – annak haladó vagy  demagóg visszafejlődést eredményező voltától –  törekedett „kimazsolázni” belőle az adott kor politikájának igazolását. A  fő kérdés  az elmúlt 167 évben mindig az volt :  Vajon mit üzent Petőfi  az utókor adott időszakának. De bármely politikai irányzat akárhogy is csűrte-csavarta, s próbálta Őt „felhasználni”,  azt egyik sem tehette meg, amit maga Petőfi fogalmazott meg egyik legfőbb eszmeiségeként „A XIX. század költői” c. versében. Eszerint: „Ha majd a bőség  kosarából/ Mindenki egyaránt vehet,/ Ha majd a jognak asztalánál/Mind egyaránt foglal helyet,/ Ha majd a szellem napvilága/ Ragyog minden ház ablakán:/ Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,/Mert itt van már a Kánaán.” Mai szóhasználattal élve e költői megfogalmazást  – minden további nélkül – magának a demokratikus jogállamiságnak tekinthetjük. Következésképpen, ha  valaha volt aktualitása bármely érában, most egész biztos, hogy  majd 170 évvel 1848  után ismét van, s a „Talpra magyar!”- nak „ a Néppel tűzön-vízen át”  gondolatiság tettekre váltásának 2015-ben  most újra itt az ideje.

      Miért mondom azt, hogy a Petőfi-vita nekem személyes ügyem is?   Talán, mert esetleg távoli rokonom lenne ? Nem!  Bár ehhez azért hozzáteszem, hogy gyermekkoromból emlékszem arra is, hogy a hozzám hasonló nevű, 2001-ben 87 évesen elhunyt édesapám megemlítette egyszer: Nem kizárt, hogy a  Petőfi-féle Petrovits családhoz fűződnek rokoni szálaink, mivel környékünkön Szabadszálláson laktak „Petrovitsok”, akikről úgy tudtuk, hogy nekünk Hozzájuk, Nekik meg Petőfihez valahonnan nagyon távolról van családi kötődésünk. Arról pedig már nem is beszélve, hogy a  szlovák származású  Petrovits család is a Felvidékről való, ami a  mi  Lukácsi családunk  egykori  feltételezett lakhelyére is utal, hisz a szlovák Lukacovce magyar megfelelője a mi Lukácsi családnevünk. Ezzel a családfa-kutatási szállal, mivel erre vonatkozóan semmi   hitelt érdemlő kézzelfogható bizonyítékot nem találtunk  nem foglalkoztunk tovább. Az 1914-ben  született apám azonban  – aki a  szó  klasszikus értelmében nem volt Petőfi-kutató – Őt nagyon komolyan érdekelte Petőfi születésének és halálának vitája,  és mindig felbosszantotta magát, mikor a meg-megújuló Petőfi vitákban hol Dunavecséről, hol Kiskunfélegyházáról és nem utolsó sorban Kiskőrösről hallott. Megdöbbent, mert azon kívül, hogy Ő , az apám is Szabadszálláson született,s  itt született az Ő nagyapja is közvetlenül a 19. század közepe után 1860-ban,  közvetlenül tőle tudta sok-sok korabeli Szabadszállásival együtt, hogy Petőfi Szabadszálláson született, s a nagyapja még a születés körülményeit is elmesélte apámnak. Megjegyzem, apám dédnagyapja pedig épp Petőfi korában élt.    Az apám  máskülönben  világ életében egy alföldi tanyasi,  ún. néptanító volt, akinek kedvteléséhez tartozott a néprajzkutatás, kulturális antropológia. Különösen nyugdíjas korában végzett ilyen irányú tevékenységet amellett, hogy maga is  kötetben kiadott verseket, műdalokat írt, nagyon sok alföldi dalt, vőfélyverseket összegyűjtve, s  két  pályadíjas kultúrtörténeti műve is megjelent.

    Apámnak  egy jó darabig lényegében nem is volt mit kutatnia, hisz számára  a Petőfi eltűnése után alig több, mint tíz évvel  Petőfi halála után született nagyapjától hallottakat mind hitelesnek vélte, s nem pusztán arról volt szó, hogy egyébként büszkeség töltötte el, mert az egyik legnagyobb magyar költőnk  Petőfi Sándor szabadszállási születésű, hanem  egyszerűen  felháborítónak tartotta, hogy  a hivatalos álláspont milyen alapon vonja kétségbe,  hazudtolja és hamisítja meg  a tényeket, miközben  e történetről tudtuk, hogy ez nem egy költött legenda,hanem maga a valóság.  Tehát én szinte szó szerint a következőket hallhattam Apámtól:

–   Bizony büszke lehetsz  Te is fiam, mert mint azt itt a szabadszállásiak többnyire mind tudják  Petrovits Sándor, „a mi Petőfink” itt született ebben a városban. Nekem ezt a nagyapám mesélte el, csak ez a már életében híressé vált  „költő-legény” a későbbiekben magyarosította a nevét, Petrovits Sándorról Petőfi Sándorra.  Itt laktak Szabadszálláson vagy 20-25 évig,az  1810-es évek végétől az 1840-es évek elejéig. Az idős Petrovitsnak   egy szlovákiai községben, Necpálon született szlovák anyanyelvű Hrúz-lány volt a neje, s mészárszéket üzemeltettek itt,  de volt bérleményük Fülöpszálláson, Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán is.  Úgy tudjuk, hogy volt  üzleti kötődésük  Dunavecséhez és Kunszentmiklóshoz is., s ezekre a helyekre hozzáértő embereket fogadtak dolgozni.  A mészárszék mellett rendelkeztek  bolttal és kocsmával is.  Sőt:  gazdálkodtak rengeteg állattal és földdel . Italboltban is dolgozó apjáról  „A jó öreg kocsmáros” c. versében emlékezik meg.  Elődeink itt mind tudják,hogy  1838-ban a  Dunai nagyárvíz elérte Szabadszállást is, s itt több mint 600 házat, ill. családot ért olyan nagy kár, hogy ezt követően a napi megélhetésük is  veszélybe került.  Petrovitsék is például oly mértékben áldozatul estek az árvíznek, hogy gyakorlatilag a teljes megmaradt vagyonukat el kellett árvereztetni, hogy a hitelezőiket ki tudják fizetni. Erről is egyébként  az imént említett  versében emlékezik vissza a költő, amit apám kívülről „fújt”:

[„Háza, kertje,földje, pénze, mindene volt,/Alig tudta számát ökrének, lovának./Pénzét a hitetlen emberek csalása,/Házát a Dunának habjai vitték el;Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros…/”Áldja meg az Isten mind a két kezével!”]

Sándor egyébként ugyanúgy itt Szabadszálláson született, mint Pista öccse.  A szabadszállásiak úgy tudják, hogy 1922 Szilveszterén, mikor világra jött a kis Sándorka az öröm mellé nagy szomorúság is társult. A csöppség ugyanis láthatóan beteges kinézetűnek tűnt, s nem úgy viselkedett, mint ahogy egy újszülött  szokott. Ezért aztán  a kis Petrovitsot körülvevők azt tanácsolták a szülőknek, hogy mivel tudvalevő volt, miszerint a család evangélikusként mélyen hitt a vallásban, s vélték, hogy a gyermek nem halhat meg megkeresztelés nélkül, ezért a szülök úgy döntöttek, hogy Szabadszálláson nem lévén evangélikus pap,   a kb. 30- 40 kilométerre   lévő kiskőrösi evangélikus paphoz – szekérrel elindulván –  elviszik megkereszteltetni  Kiskőrösre. Így történt tehát, hogy  Petrovits Sándor keresztlevelét, mely a hivatalos dokumentumnak számított, a kiskőrösi evangélikus egyház állította ki.  Tehát Kiskőrös Petőfinek nem a születési helye, mint azt a hivatalos álláspont állítja, hanem csak a keresztlevél kiállításának helye 1823. január 01-vel.  Úgy gondolom fiam, hogy ilyen formán Petőfi  szabadszállási születési helyéhez nem férhet  kétség.  De van ezen kívül több megmaradt hivatalos bejegyzés Petőfi  szabadszállási születéséről is: Mikor Pápára járt kollégiumba, a bizonyítványába  születési helyként  szintén Szabadszállást írták. Aztán  biztos tanultad a gimnáziumban, hogy Jókai és  Petőfi  barátok voltak és róluk, mint két irodalmi nagysággal sokat foglalkozott  az egykori közvélemény is. Az 1848-as országgyűlési választások után  közvetetten szóba került Petőfi szülőhelye is. Jókai épp azon sajnálkozott, hogy hiába volt meg  költőnek az országos ismertsége és minden erénye. „ Petőfi sajnos épp azon városban szenvedte el választási verségét, ahol született”. Ez a város   pedig Szabadszállás, ez itt a mi városunk.  [Megjegyezzük Szabadszállás 1819-ben azzal, hogy vásártartási jogot kapott  hivatalosan visszakapta mezővárosi rangját, s ugyan 1876-ban a hármas kerület megszűnésével ezt visszaminősítették, de  1995-be újra  várossá nyilvánították,  e települések sorában   épp a kerek  200-as sorszámmal. Szabadszállásról talán  annyit még mindenképp érdemes tudni, hogy ősi  kun település volt. Első említése 1279-ből-ből való.  Kezdetben  Szombatszállásként  is  fellelhető volt, a 15.  századtól azonban már egyértelműen  Szabadszállásnak hívják a települést  –   a szerk. ]

    Miután apám befejezte elbeszélését én szomorúan csak annyit kérdeztem, hogy

–  De miért , Apu ?  Kinek miért fűződött ahhoz érdeke, hogy Szabadszállást megfosszák a Petőfi szülővárosa megtisztelő címtől?

–   Nézd fiam, én ezt pontosan nem tudom, de azért van határozott véleményem. Az egész biztos, hogy az érvek és tények  mind amellett szólnak, hogy Petőfi Szabadszálláson született, de   nagy a valószínűsége annak, hogy születéséből az utókor  politikai ügyet kreált.   Alig hiszem, hogy azért, mert Kiskőrös nagyobb és fejlődőbb város, mint Szabadszállás. Azt viszont a leghatározottabban vélem, hogy az ok csak az lehetett, hogy : „Na, nehogy már egy olyan város legyen a nagy forradalmár költőnk szülőhelye, ahonnan a  magyar forradalom első szabad országgyűlési választása kampányának idején a hivatalos verzió szerint  Petőfit nem pusztán kikísérték a településről, hanem a visszaemlékezők elmondása szerint  agresszív módon szabályosan kizavarták szülővárosából…” S annyit azért még tudnod kell, hogy az 1850-es évek végéig fel sem merült, hogy Petőfi nem Szabadszálláson született.  Ami pedig  még ennél is bizonyítóbb erejű, mint az pápai példából  is kiderül: ő maga vallotta többször, hogy szabadszállási. Persze, mivel Ő is csak  ember, nem kizárt, hogy később a választásokat követően, miután szülővárosából elzavarták, előfordulhatott, hogy hasonlóan a  hirtelenharagú konokhoz, Ő maga is  Kiskőröst mondott születési helyéül.

     Ez tehát azon érvelés, melyhez közvetlen,ma is élő igaz –  dokumentumokkal is igazolható –  szájhagyomány útján jutottam,s ezek  után mindezt összevethetjük azokkal  az Apámtól hallott tényekkel, hogy azok mennyiben  harmonizálnak   a  már említett Molnár Péterné Kálmán Aranka kunszentmiklósi helytörténeti kutató  legfrissebb , 2013. októberében a  www.helikon.hu  Szász Zsolt felelős kiadó gondozásában  megjelent 130 oldalas tanulmánykötetében  –  tudományos igényességgel, lábjegyzetekkel ellátottan –  írottakkal.     Itt jegyezzük meg, hogy  az első Petőfi-szülőhelyvitát  Pákh Albert a Vasárnapi Újság 1857. január 4-én megjelent számában indította el  Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós és Dunavecse  között, mely folytatódott 1864-ben, 1867-ben, 1872-ben, 1922-ben. Az utolsó nagyobb szülőhelyvita időpontja  a könyv szerint 1954, de ez valójában napjainkban is tart  épp az említett Petőfi tanulmány-kötetének szerzője, Molnár Péterné bizonyítékai ellenére, aki, mint említett helytörténész (  egyben magyar-orosz tanár és nem utolsó sorban a Kárpát-medencei Irodalmi Társaság, ügyvezető elnöke )  könyve kapcsán,  egyértelműen teszi le voksát amellett, hogy Petőfi Szabadszálláson született a   három alföldi  település érvei közül. Dunavecse indokainak vizsgálatát   a  nagy gondossággal beszerzett  információk  alapján eleve nem tartotta kutatásra alkalmasnak. Viszont   olyannyira  Szabadszállás mellett állt ki , hogy 2014 január 14-én a  NYUGATI  JELEN internetes újságnak azt nyilatkozza, hogy „Hiszem és terjesztem, hogy Petőfi Szabadszálláson született”. Mint nyilatkozta, tette ezt azon határozott  szándékkal is, hogy   végre pontot tegyen a   másfél évszázados  méltatlan vitának, melyben  Kiskörös városa odáig ment, hogy egy perben az 1857-ig  Petőfi szülőhelyének tartott Szabadszállást  a maga javára megfosztotta e  korábbi hivatalos állásponttól.  De Molnár Péterné előtt  Déry Gyula Petőfi Zoltán /  Petőfi Sándor fia /  a Petőfi-Könyvtár XV. füzetében, mely 1909-ben jelent meg, írja, hogy Petőfi Zoltán a  szabadszállási rokonoknál való tartózkodása alatt: „ Sokat foglalkozott atyja születési helyének kérdésével is, és a városban nyert fölvilágosítások, valamint összeszedett bizonyítékok alapján arról győződött meg, hogy atyja ott Szabadszálláson született és nem Kiskőrösön, ahogy az irodalomtörténet  megállapította.”.  Aztán Katona Géza nyugalmazott főtanácsos  a szabadszállási kutatási eredményeiről Petőfi születésének 100 évfordulója  előtt a Szózat  1922. április 30-i számában megjelentetett cikkében is kiállt Petőfi  szabadszállási születése mellett, és  Sándor József Petőfi-kutató az 1939-es  „ Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt meg” és az 1947-es  „Petőfi Sándor Szabadszálláson született” c. munkáiban azon tényeket  fejtette ki, miszerint a költő Szabadszálláson született, s a kunszentmiklósi kutatónő előtt  Tóth Sándor szabadszállási helytörténész több, mintegy évtizeddel ezelőtt szintén  ennek adta tanúbizonyságát 2001-ben megjelent a „Szabadszállás múltjából”  , mintegy 650 oldalas kötetében.  Egy kontra- szelektíven ható  történet Tóth Sándor könyvével kapcsolatban ugyancsak  Petőfi szabadszállási születését támasztja alá. A helytörténésznek, aki  hatalmas könyvén sok-sok éven át dolgozott tudomása volt a pápai Petőfi-bizonyítványokban  Szabadszállásnak születéshelyként történő megjelöléséről, s ezért ez ügyben   Pápai Gyűjtemény  igazgatójától másolatot kért. Az igazgató többszöri reklamálás után végül is válaszolt a kérelemre, de azt közölte. „Nincs módunkban  egy nyilvánvalóan téves beírás alapján igazolni azt, hogy Petőfi Szabadszálláson született (…) Szeretnénk, ha ezt a felfogásunkat megértenék, és ne kívánnák olyan dokumentumok kiadását, amelyek Petőfi Sándor születésével kapcsolatban újabb problémákat vetnének fel.”

    Nyilván e cikkel nem feladatom, hogy magát a teljes körű bizonyítást  rövidítsem, az Érdeklődő Olvasóknak inkább  csak figyelmében ajánlom a tanulmánykötet, mely – mint már említettem  – a  www.helikon.hu  gondozásában került kiadásra és  a Budapest Magyar Menedék Könyvesházban  interneten, ill. telefonon is megrendelhető.  E könyv kapcsán olyan főbb perdöntő  kérdések  merülnek fel – melyek közül többre választ is kapunk a Molnár Péterné  helytörténésztől  – a  kutató szerint, hogy: ” Miért zárták ki Szabadszállást a vitákból? Miért követte el az irodalomtudomány azt a hibát, hogy elmulasztotta tisztázni a helyzetet akkor, amikor még élt az a generáció, amelyik ismerte a költőt, és rendelkezésére álltak a dokumentumok? Miért hagyta a társadalom és a hivatalos Magyarország, hogy az érintett városok a szülőhely bizonyítására csak az őket igazoló adatokat és eseményeket szemezgessék ki a rendelkezésre álló levéltári és egyéb anyagokból?  Utánanézett-e valaki annak, hogyan lehetett  eljutni 1823-ban Kiskunfélegyházáról Kiskőrösre vagy Szabadszállásról Kiskőrösre?Miért ment volna Petrovitsné a bérbevett helyre szülni, amikor Szabadszálláson volt a házuk? Petőfi Sándor szülőhelye megnevezésekor több helységet: Félegyházát (Kiskunfélegyházát), Kiskőröst és Szabadszállást is említi. Az irodalomtudomány Petőfi Sándor életrajzában összemossa a félegyházi és a szabadszállási eseményeket, éveket. A városokat nem nevezi meg pontosan, hanem Kiskunságként emlegeti. Félegyházát és Szabadszállást.” A szerző a felsorolásából egyáltalán nem véletlen  hagyta ki már Kiskőröst. Az ugyanis hivatalosan is  köztudott volt, hogy Petőfit a Kiskunságban  a szabadszállási körzetben jelölték országgyűlési „követté”, ahogy annak idején a képviselőket általában hívták, s Petőfi bizonyítottan  úgy kezdte kampány-proklamációját, hogy „ Polgártársaim! Hazafiai!… úgy is , mint, mert Kis- Kunságban születtem!”  Csupán ez az egyetlen  rövid idézet a tanulmánykönyvből az, ami Kiskőröst eleve kizárja Petőfi lehetséges szülőhelyei közül. Íme:   „ A Kiskunság nem tájfogalom, hanem különálló, a szomszédos  vármegyéktől élesen elhatárolt közigazgatási egység, régi történelmim múltú kiváltságos terület volt. A Kiskunság 1876-ig maradt meg. Ekkor egyesítették törvényhozási úton a szomszédos vármegyékkel. Kiskőrös tehát nem tartozott a Kiskunsághoz, a határán kívül esett, ezt a korabeli térképek is jól mutatják”. Feltételezhetetlen, hogy ezt a nagy műveltségű Petőfi, aki beszélt németül, franciául, latinul, görögül és héberül, ne tudta volna.  Tehát Kiskőrösön már másik követjelölt volt, akinek Petőfi  nem volt  vetélytársa. Ami  különben szintén Kisköröst illeti, mikor Petőfi a Pápai Kollégiumban járt,  bizonyítványai között  a 6 beírás közül születési helyként két alkalommal Kiskörös és 4 alkalommal  Szabadszállás szerepelt,amire a  kutatónő  szintén választ ad művében. De  e kérdésekhez egy  kuriózum jellegű felvetéssel én magam is elő tudok állni, amire lehet, hogy nagyon egyszerű a válasz, de sokak számára mégis kérdést vet fel ez is. A történet arról szól, hogy az a Prielle Kornélia színésznő, aki később a Magyar Nemzeti Színház első örökös tagja lett  Petőfi ,megkérvén a kezét, először igent mondott –  és különösebb szálak nem fűzték Petőfi szülőhelyéhez: miért épp Szabadszálláson került eltemetésre,akinek a szabadszállásiak ma is  nagy szeretettel gondozzák síremlékét a kisváros Felsőtemetőjében?!?  A színésznő tehát gyakorlatilag egy darabig Petőfinek a menyasszonya volt. S itt engedjenek meg egy rendkívül  érdekes életrajzi  kitérőt, ami oly meghatározó volt a költő életében,ami a színésznőről szól. 

                                                                               

     Prielle Kornélia

    Prielle KornéliaPrielle Kornélia: Szemrevaló teremtés, Petőfinek régi színésznő ismerőse. 1846. november 14-én Debrecenben Feleki Miklós vezette színtársulat előadásán a költő elő akarta adni az Erdélyben című versét felvonás közben, de a cenzor nem engedélyezte. Petőfi ostobának nevezte, a cenzor pedig feljelentéssel élt az eset miatt. A költő fél évvel később elégtételt a színház nézőterén kapott. A közönség lelkesen éljenezte Petőfit, s a társulat fiatal színésznője, Kornélia egy megzenésített versét énekelte el tiszteletére. A költő elragadtatásában megkérte a színésznő kezét. Kornélia igent mondott. Az esketési szertartást azonban formai hiányosságokra hivatkozva el kellett halasztani, s Nellike az időhúzás alatt döbbent rá, hogy őt csak valaki helyett akarták feleségül venni.”  S a Szabadság Szerelem költőjének  ez a másik valakije, ha úgy tetszik nagy Múzsája nem volt más, mint Szendrey Júlia ,aki Petőfi költészetében a” Feleségek felesége”-ként jelent meg, akit az erdélyi Erdődön   1947. szeptember 08-án, megismerkedésük pont egyéves évfordulóján el is vett feleségül. A Koltói Kastélyban töltött  hat „mézes hét” a költőre rendkívüli hatással volt, ugyanis a költészethez értők szerint a költő itt írta a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit.  Mint például a „Reszket a bokor”, vagy a „Szeptember végén” , stb.

 

  Szendrey Júlia 

     Szendrey Júlia De visszatérvén  a Petőfi –szülőhely vitához, a költő esetleges Kiskunfélegyházi születése szintén gyenge lábakon áll, s a város aligha  szolgál megbízható bizonyítékokkal ez ügyben.  A szintén Petőfi-kutató  Mezősi Károly könyvében Petőfi félegyházi születését  leginkább a „Szülőföldemen” című versével  látja igazoltnak. Ugyanis ebben a versében írja a költő, hogy  „ Itt születtem én ezen a tájon, / Az alföldi szép nagy rónaságon. / Ez a város születésem helye, / Mintha dajkám dalával vón tele, / Most is hallom e dalt, elhangzott bár: / Cserebogár, sárga cserebogár” Aláírás: Félegyháza, 1848. június 6-8. Csakhogy itt az aláírás hitelességével van némi gond. A Kutató itt arra hivatkozik, hogy Petőfi gyakran nem a pontos, hanem a körülbelüli dátumot írta verseire, s különösen így volt ez a júniusi követválasztási kampánya  június 2 – 8 között, mikor  folyamatosan utazott. Hol Kunszentmiklósra, hol Szabadszállásra, hol Fülöpszállásra, hol  Kiskunlacházára, Kiskunmajsára, vagy épp Dorozsmára ment, mely települések a kiskunsági választókörzetéhez tartoztak. A helytörténész máskülönben több más példával is bizonyítja, hogy a hivatalos és épp  ebben az időszakban a választások ügyében el kellett mennie Félegyházára is, ahol bizonyítottan csak pár órát  töltött, s így aztán annak, hogy a „Szülőföldem” c. versét  június 6-8 között írta afelől ugyan nincs kétség, de hogy épp mit hol írt, az nem állapítható meg hitelesen. Hisz például az 1972-es kiadású „ Petőfi összes költeményeiben’” az „ „Úton vagyok, s nem Veled…F.” című verse alá azt írta, hogy Nagykőrös, 1848. junius 5-6. Következésképpen egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Szülőföldemen c. versét valóban több napon át írta, csak az  nem felel meg a tényeknek , hogy két napon át Kiskunfélegyházán volt, s így sokkal inkább bizonyosabb, hogy a „Szülőföldemen” című versét Szabadszállásról írta. Máskülönben Molnár Péterné több példával is bizonyítja, hogy bizonyos fontos  helyek és  dátumok egymással ellentmondásban vannak.  Gyakran összekeverték például a hivatalos okiratokban is a születési  helyet és a lakhelyet, stb.  Illusztris példa erre a házassági levelük is, melyen szintén található  pontatlanság, s ráadásul  abban az időben léteztek olyan hivatalos papírok, melyekre   nem nyomtattak rovatokat. Következésképpen az, hogy adott bizonytalan esetben  , mely adat a hiteles csak  több momentumból, feljegyzésekből, elmondásokból és természetesen a hivatalos okmányok és más tények együtteséből a  kutatói szakértelem mellett volt megállapítható.

 

    Apám  elmondásáról, illetve állításairól szólva   , miszerint „a szabadszállásiak többnyire mind tudják a mi Petőfink itt született ebben a városban”,  e tényt igazolandó  írom le a következőket. Ezt bizony tökéletesen alátámasztja   egy idézet a „tanulmánykönyvből”: Eszerint „ Petőfi Sándor szabadszállási születési helyéről a rokonok és ismerősök meg azok leszármazottjai is megemlékeznek: Baky Józsefné, született Herpai Zsuzsanna ( 1852-1947), Petőfi másod-unokatestvére,  Herpai János ( 1856-1942 )Nagy Kálmán ( 1858—1926), B Tóth Sándor (1866-1945 ), P Varga Gyula ( 1874—1971), Fábián Sándor (1884—1976 ), Pőcze Lajos ( 1885-1938), Berta Sándor ( 1888-1965), Dori Lajos ( 1888-1979 ), Nagy Kálmán ( 1903-1987 ). Egyetlen  momentumot  mindenképpen  meg kell jegyeznem a felsoroltak  kapcsán: Közülük többen egybehangzóan tudták például azt is, hogy  1823. január 01-én  „Korán indultak, Pandúr József  adta kölcsön a lovait és hajtotta őket. Berta Sándorné volt a bábaasszony,akit otthon hagytak Petrovitsnéval” a kiskőrösi út ideje alatt.    Az elbeszélők között volt olyan is , aki tudni vélte, hogy Petőfi „ nem  feltétlenül  Szilveszter éjszakáján született, hanem  előbb, mert a másik két keresztszülőnek is meg kellett érkeznie Kiskörösre. Dinga Sámuel mészáros, és felesége izsáki, Kovácsy Ferencné  Dinga Anna  soltvadkerti volt. A  szülők a keresztelés napjául újév napját választották. Még ma is él az  a szokás, hogy a születést követő jeles ünnepen kereszteljék meg a gyerekeket.  1823, január elseje valószínűleg csak  a keresztelés dátuma és nem a születésé.” Egyébként „ az a ház, amelyet ma Petőfi szülőházának tartanak a keresztszülő Dinga Sámuelé volt.”

    Petrovitsék Szabadszállási lakását illetően, s  ezt az ajánlott könyv egyértelműen bizonyítja, hogy 1818 szeptembere és 1841 tavasza között állt itt házuk, s máshol csak bérleményük volt aszerint, ahogy apám is felsorolta. Úgyszintén apám elbeszélését igazolja a Baky Józsefné által mondottak.  Eszerint a kis Sándorka születésekor oly gyengécskének látszott, hogy az emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”, és féltek, hogy meg ne haljon. A vallásnak való megfelelés miatt így el kellett vinni keresztelni Kiskőrösre.” Apám pápai története szintén teljesen lefedte a valós tényeket, hasonlóan a Jókai által mondottak is benne vannak Molnár Péterné könyvében.

     Természetesen  a leírtak tükrében is  lehet  azt állítani, hogy Petőfi nem Szabadszálláson született, csakhogy  egy ilyen  állítás ezen kutatási tények ellenében  mára már aligha állhatná meg a helyét.  Ezek után  így  tiszta lelkiismerettel  és a leghatározottabb meggyőződésem mellett azt javaslom minden kedves Olvasómnak, hogy e   közel 160 éves, Petőfihez és  Magyarságunkhoz  is méltatlan történetről gondoljon bárki bármit magánemberként  , ahogy szíve parancsolja. 

     Ellenben az irodalomtörténészeknek azt tanácsolom, hogy mielőbb írják  át az irodalomtörténelmet  oly formában, hogy a jövőben valamennyi tankönyvben és  más hivatalos dokumentumban   Kiskőröst nyilvánítsák Petőfi emlékhellyé, viszont  születési helyét javítsák át Szabadszállásra és jelen írásommal a Magyar Tudományos Akadémiát is felkérem, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket.

II. RÉSZ:

PETŐFI SÁNDOR A SZIBÉRIAI BARGUZINBAN HALT MEG

HADIFOGOLYKÉNT?!?

 

     A  Petőfi születés-történet elmondásával a költő sorsával  való foglalkozásom itt azonban  még messze nem ért véget, s végig vezetvén a  Petőfi-születési hellyel kapcsolatos emberi méltóságon aluli vitát rátérnék az apámmal a szintén 60-as évek-béli gimnáziumi időszakomból való „Petőfi-kutató” beszélgetésünkhöz.  Apám tudta, amit tudott  Petőfi szabadszállási születéséről,  s ezt  immáron velem is megosztotta. Ám a gimnáziumban felkeltették érdeklődésemet a költő eltűnésével kapcsolatban  is. Az általános iskolában a  60-as évek első felében azt tanultuk, hogy Petőfi haláláról  teljesen bizonyosat pontosan  nem  lehet tudni, mivel holtestét nem találták meg a Segesvár-fehéregyházi csatatéren, ahol nyoma veszett, viszont valószínűleg elesett , s a többiekkel együtt Őt is egy közös sírba temették el.  Ez nyilván egy fel nem oldott ellentmondás. Tanították, hogy valami önbeteljesítő jóslatként Petőfi az „Egy gondolat bánt engemet” c. csodálatos versében előre megírta önön Sorsának beteljesülését, miszerint:   „Ott essem el én,/A harc mezején,/Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül,S ha ajkam örömteli végszava zendül,/Hadd nyelje el azt az acéli zörej,/A trombita hangja, az ágyúdörej,/S holttestemen át/Fújó paripák/Száguldjanak a kivívott diadalra,/S ott hagyjanak engemet összetiporva. –/Ott szedjék össze elszórt csontomat,/Ha jön majd a nagy temetési nap,/Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével/És fátyolos zászlók kíséretével/A hősöket egy közös sírnak adják,/Kik érted haltak, szent Világszabadság!

 petőfi

Foto: Segesvár- Petőfi eleste

kokárdaDe van itt egy  Petőfinek   egy másik csodás verse is, ami bizonyára nem véletlen maradt ki az  irodalmi olvasókönyveinkből, ami ugyan nem Petőfiről szól, hanem a címe: „ Rákóczi”. S ahogy az előbbi vers egy normális emberi érzet, ezen alábbi is lehet  ugyanúgy  az, s valószínű azért sem került be a versek közé, hogy a fiatal fogékony elméknek még csak eszébe se juthasson a Petőfi sírhely hollétének kérdése:

“  HAMVAIDNAK ELHOZÁSA VÉGETT/ ELZARÁNDOKOLNÁNK SZÍVESEN,

DE HOL TETTEK LE A FÖLDBE TÉGED?/HOL  SÍROD?/ NEM TUDJA SENKI SEM

  Ismervén apám ambiciózusságát közöltem Vele:  Az nem lehet, hogy ne találták volna meg holtestét, vagy valahol hadifogságban ne bukkant volna rá senki katonatársai közül, hisz  bármekkora harc is lehetett   ott,   valaki ne találta volna őt meg, vagy esetleg láthatták, hogy elhurcolja az ellenség fogságba.  Hosszú éveken át kutatták, s kutatják csontjait ma is hozzáértő szakemberek, de sajnos ő teljes egészében eltűnt, s a közös sírt, ahova kerültek az elesett katonák   csak ő miatta?!? nem bontják meg.  Érdeklődésem valahogy szöget üthetett apám a fejébe is, s aztán  néhány hónappal érdeklődésem után arcán örömmel egy könyvvel jelent meg, s  közölte, képzeljem el,  eldöntötte, hogy ő is megkísérel Petőfi eltűnésének utána járni, mert mintha  évekkel ezelőtt valakitől  azt hallotta volna  ő is , hogy Petőfi nem halt meg, hanem vagy az osztrákok, vagy az oroszok fogságába esett.  Gondolta, a kutatást itt először akkor még a falunkban, az egykori mezőváros Szabadszálláson kezdi. Bejárta  kisvároskánkat , s az után érdeklődött nincs-e valakinek valami könyv-féléje Petőfi életútjával kapcsolatban,amit ő nem ismer,mert úgy tudja az elmúlt 100 évben sokan sokfélét írtak róla. Igaz ugyan, hogy megelőzően  sok-sok szabadszállási embert felkeresett a községi könyvtártól az egyházon és tanácson  és a kultúrházon keresztül az iskoláig, míg végül kiderült, hogy a szerencse velünk van a családban. Egyszer a dalokat és az irodalmat kedvelő nagybátyjának is szóba hozta, hogy min fáradozik. És lőn csoda: a nagybátyja emlékezett rá, hogy jó néhány  évvel   ezelőtt valakitől a családból hozzájuk került egy Petőfivel kapcsolatos könyv, amit  valahova eltett és így egyelőre még maga sem olvashatta el, valahol az egyik könyves-sublót mélyébe becsúszva találták meg a keresett kötetet. S ez nem más volt, mint, amit írásom első felében  már említettem: az az 1939-es kiadású   Sándor József-féle könyv, melynek címe, hogy ”Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt meg.”

 –    Látod fiam ! El sem tudod képzelni ,  milyen nagy öröm az nekem, hogy rábukkantunk erre a Petőfi-könyvre ! Nem azért első sorban ,hogy tudom magam is: van ilyen könyv Petőfi szabadszállási születéséről, hisz ebben én sok szabadszállásival együtt tökéletesen biztosak voltunk ,miszerint: itt született Petőfi, hanem, hogy így Te magad is leírva láthatod – én már  nagyvonalakban el is olvastam – hogy minden szinte pontosan úgy történt, mint ahogy a te dédnagyapád elmesélte nekem. A könyv egyébként a tekintetben nekem is új, hogy Petőfi fogságba hurcolásában magam se hittem, pedig, ha ez igaz, akkor bizony újra kell temetni őt, itt  itthon Szabadszálláson  a kiskunsági magyar szülőföldjébe. Lesz hát tennivalónk bőven. Csak azon csodálkozom, hogy ez a könyv nem került el egyetlen szabadszállási illetékes vezetőhöz sem ,s egyáltalán ,miért nem foglakozott ezzel senki, pedig biztos akad még itt a faluban jó néhány darab belőle. Lehet, hogy az 1939-es  könyvkiadási évszámtól ijedtek meg, mert  ezt még a Horthy korszakban adták ki, s azóta már több, mint 25 év telt el , s mi már  több, mint 20 éve szocializmust építünk?!? Talán igen, talán nem.. Nem tudom.  De valószínűsíthető, hogy  tárgyszerű ez a kötet, s talán kissé demagóg módon indokolhatnánk  egy ilyen  könyvterjesztési kezdeményezést azzal is, hogy ez   még  erősítheti  is a szovjet-magyar barátságot.

    Az ezt követő 1-2 évben apám  egy kezdeményezést indított levélben a Magyar Tudományos Akadémia és más illetékesnek vélt szervek, majd a minisztériumok irányába.  Egyrészt,hogy   az illetékes szervek intézkedjenek afelől, hogy a legkülönbözőbb  kiadványokban  és hivatalos  dokumentumokban  a jövőben az  ilyen estekben  szabályozott módon javítsák Petőfi szülőhelyét.   Másrészt pedig, hogy  kontrollálják  le  a könyv szerzője által feltárt ill. felkutatott   tények alapján, hogy igaz-e az, miszerint Petőfit nem egy Segesvár melletti közös sírba temették el, hanem, mint az a könyvből kiolvasható és látható,  a szibériai Barguzinban lévő ALEXANDER  SZTYEPANOVICS PETROVITS névvel  és 1823-1856 életkorral megjelölt lefotózott síremlék alatt a magyar Petőfi Sándor nyugszik ? Sajnos azonban apámat  nem kis döbbenetünkre  többszöri kísérlete ellenére  válaszra sem méltatták. Abban az időben, a ”70-es, ”80-as években mást nem lehetett tenni, csak  e helyzetbe beletörődni.  Vagy a biztosan  várható  küzdelem „hadakozásairól”  dönteni. Apám azonban  úgy döntött, hogy  ez utóbbit nem vállalja  be. Időközben azonban eltelt mintegy 15 év, mely idő alatt azért akadtak apámnál rámenősebb Petőfi-kutatók is,  s  úgyszintén hozzátartozik ehhez,hogy  a „80-as évek végére lazult  az ún. „keményvonalas” pártállami rendszer. Így kerülhetett arra sor, hogy  Kéri  Edit az ismert színésznő – akinek a Wikipédia szerint komoly érdemei vannak a színjátszásban, de  nézetei miatt sokan szélsőjobboldali gondolkodású embernek tartották –  1988-ben meghallott egy rádióriportot   Balajthy Géza  filmoperatőrtől.  Balajthy a riportban  arról beszélt, hogy  Szibériában, Barguzinban   határozottan létezik   egy gyakran visszatérő történet,   miszerint  a magyar Petőfi Sándor, forradalmár-költő ott élt fogolyként a szabadságharc után és ott is temették el.  A történetből nem csoda , hogy nagy vita kerekedett, hisz ha ez valóban igaz , akkor teljes mértékben összetörhetne a Petőfi hősiességéről kialakult kép az emberekben. Egyáltalán Petőfié az a sír, s abban valóban az ő csontjai vannak ?  Esetleg valami történelmi hazugság van  készülőben, s kinek milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez a kép megváltozzék? Legenda ez csupán, vagy tényleg   orosz hadifogságba került a magyar költő? A vita egész  gusztustalanná vált. Sértegetések, személyeskedések, pereskedések jelzik a hevességét: Lehetséges, hogy kivitték Petőfit, mint foglyot, és nem tudtunk róla? Aztán Kéri Edit, aki mindig is büszke volt magyarságára tettekre szánta el magát .Úgy határozott  – eldöntendő a nagy kérdést  –  hogy : szponzort keres egy szibériai Petőfi expedícióhoz. Írt Soros Györgynek, Später Erzsébetnek, Rubik Ernőnek és Béres Józsefnek. Végül is Morvai Ferenc, a kazánkirály vállalta az expedíció finanszírozását. Neki  érdekeltségei  voltak a szovjet piacon , s így épp kapóra jött neki az expedíció lehetősége.

     Az expedíció 1989-ben indult:  Kiszely István, az ismert  antropológussal, régészekkel, Balajthyval és Kérivel. Morvai vezette az expedíciót. Barguzinban  meggyőződésük szerint megtalálták Petőfi sírját és csontvázát, azonban erről azóta is vita folyik tudományos berkekben.  Kéri Edit  egyébként 1989 végén megírta könyv alakban az expedíció történetét, „Petőfi Szibériában” címmel, amit 1990. februárjában ki is adtak. A könyv nagy siker volt. Részlet a könyvből: „Dúl a vihar a szibériai csontváz felett. Petőfié vagy nem Petőfié? – ez itt a kérdés. A vita gusztustalanná vált. Sértegetések, személyeskedések, pereskedések jelzik a hevességét. Az embereket mindig az igazság érdekli igazán – így elsősorban az: lehetséges, hogy kivitték Petőfit, mint foglyot, és nem tudtunk róla? Valóban az ő csontváza vár Ulan Udéban az újabb vizsgálatokra? Másodsorban a viták vehemens háttere is izgatja az embereket. Valóban ellopta Morvai a Balajthy eredményeit? Megverte az Újságíró Szövetség székházában? Valóban katolikus pap volt valamikor Kiszely István, az ellene cikkező Farkas Gyula professzor párttitkár volt-e és feljelentette ezért az MSZMP KB-nál Kiszelyt? Elitta Balajthy Morvai pénzét? Ellopták a Petőfi-iratokat az angol követség előtt Morvai autójáról? Valóban ült két évet irathamisításért az az munkácsi Beresztovszkij, aki szélhámossággal vádolja az első világháborús Svigel Ferencet? Svigel valóban bakancsa talpában hozta el a… (tovább)Részlet a könyvből: „Dúl a vihar a szibériai csontváz felett. Petőfié. Izgatja az embereket, valóban ellopta Morvai a Balajthy eredményeit? Megverte az Újságíró Szövetség székházában? Valóban katolikus pap volt valamikor Kiszely István, az ellene cikkező Farkas Gyula professzor párttitkár volt-e és feljelentette ezért az MSZMP KB-nál Kiszelyt? Elitta Balajthy Morvai pénzét? Ellopták a Petőfi-iratokat az angol követség előtt Morvai autójáról? Valóban ült két évet irathamisításért az a munkácsi Beresztovszkij, aki szélhámossággal vádolja az első világháborús Svigel Ferencet? Svigel valóban bakancsa talpában hozta el a Petrovits-sír fotóját? Valóban 1920-ban telepedett haza Szibériából az az 1849 óta ott élt 90 éves hadifogoly, aki Petőfi anyai unokatestvére volt? Azért kapott Morvai ásatási engedélyt, mert meghívta vendégségbe Mátrafüredre a burját miniszterelnök-helyettest? Lehetséges, hogy ez női csontváz? És egy ortodox zsidó csontvázát mondja Kiszely Petőfinek? Tényleg Morvai ágya alatt volt a csontváz Barguzinban? Mennyi pénzt kaptak Morvaitól az expedíció tagjai? Lepénzelhetők-e az antropológusok? Miért ástak fel 28 sírt, azért-e, mert nem voltak biztosak a dolgukban?”

   E  szibériai  út után már  újabb  15 év telt el, közben a tudomány is fejlődött. A DNS-vizsgálatokat a tudomány   teljesen megbízhatónak tartja.  Ami apámat illeti Ő épp az én közvetítésemmel vette fel  telefonon a kapcsolatot a 90-es évek második felében Morvai úrral és maximális támogatásáról biztosította Morvai urat, a Petőfi-kutatás szervező vezetőjét. Apám  – aki néprajz-kutatatói és közéleti tevékenysége miatt   már a rendszerváltás után is több elismerésben részesült, többek közt megkapta a „ Pro Urbe” érdemérmet Szabadszállásért végzett tevékenységéért – megígérte Morvainak, hogy  támogató leveleket fog írni magas beosztású  vezetőknek, hogy járjanak közre abban, hogy  DNS-vizsgálattal összevethessék Petőfi csontjainak vizsgálatát az itthon eltemetett vérszerinti rokonokéval. Igaz ugyan, hogy kulturális antropológia tevékenységéért apám ugyan kapott egy elismerő levelet Göncz Árpád Köztársasági Elnök Irodájának egyik főosztályvezetőjétől, de Petőfi-ügyben  az  új rendszer részéről –  hasonlóan a gimnáziumi éveim  alatti kísérletéhez –  most sem jött   semmi válasz. Elenben Morvai úr az MTA-tól teljesen elutasító értesítést kapott.  Sajnos időközben 2001-ben az apám elhunyt. Bár semmi hivatalos álláspontot nem változottak meg  Petőfi születési helyével kapcsolatban, de ő  már abban a biztos tudatban halt meg, hogy ezt meg fogják változtatni, csak idő kérdése. A szibériai Petőfi sírhelyet illetően ugyan voltak kétségei, de úgy vélte, hogy   sajnos a  tagadás az MTA részéről presztízs okokból történik, mivel a  csontok ismertetőjegyei alapján még apám   életében ismertté vált, hogy azok a Petőfiről tudottakkal egyeznek. Következésképen Ő úgy vélte, hogy a DNS-vizsgálatot mindenképp engedélyezni kellett volna a hivatalos szerveknek. S mivel ezek ellenálltak , így biztos volt abban, hogy ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy Morvaiéknak van igazuk, s  a hivatal csak a „mundért” védi. Egyszer mondta is nekem az apám:  Legföljebb kiderülne egyértelműen, hogy az a csontváz nem Petőfié,  de legalább akkor   ez vita véglegesen lezárulhatna, s ő úgy gondolja, hogy ezt ugyan sajnálkozva, de  a  Morvaiék csapata is tudomásul venné.  Apám hitt abban, hogy a MEGAMORV-csoport ugyan anyagilag nagy áldozatot hozott, de  ,Morvaiék nem szélhámosok.   Aztán újabb  10 év  telt el,s ma tartunk  a következőknél:

Petőfit a segesvári csata után Barguzin faluba hurcolták, ahol 1856-ig élt. Feltehetően egy rossz foga miatt fellépő vérmérgezésben halt meg – jelentette be Morvai Ferenc, a kutatást végző MEGAMORV Petőfi Bizottság vezetője a BLIKK,.hu-nak adott  2015. március 13-án  adott nyilatkozatában.  A legújabb bizonyítékok szerint Petőfi nem a segesvári csatában halt meg, hanem Oroszországban, egy kis  településen. Persze, a mendemonda korábban is élt, de most már  DNS bizonyíték is van rá. A bizonyosságot nyújtó DNS-vizsgálatot kínai szakemberek végezték el.  (  Morvaiéktól úgy tudni, hogy e szakemberek  a  majd másfél milliárd lakosú Kína első 10 DNS-vizsgáló  szaktekintélye közé tartoznak –  szerk. )   A szakértők most a csontokban lévő DNS-maradványokat hasonlították össze Petőfi leszármazottainak DNS-mintájával. Az egyezés több mint 99 százalékos volt. / A több, mint  80 %-os   mértékű  egyezést mindenképpen bizonyító erejűnek szokták tekinteni az illetékesek – a szerk. / A múlt századi Barguzin környéki feljegyzésekben több helyütt említést tesznek egy Petrovits nevű titokzatos idegenről, aki akcentussal beszélte az oroszt, tanítóként tevékenykedett a faluban, és verseket is írt. Morvaiék szerint Petőfi Sándorról van szó, akit a Habsburgok kérésére szigeteltek el a világtól..A MEGAMORV Petőfi Bizottság elnöke azt is  elmondta, hogy a cári titkosrendőrség szemmel tarthatta,s  engedély nélkül nem hagyhatta el a körzetét. „Szeretett volna hazatérni Magyarországra, de ha nem őrzik, akkor is képtelen vállalkozás lett volna gyalog megtenni csaknem hétezer kilométert. Petőfinek bele kellett törődnie a rabságba”  –   hallhattuk  Csank Csaba történésztől.

Morvai ígérete szerint Petőfi Sándort 2015. július 17-én helyezik végső nyugalomra.

Morvai

Foto: Morvai beszél

AZ MTA NYILATKOZATA:A Magyar Tudományos Akadémia   közleményében vitatja a kutatás eredményeit. Eszerint:

– Az akadémiai bizottság és szovjet kutatók is megállapították, hogy a Barguzinban talált lelet női csontváz. Ugyanerre jutott az amerikai fegyveres erők DNS-laboratóriuma is – hívta fel a figyelmet Kovács László, az akadémia régészeti intézetének nyugalmazott tudományos igazgatóhelyettese.

   KOMMENT:   Az MTA nyilatkozatát azonban mindenképpen kötelességünk kommentálni, hogy ország-világ egyaránt lássa, hogy a hivatali presztízs és az emberi jóakarat egymásnak milyen ellenségei tudnak lenni egy ilyen „nagytekintélyű”  intézet esetében is, mint az MTA. Természetesen sem Morvainak, sem a csoportjának soha nem volt az célja, hogy minden áron bebizonyítsák, hogy a barguzini csontok Petőfié, csupán meg akartak győződni egy több, mint száz éves és több , mint legenda igazáról vagy igaztalanságáról.      Morvaiék végül is nem a legközelebbi szülői csontokból vettek mintát a vizsgálathoz, de mindenképp közeli vérrokonsághoz tartozótól, ami  szintén teljesen megfelelt a korrekt vizsgálat elvégzéséhez.

    Az akadémia általános hozzáállásával kapcsolatban Fuksz Sándornak , a Magyarok Világszövetsége alelnökének a „Petőfiért!” című írásából az alábbit  elolvasására javaslom. A    fenti MTA-nyilatkozattal összefüggésben külön ki kívánom emelni a következőket. „ A  MINTAVÁTEL MEGTAGADÁSA  A MAI TECHNIKA MELLETT NAGY HIBA.  E MINTÁK A JELEN TECHNIKAI FEJLETTSÉG MELLETT SZÁZADOKIG KONZERVÁLHATÓK, AKKOR IS MEG KELLENE TENNI, HA MORVAI NEM KÉRNÉ, MERT ITT  IS ÉRVÉNYES A MONDÁS: KI TUDJA MIT HOZ A JÖVŐ…  ÉS UGYANCSAK  FUKSZ SÁNDORTÓL OLVASHATÓ  a www.nemzethirhalo.hu  HONLAPON AZ A 2013. ÁPRILIS 08-ÁN MEGJELENT SZINTÉN IDEVÁGÓ SZÖVEG AZ MVSZ VIII. KONGRESSZUSÁRÓL, MISZERINT “ AZ AKADÉMIAI SZÓVIVŐI A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁT TESTESÍTETTÉK MEG , S EGY KÉZEN MEG LEHET SZÁMOLNI AZOKAT, AKIK NYILTAN MÁS VÉLEMÉNYRŐL SZÓLTAK, HA AZ AKADÉMIA  MINŐSÍTETT SZAKEMBEREI VOLTAK. HOLOTT AZ AKADÉMIA SZÓVIVŐI  TÖBBSZÖR VESZEKEDTEK, MINT ÉRVELTEK. SOKSZOR HAMISAN  CSÚSZTATTAK, OLYKOR BIZONY HAZUDTAK IS. A HÍVATALOS MAGYAR TUDOMÁNY, MINTHA MINDEN ESZKÖZZEL MORVAI DISZKVALIFIKÁLÁSÁT SZOLGÁLTA VOLNA. KILÓGOTT A LÓLÁB. NEM A  PETŐFI- REJTÉLY   VOLT A TÉT. MORVAI  ÉS TÁRSULATA A SIKER BIZTOS TUDATÁBAN MUTATOTT RÁ A HÍVATALOS HUNCUTSÁGOKRA, MIKÖZBEN AMATŐR-MAGABIZTOSSÁGGAL MENT BELE A CSAPDÁBA.   A SZÁZFEJŰ SÁRKÁNNYAL KELLETT MEGKÜZDENIE.” NOS , AZ ÍRTAK FÉNYÉBEN, ÍGY UTÓLAG  JOGGAL FÖLTÉTELEZHETŐ AZ IS, HOGY ANNAK IDEJÉN , MIKOR AZ MTA NYILVÁNOSSÁGRA HOZTA, HOGY SZÓ SEM LEHET ITT  SEMMIFÉLE PETŐFIRŐL, HISZ ŐK, A MEGAMORV EGYESÜLET  VALÓJÁBAN EGY NŐI CSONTVÁZAT TALÁLTAK. MEGJEGYZEM , ANNAK VALÓSZÍNŰSÉGE, HOGY   AZON MINTEGY KÉTTUCATNYI  ISMERTETŐJEGYEK JEGYEK EGYEZŐSÉGE, AMIT PETŐFIRŐL TUDTAK ÉS AZ ÁLLÍTÓLAGOS NŐI CSONTVÁZ  FÖBB JELLEMZŐI KÖZÖTT, SZERINTEM  MAJDHOGYNEM ELVILEG IS KIZÁRJA AZT A LEHETŐSÉGET, HOGY MORVAIÉK EGY NŐI TETEMRE BUKKANTAK VOLNA. 

KÖVETKEZÉSKÉPPEN AZ MTA RÉSZÉRŐL  CSAK A MEGMAMORV  BIZOTTSÁG LEJÁRATÁSA   ÉS A BELŐLÜK VALÓ GÚNYŰZÉSÜK   LEHETETT A CÉL.  GONDOLHATTÁK: MIT KÉPZELNEK “EZEK” A NAGYTEKINTÉLYŰ ÉS SZAKMAI HATALMÚ  MAGYAR  AKADÉMIA  ELLENÉBEN, HOGY  MAJD EGY SZINÉSZNŐCSKE ÉS EGY ÚN. “ KAZÁNKIRÁLY”    ÁLTAL VEZETETT KIS CSOPORTOCSKA FOGJA MEGMONDANI, HOGY A MAGYAR NEMZET EGYIK LEGNAGYOBB HŐS HAZAFIJA  PETŐFI NEM CSATÁBAN ESETT EL, HANEM ERHULCOLTÁK  OROSZ FOGSÁGBA  ?!?!?  EGYÉBKÉNT,AMI A GÚNY ÜZÉSEKET ILLETI, VOLTAK OLYANOK, AKIK AZT TERJESZTETTÉK, HOGY A MEGAMORV BIZOTTSÁG MEGTALÁLTA PETŐFI GYERMEKKORI CSONTVÁZÁT… TERMÉSZETESEN MINDEKÖZBEN BARGUZIN ÜRÜGYÉN AZ MTA RENGETEGET KÖLTÖTT UTAZÁSOKRA ÉS  MINDEN OLYANRA, AMI MOEVAIÉKNAK A FOÉYAMATOS ELLENSZELET BIZTOSÍTOTTA, S NAGYON ÚGY TŰNIK EZEK UTÁN, HOGY AZ MTA-NÁL TÖBBEN INKORREKT MÓDON VÉGEZTÉK  PETŐFI-KUTATÓI MUNKÁJUKAT…

AZ MVSZ ELNÖKHELYETTESÉNEK  ALÁBBI  ÖSSZEFOGLALÓJA, MELY 2014. MÁRCIUS 17-én awww.egipatrona.hu HONLAPON JELENT MEG A MEGAMORV EXPEDICIÓ 25.ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL  SZEMLÉLETESEN  ÖSSZEFOGLALJA  PETŐFI BARGUZINI SÍRHELYÉNEK KUTATÁSI   ÜGYÉT. ÍME:

PETŐFIÉRT! –  FUKSZ SÁNDOR:

A POLITIKA KISZOLGÁLÓJÁVÁ  SŰLYEDT A HÁZ

foto

Foto: FUKSZ SÁNDOR

Az persze csak véletlen, hogy az MVSZ Petőfi-bizottsága éppen tizenkét pontban sorolja fel bizonyítékait arra, hogy 1989-ben a barguzini ásatások nyomán Petőfi Sándor csontvázára bukkantak a MEGAMORV Petőfi-expedíció résztvevői.
  Az első pont szerint1956-ban egy román-magyar kutatócsoport (köztük történészek és régészek) a helyszínen rekonstruálták Petőfi menekülésének útvonalát és utolsó óráit, de ásatásra nem volt lehetőségük, így meg sem találhatták a költő holttestét. Azt viszont lehet állítani, hogy 1849. július 31-én senki nem látta elesni Petőfit, nem zárható ki tehát, hogy fogságba esett és elhurcolták. 
A második pontban említik azt a tényt, mely szerint 1849-ben az orosz cári csapatok vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferenc József császár által is saját kezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve bizonyítja, hanem az Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok vallomásai is, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. ( A Rubicon folyóiratban ezt tagadják, miközben ezt Morvaiék dokumentálni tudják ?!!!?  – a  szerk. )  A harmadik érvükben hivatkoznak Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzöttre, aki 1877-ben hírt hozott a raboskodó Petőfiről. Ennek alapján javasolta Jókai Mór a Vasárnapi Újságban Petőfi Sándor felkutatását. A negyedik pont arról szól, hogy a cári Oroszország a veszélyesnek ítélt politikai foglyokat egyebek mellett a szibériai Barguzinba internálta. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M. K. Küchelbecker és egy távoli országból érkező, Petrovits nevű „titokzatos idegen”. Az ötödik pontban emlékeztetnek arra, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovits néven keresztelték meg.
A hatodik pontba foglalt érvük arról szól, hogyaz első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába.Köztük volt Svigel Ferenc, akinek birtokában volt egy fénykép arról a sírkeresztről, melynek feliratán Alexander Sztyepanovics Petrovits neve szerepelt, és halálhelyén, a Barguzinhoz közeli Iliszunszkájában készült. A hetedik megerősítés szerintük a Pozsony mellől származó Jozef Hallon, aki a hadseregből került orosz fogságba, és hazatérte után mesélt a Vengerszkaja nevű faluról, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt. A nyolcadik pontbanL. Eliaszov, burját néprajzkutatóról, egyetemi tanárról írnak, aki 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során szembesülhetett az ott eltemetett, Petrovits nevű idegen emlékével. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta a Bajkálon túl tartózkodó Lőrincz L. László magyarországi kelet-kutatót, majd később levelet írt a Petőfi kérdés tisztázása érdekében a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol nem foglalkoztak vele.
A kilencedik pont arról szól, hogy Barguzinban máig elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos ember emléke. A gyűjtések és kutatások során előkerültek Petőfiének tulajdonított orosz nyelvű verseik is. Ezeket két évtizeddel ezelőtt a verstan egyik legnagyobb magyar tudósa, a debreceni egyetem professzora, az MTA doktora, Szuromi Lajos – aki tudott oroszul –, illetve felesége,Együd Éva orosz nyelv és irodalom tanár elemezte. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor az Álmok című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében, melynek címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos kijelentette, nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor.
    A tízedik pontban megemlítik, hogy 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J. D. Vinokur, az expedíció tagjainak megjelölte a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovits sírját. A MEGAMORV- expedíció  másfél méterre az általa megjelölt helytől koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkant. A tizenegyedik érv arról szól, hogy az azonosítást végző magyar, amerikai és burját antropológus-csoport – köztük a 2012 nyarán elhunyt dr. Kiszely István – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetették alá a leletet. Megállapították, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során gyűjtöttek be. Meggyőződéssel állították, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő. Az utolsó  tizenkettedik pontjukban megjegyzik, hogy a feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiálló szemfog, bal lábának csontelhajlása, ami életében enyhén bicegő járást okozott, stb. A kriminalisztikában öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovitsnak huszonöt jellegzetes embertani jegye egyezik.

   A helyzet méltatlanságát egyébként jól érzékelteti  az a tény, hogy ezen alábbi  Petőfi halálával kapcsolatos  írást ugyanúgy letiltották, mint a ”PETŐFIÉRT! GENETIKAI VIZSGÁLATTAL IS  IGAZOLVA”   címűt, melynek felvezetőjében az áll hogy  6 napja – Immár genetikailag is igazolva van, hogy 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban, a Morvai Ferenc vezette expedíció valóban Petőfi Sándor.

http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2139-petofiert-genetikai-vizsgalattal-is-igazolva

 

    Ma egyébként már a hivatalosnak tekinthető internetes Wikipédia is teljesen objektíven írja le Petőfi  halálának lehetséges új körülményeit a feltételezhető szibériai sírhelyével együtt. Olvasóim figyelmébe ajánlom  ezen leírás elolvasását is:

    „A tudomány mai álláspontja szerint Petőfi elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal halt meg. Ezen elmélet képviselői azt is valószínűnek tartják, hogy ott megházasodott és családot alapított. 1989 nyarán Morvai Ferenc vállalkozó kezdeményezésére a MEGAMORV Petőfi Bizottság szervezésében magyar expedíció indult Szibériába  Petőfi sírjának felkutatására. Az ásatás szakmai vezetője Kiszely István  antropológus volt. 1989. július 16-án Morvai bejelentette, hogy az általa finanszírozott expedíció a burjátföldi Barguzin temetőjében megtalálta a költő földi maradványait. Kiszely szerint a csontvázon 25 olyan jellegzetességet azonosítottak, amelyek a korabeli dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek (a testalkat, a nőies medence, a kiálló szemfog és a térdkalácsprobléma). Az azonosságot Varga Béla régész mondta ki a kriminalisztika szerinti öt egybeeső jegy alapján. A csontváz 1990-ben elvégzett akadémiai vizsgálatát követően azt Farkas Gyula antropológusprofesszor, Lengyel Imre orvosprofesszor, Valerij Pavlovics Alekszejev antropológusprofesszor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Gromov igazságügyi orvosprofesszorok azt állapították meg, hogy a csontváz egy nőé, a bizottság jelentését pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 25/1990. számú határozatával el is fogadta és máig irányadó hivatalos álláspontnak tekintik. Az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete és a Pennsylvania Egyetem által 1994-ben folytatott DNS-vizsgálatot az Akadémia tulajdonában lévő csontminták alapján, ennek elvégzése után szintén azt állapították meg, hogy csontváz egy nőé volt. A MEGAMORV Petőfi Bizottság azonban nem fogadta el az MTA állásfoglalását és azt javasolták, hogy nyissák fel Petőfi szüleinek a Fiumei úti temetőben lévő sírját és a mintavételt követően hajtsanak végre egy DNS-vizsgálatot. 2001-re sikerült is engedélyt szerezniük az exhumáláshoz, ám a belügyminiszter, Pintér Sándor ezt visszavonta kegyeleti okokra hivatkozva. Ezt követően a csontmaradványokat egy bőröndbe rejtve előbb az Egyesült Államok-beli Clevelandbe szállították egy klinikára, majd innen egy nyugat-európai ország kolostorába vitték tovább, mivel attól tartottak, hogy a hatóságok lefoglalják és megsemmisítik őket. A legfrissebb, 2015 márciusában ismertetett kínai szakértők által elvégzett DNS-vizsgálat eredményei szerint a csontmaradványok mégis Petőfi Sándoré. Ez utóbbi a költő ma is élő rokonaitól vett vérminták, valamint a barguzini 7. számú csontvázból nyert minta összehasonlító DNS-vizsgálatát jelentette, és – a bejelentés szerint – 99,2-99,9 százalékos egyezést mutatott.

kinai

 Foto: A kínai szakemberek szólnak  a Petőfi-kutatás DNS-eredményeiről

      Nyitott kérdés a történtek után inkább csak több keletkezett, s e gondolatoknak az egykori forradalom és szabadságharc helyett, sokkal inkább napjaink  értékvesztett világához van köze Magyarországon. De talán egyetlen nyitott kérdés  egészen biztos,hogy még maradt Petőfi halálához kapcsolódóan, Nevezetesen:  hogy akkor most a kínai vagy az amerikai DNS-vizsgálat a „jó”, merthogy mindkettő egyszerre nem lehet igaz…. Másként fogalmazva: „ Ki hazudik most valójában ?” 

résztvevök.petőfi

 

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság/ a résztvevők

     De DNS-vizsgálat, ide vagy oda: Ki  a az ún. hivatalos , ki  pedig a magánkezdeményezésre történt  vizitnek  hitt. Azonban  elérkezett július 17., azaz Petőfi  Budapest, Fiumei úti „újratemetésének”,majd az ezt követő megemlékezésnek a napja a Sportarénában. A  viszonylag békésen lezajlott keserű-édes ünnepi eseményről  szóló tudósításból az alábbiakat idézzük a Népszabadság,ill. a NOL a  honlapjáról:

    A temetést megelőző napok egyikén a www. megyedijdimenzio.hu   így ír: A lényeg, hogy:  „ A kínaiak szerint megvan  Petőfi ! Akik a nagyszabású temetést előkészítik, a MEGAMORV- Petőfi Egyesület tagjai, élükön a híres kazánkirállyal Morvai Ferenccel, hisznek abban, hogy 26 évvel ezelőtt Oroszországban, Burjátföldön Petőfi csontjaira sikerült rábukkanniuk. Ezt még egy neves kínai laboratórium DNS vizsgálataival is alátámasztották. Mert, hogy időközben megtalálták Petőfi Magyarországon élő rokonait. Az ő DNS-üket vetették össze a csontokéval. És szerintük minden stimmel! Az MTA szerint  azonban nem teljes a vizsgálat. A Tudományos Akadémia szerint ez a vizsgálat nem ér semmit, csak a DNS egy részét vizsgálták a kínaiak, viszont a tudomány magyar őrei sem mutattak be tárgyi bizonyítékokat arról, hogy a csontok egy nő földi maradványai lennének. Szóval mindenki azt hisz amit akar. Egy bizonyos, hogy ünnepélyes menet viszi végig majd a hamvakat a Sportarénától, a Nemzeti Sírkertig. Ahol Kossuth, Deák, Batthyány tőszomszédságában eltemetik az ál, vagy tán valódi Petőfit.”

Petofi.sir

Fotó: Veres Viktor /Népszabadság/a sírhely

   Czene Gábor  a NOL-tól már magáról az ünnepélyről így ír :  „ Az  újratemetési ceremónia annál a Magyarok Világszövetségénél is kiverte a biztosítékot, amely pedig bizonyítottnak tartja, hogy a Morvai vezette expedíció Petőfi hamvait tárta fel. (…) A világszövetség szerint aligha nevezhető temetésnek az a temetői rendezvény, ahol sem koporsó, sem hamvak, sem pap nincsenek, és a program szerint gyászbeszéd sem hangzik el. Az MVSZ követeli, hogy a valódi temetést a Hősök terén rendezzék A tiltakozások azonban nem bizonytalanították el azt a több száz embert, aki péntek délelőtt a Papp László Budapest Sportarénánál várakozott a rendezvény kezdetére. Sokan kokárdával és magyar zászlóval érkeztek. A helyszínen Petőfis pólókat is kínáltak. A kérdésre, hogy mennyibe kerül, az egyik árus közölte: „Adományokat elfogadunk”.Odabent még próbáltak (később Berkes Gábor–Pálvölgyi Géza „Újra itthon, hazatértem” című oratóriumát is bemutatták), közben odakint egy néptáncegyüttes szórakoztatta az egybegyűlteket. A közönség egy része a napszúrást kockáztatva a színpad előtt élvezte a produkciót, másik része árnyékba, fák és napernyők kettős védelmébe húzódott. A jelenlévők közül sem mindenki adott hitelt annak, hogy Petőfi tényleg Szibériában halt meg. „Akár így van, akár nem, megérdemli, hogy egy nyilvános rendezvényen búcsúzzunk el tőle. A lélek mindenek fölött” – mondta egy csendes szavú, ősz hajú férfi. Másoknak viszont kétségük se volt arról, hogy Morvai Ferenc igazat állít. „Minél jobban próbálják gúny tárgyává tenni, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy ez az igazság” – konstatálta egy nő. Három társa lelkesen bólogatott: „Amit ennyire tiltanak és gyűlölnek, csakis igaz lehet”.

p

Fotó: Móricz- Sabján Simon/Népszabadság/ a Sportarénában

 A HVG.hu is utánajárt a Petőfi-rendezvény alakulásának. Írásukból a következőket idézem:Morvai Ferenc azt mondta, két egyház szertartása szerint tartották meg a temetést, amelyet egy “cselnek” szántak, de mint mondta, péntek délután egy kegyeletteli megemlékezésre majd azért átmennek a Fiumei úti sírkertbe. .A Fiumei úti sírkertben a hvg.hu kérdésére azt mondták, nem tudnak Petőfi-temetésről, de megemlékezést bárki tarthat. Tudósítónknak Morvai Ferenc azt mondta, az 58-as parcellában “temették el” a tetemet, ahol valóban van egy sír, amelyre azt írták: “Petőfi Sándor költő, forradalmár született Magyarországon 1823-ban, meghalt Szibériában 1856-ban. Eltemette 2015. július 17-én a MEGAMORV- Petőfi Bizottság Egyesület“. A sírra egy “Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok…” feliratú záró fedél is került.” A temetési megemlékezésen egyébként több ezren vettek részt,  s közöttük  az önkéntesek rózsát osztogattak.

temetes

Fotó:  Veres Viktor/ Népszabadság/ a temetés Petőfi-képpel

   Ugyancsak sajtóértesülésekből megtudtuk, hogy a Petőfi Bizottság körülbelül egy hónapja rendelt egy sírhelyet, amelybe pénteken behelyeztek egy urnát, majd rávésték az emlékfeliratot. A temetői személyzet kérdésünkre pedig annyit közölt,hogy  a sírkőre  bármit rá lehet vésetni, s tehette ezt a Bizottság úgy, hogy a  temetési engedélyt arra való hivatkozással, hogy nem felelnek meg minden vonatkozó követelménynek, nem adták ki…

    Gyakorlatilag, tehát, Petőfi hivatalosan bejegyzett temetésére nem került sor, csupán egy feliratos kő  emlékeztet a költő vélelmezett szibériai halálára. Persze nem kizárt, hogy e kérdés végleges hivatalos  eldöntéséhez még újabb 150 évre van szükség, mikorra   talán már eljő a  Petőfi által is megálmodott „Világszabadság”, s lesznek, akikre a jövő nemzedékei büszkék lehetnek hazájuk  mostani múltjából, s lesznek, akiket mindörökre el fognak ítélni

 

Lukácsi Bálint

 

Amerikai Hirhatar

Hirhatar.com

 


2 Comments

  1. békés gábor said:

    Petőfi jóslata (ahogy megvalósult) iroda lom ismerethez!

    Petőfi jóslata nagyon “bejött”! “Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék!” Írta Arany Jánosnak a Toldi születésekor! Mára beteljesült! Csak nem szereplőként, hanem az “alkotókként” irodalmat „hamisítók” uralkodnak az irodalomban, politikában!

    . Annak, hogy ‘á sok szellemi erővel rendelkező zsidóság az irodalom terén csak reklám-silányságokat tudott termelni: nem csak racionaliz¬musa az oka. Racionális volt a római is, irodalma mégis világképletté lett. Legfőbb oka éppen az, hogy a zsidó írók mindenütt hazug alapra: más faj pszichéjébe, vagy egy gyökértelen „nemzetközi” ideológiába, hamis elvonásokra helyezkednek.
    Minden egészséges faj magának épít jövőt, és amelyik faj hagyja, hogy egy másik faj életépítésének eszközéül használja fel, megérdemli az elpusztulást. De milyen propagandamunkát végez ezen a téren a magyar intelligencia: a magyar arisztokrácia és a magyar középosztály? Szabó Dezső

    Kosztolányi: A cikksorozathét része a magyar és a zsidó szerzőket állítja szembe egymással, következetesen kihagyva az utóbbiak névsorából a szerző legkedvesebb zsidó barátait (többet között Karinthy Frigyest vagy Füst Milánt). A Függelékben közölt szövegegyüttes tézise ugyanis az, hogy a fiatal írók nem tudnak érvényesülni, mert a zsidó irodalom elnyomja a magyart. Ennek kapcsán a következő összeesküvés képét vázolja fel: „A Petőfi, Vörösmarty, Arany, Jókai és Mikszáth lelkéből táplálkozó irodalom addig fel nem támadhat, bimbózó magyar tehetségek addig ki nem virágozhatnak, amíg a kábultságból felrázott ország nem érti, hogy itt igenis, a faji összetartásban megedzett írók, kiadók, színházigazgatók és színházi ügynökségek jól megszervezett szövetkezetéről van szó!” Ennek a konspirációs teóriának a kifejtésében Kosztolányi Dezső szerkesztőként és nevét nem vállaló újságíróként is részt vett. -
    „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin

  2. békés gábor said:

    A költők feminin= nőies alkatú emberek! Tehát a “nőies” csontváz, mellette bizonyíték nem ellene! Ennyit a sok magát szakértőnek nevező majom szakértelméről!

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com