Nézem a Kedves Vezető fáradt képét, savós-véreres tekintetét, ahogy csatába szólítja derék híveit

orban szeme, varga zoltan

Nézem a Kedves Vezető fáradt képét, savós-véreres tekintetét, ahogy csatába szólítja derék híveit.

Nemtom, hogy vannak vele, és távol álljon tőlem, hogy más nyomorán élcelődjek, – bár, hogy rogyna rá az ég, akkor ő se tegye a mienkkel – nem látnám egy kiegyensúlyozott embernek.

Nagyon nem. Se egy győztes, diadalittas hadvezérnek, vagy egy világszerte ismert és elismert államférfinek…
….Nnna, ez egy szemét, gonosz húzás volt tőlem! A K. Vezető, mint államférfi. Pfff. Különösen most, hogy hullanak a náci tesók, a nagy cimbik, mint a legyek. 
Haha! Aljas vagyok. Mondták ezt orange country lakói sokszor. 
Ez van. De nem is egy boldog milliárdosnak tűnik. Mondja bárki, hogy annak! Mondják, hogy én tévedek!

Ez egy bukott ember arca.

Nem, nem őrültem meg! Ismerem a várható eredményeket….Amúgy, de! Őrült vagyok. Ha nem lennék, már rég valahol a világ boldogabbik felén röhögnék ezen az egész kib@szott, valami zártosztályon forgatott, szürreális, beteg komédián, amit ma Magyarországnak csúfolnak. De nem! Itt ülök, és nézem a többi bamba magyarral együtt, ahogy széthordja az országot néhány címeres gazember.

De aranyapáim! A győztesek nem így néznek ki. Ó, persze tudom, hogy mindent elsöprő győzelmet jósol neki mindenki. Meg persze azt is, hogy a hívek, akkor is legfeljebb azt mondanák kacarászva, nézd milyen kis huncut, ha fácántollal a fenekében pucéron flangálna a Kossuth téren. Pont, mint Hitlernek, Horthynak, Szálasinak, Rákosinak, Kádárnak. A hívek, hívők. Tapsolnak. Nekik így is jó. Jó volt liberálisnak, polgárinak, nemzetinek, illiberálisnak. Jó az most is, őrült nácinak is.

Tudom én! 
De a leharcolt kis csókának vége! AKKOR IS! Ha itthon kétharmada lesz – nem lesz – akkor is. Mert ez az ember egy önmagába szerelmes, beteg despota, akit saját őrültsége emészt fel. 
A terv pedig jó volt. Porcelánboltban elefántost, demokráciában fasisztát játszani mindig nyerő. Az elején. Cak a vége. Az a bukta. Mindig az.

Most még csak a hibbant európai álmai szállnak el. A nagyképű projekt. Majd az újratervezett projekt. Az Európa ura álom. Az európai szélsőjobb – nevezzük nyugodtan nevén: populista, nacionalista nácik – ura, újratervezés. A befolyás. Kapcsolatok. Pénz, amiből finanszírozni lehet majd ezentúl a tíz év alatt szétrabolt országot. KUKA. Mind! Eltűnt. Felszívódott. Felejtsék el. Vége.
Az osztrák haver Strache csúfos talajfogása, az Orbán-fan, a holland fénáci Geert Wilders hatalmas bukása. Tudják mi ez? A KEZDET!

A béka segge alatt a forint, az egekbe indul épp az infláció, az üzemanyag, a kenyér, a zöldség aranyáron, a hitelek törlesztői még csak készülődnek, de van egy rossz hírem, vége az önkormányzati választásoknak, és beledöglünk mindnyájan csillagokba robbanó kamatokba. Ez mi? Ez a KÖZELI JÖVŐ!
Lehet itt bármilyen eredmény holnap. El lehet csalni-hazudni ezt a választást is. Akár az őszi önkormányzatit is. 
Mindegy.

Akkor is a végállomás következik. A VÉG! Köszönjük, hogy velünk utaztak.
Rottyant egy vicinális volt.

Utóirat: A K. Vezető meg nézesse meg a máját, mert ritka sz@r, sárga színe van!

Varga Zoltán


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com