Nem keressük már Petőfit!

petőfi sándor szines

Az Oroszországi Igazságügyi Minisztérium honlapján olvasható információ, miszerint ” Röviddel utánuk következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom résztvevői, a Magyarország szabadságáért harcolók. Barguzinba száműzték a Petőfi nevű, ismert magyar költőt…”

A szenzációs hír különben ezen,  itt a felvezetésem vége felé   megadott világhálós címen ( honlap-linken ) jelent meg, természetesen orosz nyelven, ami azok számára is , akik nem beszélik a nyelvet az interneten fent lévő fordítóprogram segítségével  érthetővé válik. A terület büntető-végrehajtása, mely e linkre való rákattintással  olvasható,  egy viszonylag hosszú történet. Könnyítésül írjuk meg az Érdeklődők számára, hogy a  Petőfi száműzettetésével kapcsolatos rész ott található, ahol az 1826- os évszám mindenki számára olvasható.    A tanulmány címe: История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем (A Bajkálon túli terület büntető-végrehajtási rendszer története):  http://to75.minjust.ru/node/4144

Nem gondoljuk, hogy ezen hivatalos oroszországi állami  Nyilatkozat után a Magyar Tudományos Akadémiának  lenne bárminemű jogi és erkölcsi alapja kétségbe vonni a magyar-orosz és amerikai szakemberekből álló team legújabb kutatásainak eredményeit a költő halálát illetően.

orosz föderáció

Az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériumának emblémája

Bizonyára sokan ismerik neves humoristánk, a néhai H o f i   Géza ” Keressük Petőfit” c. paródiáját még az ” Átkos ” fénykorából, mikoris annak idején   valóban ” boldog-boldogtalan” Petőfi-kutatóvá „vált”, mert szakmai berkekben is  újra fölröppent a hír, hogy komoly kétségek merültek fel  a hivatalos állásponttal szemben , miszerint forradalmár költőnk nem Kiskörösön született és nem a segesvári csatában, a versében megjövendölt  ” harc mezején” halt meg. Most 2017-ben örömmel ” jelenteném” Hofinak, hogy a hivatalossággal szembeni  hírek pár évtizeden belül végülis igaznak bizonyultak, s  mi, akik figyelemmel kísértük a Petőfivel kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit, MI MÁR NEM KERESSÜK ŐT, MERT AZ E TÉMÁVAL  FOGLALKOZÓ SZAKEMBEREK A TELJES BIZONYÍTÉKOK BIRTOKÁBAN MÁR MEGTALÁLTÁK .  Legnagyobb nemzeti költőnk születése és halála  körüli viták számunkra legalábbis egyértelműen  tisztázódtak. Eszerint  : Petőfi a kiskunsági Szabadszálláson született és a szibériai Barguzinban halt meg hadifogolyként, s itt is temették el, és  a Sors úgy hozta, hogy két  gyermeke is született két anyától.  De nem keresi Petőfit már a legújabb tények cáfolatára milliókat költő Magyar Tudományos Akadémia, az MTA sem, mert nem találja megfelelően bizonyítottnak a legújabb kutatások eredményeit, és ezért a korábbi hivatalos álláspontot tartja fenn. Viszont újabb hírek vannak, s legújabb írásom erről szól a következőkben 

hofi

 A ” Keressük Petőfit!” paródia Hofi Gézája

     Még mielőtt azonban belefognék az Amerikai-magyar Hirhatárban 2015. julius 24. óta tartó Petőfiről szóló /Első cikkem címe: PETŐFI ÉLETE ÉS HALÁLA KONTRA ” RUBICON” /  negyedik beszámolómba, időközben– tőlem teljesen függetlenül– kiderült, hogy én magam is személyesen érintett lettem Petőfivel kapcsolatban. B o r z á k  Tibor újságíró, aki immáron második, 2016-ban megjelent  könyvét írja a költőről ” PETŐFI A ROKONOM” címmel. Ebben a könyvben szerepel egy Petőfi,  illetve a Petrovics család rokonságához  tartozó L u k á c s i  Ilona nevű hölgy. Egyidejűleg tudni lehet azt is, hogy Ilona azon  több hasonló vezetéknevű Lukácsi-család közül való, melybe a mi Lukácsi családunk is tartozik. ” Kicsi a világ”.

rokonom petőfi

Ez a könyv szól a személyes  érintettségemről

     Tehát,   Petőfit nem kell már  keresnie senkinek , mert a tudósok bizonyíthatóan megtalálták a költő földi maradványait, s nem kell vitatni Petőfi születési helyét sem, mert –egyebek közt – M o l n á r Péterné “… A RÓNA, HOL SZÜLETTEM ” c. könyve alapján is teljesen nyilvánvaló,   hogy a Petrovics Sándorról  a Petőfi névre magyarosított költő az egykori  kiskunsági mezővárosban, Szabadszálláson született, amit –többek közt– az a tény is alátámaszt, hogy a Petrovics család 1819-1840 között Szabadszálláson lakott.  

     A friss hír Petőfivel kapcsolatban, hogy még nincs két hónapja, miszerint  ez év júliusában a Magyarok Világszövetségének egy kis delegációja   – a kapcsolatot tartandó a mintegy 100 Petőfi leszármazottal — Burjátföldre, a Petőfi emlékhelyre látogatóba utazott, ahol rendkívül meleg fogadtatásban részesültek. 

    A burját nép máskülönben  eredendően a hunoktól  származtatott népcsoport . Egyébként a Kínához tartozó jelenleg kb. 10 milliós Ujgur Autonóm Területén élt és került eltemetésre Turgun  A l b a s   ujgur történész író-költő /1924-2001/ három könyve szerint 5-7000 évvel ezelőtt  a hunok együtt éltek az ujgurokkal, magyarokkal, székelyekkel, csángókkal, mely népek kb. 1200-1500 évvel ezelőtt indultak el Európába. A történész könyveit azonban Kína  betiltotta, s azok hivatalosan ma sem olvashatóak. De nyilván ez már egy másik történet, újságunk e tekintetben is gyűjti az információkat, s tervezzük, hogy erről az eltitkolt történelemről is majd beszámolunk. 

csoportkép

Egy csoportkép a találkozóról

    Szibéria. Az embernek az iskolában tanultak és máshonnan szerzett ismeretei szerint erről az orosz tájegységről valójában két hátborzongató fogalom ugrik be azonnal: az “irdatlan hideg”  és a ” száműzetés”, a növényzetet illetően pedig a tundra és a tajga. A valóság a hőmérséklet esetében azonban ennél sokkal árnyaltabb. E terület ugyanis rendkívül hatalmas és azonkívül, hogy általában azt is tudják róla, hogy ez az Uralon túli ázsiai vidék 

Oroszország északi határától egészen a déliig mintegy 12,6 millió négyzetkilométernyi területtel szeli át az országot, s ez a tájegység a ” megújult” orosz állam, illetve föderáció — aligha gondolnánk ezt —  mintegy háromnegyed részét teszi ki, s ekkora területen az éghajlat is sok különlegességet tartogat az odalátogató számára. A terület összlakossága kb. négy Magyarországnyi, egész pontosan 39 millió ember. Kétségtelen tény, hogy a hideg meghatározója ennek a földdarabnak: itt mérték például Omjakon 1926-ban azt a  mínusz 71,2 fokot,mely az abszolút rekord az északi féltekén,de világon is. Omjak különben a Földön  mintegy 900 fős lakosával planétánk leghidegebb lakott területe.   És igaz ugyan, hogy szinte majdnem mindenütt félévnél hosszabb ideig tart a tél és nincs sem tavasz, sem ősz,  csak nyár, pár hetes átmeneti időjárással  , de azt már biztos  kevesebben tudják, hogy a Földön a meleg és a hideg között itt a legnagyobb a hőingadozás. Ezt  a rémisztőnek ható  rekord- hőingadozást  113 C fok különbséggel mérték a már említett Omjakon azon a nyáron, mikor a hőmérő higanyszála + 35 C fokig kúszott fel. De ” érdekességként” említhetjük meg e vonatkozásban azt a tényt is, hogy az ismert Jakutszk nagyvárosban a januári minimum átlaghőmérséklet általánosságban -43 fok, ugyanitt azonban a nyári júliusi átlag + 26 C fok, de Verhojanszk még ezt a  szélsőséget is megdönti -51 C fokos téli és +24 C fokos nyári átlaghőmérsékletével. Barguzin és környékén az átlagértékek -25 C fok téli és +25 fok nyári meleg  körül vannak. Abban a kb. félmillió lakosú Ulan Udéban, mely Burjátföld fővárosa, s ahol  a magyar MVSZ delegáció repülője szerencsésen földet ért épp + 30 C fok körüli kánikula volt — számolt be erről a delegáció egyik résztvevője.

szibéria

Egy jellegzetes téli kép Szibériáról

Burjátföld, mely  az Orosz Föderáció a magyarság számára az egyik csak kevésbé ismert Köztársasága a világ legnagyobb édesvízi tavánál, a Bajkál tó mellett terül el.  Ez  636 km hosszú és 79 km széles. Ezt a méretét valószínűleg sokan tudják, meg talán még azt is, hogy 1642 méteres mélységével planétánk legmélyebb tava. Arról  azonban szerintem még a földrajzot kedvelők közül is feltehetően csak kevesebbeknek van tudomása, hogy ebben a tóban van a Föld édesvízi készletének egyötöde. A terület pontosabb megismerése jegyében jegyzem meg csupán, hogy Burjátföld a Bajkál tó alatti részen fekszik.  Barguzin a tó déli sarka közelében lévő Ulan Ude fővárostól légvonalban 242 km-re esik. A Bajkál tó feletti északi rész már az Irkutszki Terület.

térképrészlet

 

Térképrészlet a  Bajkál tóról rajta Barguzinnal

Szibéria kapcsán  még meg kell említenem röviden, hogy a ” farkasordító” hidegen kívül a ” száműzetés” szó hallatán miért asszociálunk  erre a  szóra. Nyilván ez is az itteni szélsőséges éghajlattal függ össze,mely egyfajta elszigetelést is jelent a civilizáltabb világtól , s az elzártság biztosítása érdekében száműzi ide már évszázadok óta  az orosz,  illetve szovjet állam a tényleges bűnözőket, azon háborúk  elítélt bűnöseit, melyekben az oroszok részt vettek  és nem utolsó sorban azon politikai foglyokat, akik felléptek az adott orosz állam ellen a rendszer megváltozatása érdekében. Így történhetett  meg az a sajnálatos tény,hogy  az Európa ” békéjét” megőrizni hívatott Szent Szövetség keretében az 1848/49-es magyar szabadságharc leverésére  az orosz tagország cárja I. Miklós Paszkievics tábornok főparancslatával a cári hadsereget küldte, akik előtt a világosi fegyverletétel is történt.  Ugyan hivatalosan hosszú időn át tagadták ezt, de a kutatók végülis több ország katonai levéltárában / Ausztria, Oroszország,  Románia, Szlovákia/ megtalálták a dokumentumokat,  és ennek értelmében több ezer magyar hadifoglyot — köztük Petőfi Sándor kezében nem csak tollal, hanem karddal is harcoló forradalmár költőnket — elhurcolván száműztek Szibériába. A megtalált dokumentumokból azt is meg lehetett tudni, hogy a hatóságok a hadifoglyokat 

kategorizálták. Voltak olyanok, akiket bizonyos idő után haza engedtek, voltak, akiket elküldtek máshova és nem utolsó sorban voltak olyanok, akiket örök életre, életük végég száműztek Szibériába. Petőfi ez utóbbiak közé tartozott, akiket soha nem engedtek volna haza Magyarországra. Ennek azonban végülis különösebb jelentősége nem lett a költő viszonylagosan rövid időn belül történt 1856-os halála miatt. Viszont alappal feltételezhető, hogy az életfogytiglanra ítélt száműzetés Petőfit ösztökélte a mielőbbi családalapításra.

    A tundráról pedig csak annyit, hogy ez egy kb. 300 km széles és 3200 km hosszú terület, mely északról dél felé haladva egyre növényzetdúsabb. Kezdődik az arktikus mohával befedett tundrával, majd következik a törpecserjés nyírek és fenyők fás tundrája és a területet lassanként átveszi a tajga, a tűlevelűek birodalma, mely a teljes Szibéria területének 55 %-át teszi ki. Nem kis érdekesség tudni amúgy , hogy Szibériának ezen a részén nyáron  soha nem megy le a Nap.

     Szibéria madár,-hal és emlős állatvilágának faji gazdagsága szinte megszámlálhatatlan, érzékeltetésül csak néhány példát említenék. Megtalálható itt a hóbagolytól, darvaktól, a csonttollú császármadártól, északi szajkótól, a siketfajdtól, a vadludaktól, a fácánoktól át a fókákon, vizákon, varannuszon, a kínai alligátoron , a számtalan halféléken benne a tokfélékkel  és az emlősöknél egészen a legkülönbözőbb kisálltokig és nem utolsó sorban olyan óriás emlősökig, mint például a hópárduc, rénszarvas,őzek, kétpúpú tevék, szibériai tigris, vadszamár, vadló stb.

tundra

 Élet a tundrán

    De az ásványkincsekben és energiahordozókban is rendkívül gazdag Szibéria bemutatása után visszatérek az MVSZ burjátföldi látogatásához. A delegációt,  annak nem kis meglepetésére a burjátok azzal a csöröge fánkkal kínálták, mely nem csak a magyarság, de az ő étkezésükben is megszokott. Nyilván ez önmagában nem bizonyít semmit, de a hallott rokonság igaz voltán azért többeket gondolkodásra késztet.

 – Hogy miről beszélgettünk burját barátainkkal? Mindenek előtt ez alkalommal szó sem volt már bárminemű bizonyítási procedúra Petőfi itt-tartózkodásáról. Erről már szó sem lehetett, hisz ez megtörtént. Ellenben a delegáció először is megismerkedett  több tucat,  első sorban  burját ági Petőfi leszármazottal és ki-ki mesélt a saját történetéről. A delegáció tagjai találkozhattak annak az Oyuna Baldakova édesanyjával is, aki – lánya , Oyuna a burját ágról — tavaly augusztusában, mint Petőfi egyik leszármazott szépunokája bemutatkozott , és ún. VIP-vendége volt az MVSZ által szervezett Petőfi Konferenciának. Semmiképpen sem zárójelben jegyzem meg, hogy Ő a bemutatkozójában nyilatkozott arról, hogy adott esetben Ő bármikor kész adni DNS-mintát, hogy bizonyítsa származását. Sajnos  a magyar delegáció érkeztekor ekkor  nem lehetett otthon elfoglaltsága miatt, mivel Ő Németországban él. A delegáció  pedig ajándékba és mutatóba elhozott magával  abból a kutatási anyagból és dokumentum-együttesből , melyek bizonyítják Petőfi burjátföldi tartózkodását az Anna Ivanovna  K u z n y e c o v a,   a helyi postamester  orosz nemzetiségű lányával való szerelmi , majd   élettársi kapcsolatot, melyből megszületett  Petőfi második,  Sándor nevet kapott gyermeke.  

     Az  írásaimat eddig figyelemmel kísérő Olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy jelen cikkemben  két gyermekről, s egy burját-ági és egy orosz-ági Petőfi–leszármazotti csoportról  írok . Sajnos azonban ezt a történetet  korábbi írásaimban pontos információk híján még nem állt módomban kifejteni., amit most pótlok Fuksz Sándor, az egyik kutató volt  MVSZ-alelnök elmondása alapján. Két hölgy,  két fiúgyermek. Petruska és Alexander. : egy rövidebb burját  és egy hosszabb orosz  élettársi  kapcsolat.  Tehát,  a történet a következő.

A jelen írásban  megemlített könyvekben is,   természetesen részletesen  olvashatók  az évekkel ezelőtti  kutató-delegációk utazásai. Az azonban a szóban elhangzottakban csak 

kevésbé került hangsúlyozásra, hogy  mikor a szabadságharc leverését követően a fogoly-transzportok megérkeztek Szibériába, meglehetősen kaotikus állapotok fogadták őket, s    a foglyok helyzete  sem rögtön stabilizálódott. Így történt ez Petőfi esetében is.  Hánykódott ide-oda  és szökésben is volt, illetve erre  kísérletet tett. Végülis  Ugnaszaj település egyik tanyáján egy burját család fogadta be és a költő itt ismerkedett össze és alakult ki vonzalom a mélyérzelmű,  szeretni nagyon tudó  Petőfi részéről a családhoz tartozó burját lány iránt. Igen, a költő nagyon tudott szeretni ,  gondoljunk csak szerelmi költészetére a „ Szabadság, szerelem”jegyében. Mint írta. „ E kettő kell nekem”. Sokan ismerik életrajzából például azt a Prielle Kornélia színésznőt (  és milyen” különös” : Őt egyébként Szabadszálláson temették el az új kutatások szerinti Petőfi valós  szülőhelyén ), akibe egyetlen este szeretett bele és másnap már meg is kérte a kezét.  Arról a Szendrey Júliáról már nem is beszélve,aki a felesége lett,  és Hozzá írta a világirodalomnak talán a legszebb szerelmes verseit.

Nem véletlen tehát, hogy a különleges arcú burját lánytól gyermekük  született az 1850-es évek legelején , akit Petruskának neveztek el és kereszteltek meg ezen a néven.  Az MVSZ Petőfi Konferencián, mikor itt járt Magyarországon a Petőfi leszármazott szépunoka, Oyuna Baldakova, először többen csodálkoztak azon,hogy miért ázsiai vonások vannak az arcán egy európai ember leszármazottjának. . Hát ezért: mert ő a  burját ágról való. A történelem azonban a fiú megszületését követően nem sokkal  a  burját  családtól elválasztotta,aminek több oka is volt. Egyrészt hölgytársának környezete nem nézte jó szemmel a külföldi idegennel való kapcsolatot, másrészt pedig már a cári rendőrség is kereste a fogoly költőt, akit miután megtaláltak Barguzinba vitték.  Így történhetett meg, hogy lett egy orosz Kuznyecov Petőfi leszármazotti ág is, mert e városkában pedig említetten a helyi postamester leányába,  Anna Ivanovna Kuznyecovába szeretett bele Petőfi Sándor, s ezen  az élettársi kapcsolat „gyümölcse” lett az Alexandernek, azaz Sándornak elnevezett második fiú. Igen,  a költő nem tudott szerelem nélkül élni… Nyilván a két egymást nagyon szerető fiatal pár – az édesapa idegen volta és fogoly-státusza miatt és mert különösen  a hatóságok  erre a kapcsolatra is  rossz szemmel néztek – nem házasodhatott össze, s fiuk sem vihette tovább sem a Petőfi, sem a Petrovics nevet. Az egész történetet elmondó F u k s z  Sándortól megtudtam, hogy Ő  a Kuznyecova-ággal áll élő kapcsolatban Szvetlana  

K u z n y e c o v a személyében.

    Nos,  a Petőfi-gyermekek , akinek leszármazottjai több helyen élnek a világban –   természetesen Burjátföldön is  – Róluk   érdemes tudni, hogy  felidézve tradicionális népszokásaikat időnként   összejönnek  megemlékezni magyar forradalmár költő felmenőjükre. A delegáció természetesen vitt magával azokból a könyvekből, amelyek leírják magát a kutatás folyamatát és összegzik eredményeit és elregélnek mindehhez  az egész Petőfiért való küzdelemhez tartozó más történeteket is , melyekről én az Amerikai-magyar Hírhatár újságunkban 2015 óta három részletes írásomban számoltam be. Ezek a következők: 2015. július 24-én jelent meg a ”  PETŐFI SÁNDOR ÉLETE ÉS HALÁLA: KONTRA “RUBICON; majd 2016. augusztus 30-án a PETŐFI KONFERENCIA: ULTIMÁTUM A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁNAK!” és 2016. szeptember 20-án, az ezt megelőző írásom ” A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ( MVSZ) IX. KONGRESSZUSA HATÁROZATRA EMELTE A PETŐFÍ KONFERENCIA ZÁRÓNYILATKOZATÁT” .

csöröge

A ” nevezetes” csörögefánk

A burjátföldi találkozónak természetesen  volt hivatalos része is. Barguzin kisvárosban van múzeum  , benne – többek között — Petőfi emlékekkel . A múzeum igazgatónője, Filipova kezdeményezésére a magyar delegáció tiszteletére július 23-ára megszerveztek egy Konferenciát. Az igazgató-asszony elmondta, hogy ő a fővárosban, Ulán Udéban is sokat 

fáradozik azon, hogy a  burját emberek részére  ismertté tegyék Petőfi Sándort és általában is Burjátföld magyar vonatkozású történelmét, különös tekintettel a XIX. század közepei magyar polgári demokratikus forradalomra és az ezt követő 1848/49-es szabadságharcra, annak következményeivel együtt. Filipova máskülönben rendkívül agilis volt Petőfi földi maradványait illetően is. Arra a tényre, hogy az MTA egyelőre még azt sem ismeri el, hogy forradalmár világirodalmi költőnagyságunk egyáltalán bárhova is hadifogságba került volna, s  teteme  a bizonyítékok ellenére  valójában továbbra is  temetetlen szülőhazájában, ezért követelte, hogy amennyiben ez a helyzet beláthatatlan ideig így marad, ez esetben Petőfi csontjait adják vissza a Burját Köztársaságnak. Döbbenetes és szégyenteljes ez a szituáció egy olyan Magyarország részéről, melynek immáron 8. éve olyan Kormánya van, mely ” baráti” kapcsolatokat kíván ápolni gazdasági érdekeire való hivatkozással a putyini Oroszországgal és annak föderációs tagköztársaságaival — s ez utóbbi mondatot  már én fűzöm Filipova-asszony követeléséhez. 

petőfi csontok

Petőfi–csontok 

    A burjátföldi látogatás talán csúcspontja az a kb. félórás interjú volt P a t r u b á n y Miklós MVSZ- elnökkel és F u k s z  Sándor volt MVSZ-alelnökkel, akik nyilatkozhattak Petőfi, illetve Petrovics Sándorról és beszélhettek a két nép rokoni történelméről. Íme,  az interjú linkje, melyet Fuksz Sándor részünkre is rendelkezésre bocsátott: https://bgtrk.ru/tv/russia-24/vesti-intervyu/149253/ Mint az a linkből is látható  ezt az interjút a Magyarok Világszövetségének két vezetője  a „ Russia 24”  állami  televíziónak adta . A linkhez tartozó interjút ugyan Magyarországon is sokan láthatták, de sajnos csak egy hátig, ugyanis ezt követően kb.  egy hét múlva a szerzői jogok védelme miatt  magát a kép és hanganyagot eltávolitották a „ link alól” és  a link megnyitását követően most már  csak egy hibaüzenet jelenik meg a csatorna honlapján. Ellenben, ha a csatorna honlapjának keresőjébe  cirill  betűkkel beírjuk  Шандор Петефи ( Petőfi Sándor ) nevét,  akkor itt azon  orosz nyelvű   szövegrészlet „ ugrik fel”  az interjúból , melyet a műsorszerkesztők a leglényegesebbnek találtak a dialógusban .  Ennek fordítható része  a következő : Mi – s a szövegrészletből kitűnik, hogy e mostani MVSZ-delegációról van szó –  nem régen egy  hivatalos dokumentumot kaptunk Oroszország Igazságügyi Minisztériumától, hogy annak idején  magyar hadifoglyok voltak a Bajkál-tónál lévő vidék területén, Petőfi Sándor pedig egészen pontosan Barguzinban, és e dokumentum most is itt van a táskámban. ” . Nekem még épp sikerült látnom az interjút, s e szöveghez az MVSZ elnöke még azt tette hozzá, hogy mindezek ellenére az Magyar Tudományos Akadémia  mégsem fogadja el a  kutatócsoport azon tényeken alapultan bizonyított   eredményét, miszerint Petőfit ide, Szibériába száműzték. A két vezető  mindemellett beszélt a  kutatás részleteiről, s nem utolsó sorban arról, hogy a burját és magyar nép régmúltjukból adódóan rokonnépei egymásnak. 

    Hogyan összegezhető az MVSZ 8 fős delegációjának látogatása? A fő válasz a résztvevők szerint mindenek előtt az, hogy jól sikerült és jól érezték magukat , és egyáltalán nem utolsó sorban a kitűzött céljaikat teljesítették.

   Találkoztak és megismerkedtek Petőfi számtalan leszármazottjával és valamennyi jelenlévő  résztvevő elismerően értékelte a kutatások eredményeit és tiltakozott a Magyar Tudományos Akadémia a tények ellenében merev és megváltoztathatatlannak tűnő, immáron megcáfolható korábbi hivatalos álláspontja ellen.

    A két nemzet jelenlévő képviselői örültek annak, hogy a két népnek nagy valószínűséggel egykoron közös ősei voltak a hunokkal való rokonságban.

   És nem utolsó sorban a delegáció nem kis megelégedésére a világhatalom Oroszország állami televíziója lehetőséget biztosított P a t r u b á n y   Miklós MVSZ-elnök és F u k s z  Sándor, 

a kutatásokban rendkívül intenzíven résztvevő volt MVSZ-alelnök nyilatkozatára, s így immáron — internetes újságunk segítségével is --mindenütt a világon pontosan tudhatják, hogy az orosz állam hivatalosan elismerte, hogy az 1848/49-es szabadságharc általuk történt leverését követően magyar hadifoglyokat is, azok ezreit hurcolták száműzetésbe Szibériába a korábbiakban tagadottakkal ellentétben.

     Petőfivel kapcsolatban szintén friss hír, hogy ezév első felében megjelent   

А.В. Т  и в а н е н к о:” ТАЙНЫЙ УЗНИК СИБИРИ” с. orosz nyelvű könyvének

 D a l m a y Árpád által történt  magyar nyelvű fordítása. A burjátföldi tudós professzor orosz szemszögből írja le a Petőfi kutatások folyamatát és eredményeit, ami egyrészt tartalmilag teljesen azonos a Magyarországon írttal / B o r z á k Tibor: “P.S. TITKOK A BARGUZINI CSONTVÁZ KÖRÜL “  /, másrészt azonban azt jól kiegészíti. Ez az a könyv, melynek borítólapján egy magyar huszár lovon ül,s ezen  borítólap fénymásolata az egyik írásom főoldalán címfotóként látható. A magyarra fordított könyv borítólapját külön megtervezték, s a kutatómunka műfordított magyar címe: ” A SZIBÉRIAI ” TITKOS” FOGOLY . Alcíme: “PETŐFI SÁNDOR BARGUZINBAN”. 

petőfi

   A lefordított könyv megjelent a Magyarság Tudományi Füzetek  29. számában is 

    A könyv bárhonnan a világból megrendelhető   a Magyarok Házában a Magyarok Világszövetségénél A könyv itthoni  ára : 3000,- Ft. A fizetés és a  postázás módját, illetve teljes végösszegének mértékét azonban a megadott e-mailcímeken le kell levelezni az MVSZ-szel. 

Megrendelhetőség/elérhetőség: 

Magyarok Háza 

Magyarok Világszövetsége 

BUDAPEST,V.K.

Semmelweis u. 3.

1052

Vezetékes : +3612674510

                      +3612674515 

E-mail. :  mvsz@mvsz.hu   , elnok@mvsz.hu   A megrendeléseket első sorban ez utóbbi e-mailcímre kellene küldeni.   

  Írásom végére egy részben személyes” kisszinest” tartogattam. 

ob

 Oyuna Baldakova,Petőfi szépunokája,aki a múlt évben részt vett a Petőfi-konferencián 

Közvetlenül OB fotója alá pedig az  Amerikai-magyar Hírhatár által kiadott újságíró igazolványom az én fotómmal

A szerző,aki kapcsolatban áll  Oyuna Baldakovával  újságunk tudósításának érdekében is

lukácsi bálint 1

     Mint azt azon írásomban említettem, melyben Petőfi egyik leszármazottja Oyuna Baldakova részt vett tavaly a budapesti Petőfi Konferencián, s  egy rövid interjút készítettem Vele, nos, én időközben   felvettem Oyunával a kapcsolatot és e-mailezünk egymással, s így rajtam keresztül az Amerikai-magyar Hírhatár újság közvetlen nexusban áll egy Petőfi leszármazottal, és így azonnal módunkban áll friss burjátföldi Petőfi – hírekkel is szolgálni. Oyuna egyébként jelenleg  doktori tanulmányokat folytat egy berlini egyetem Ázsiatudományi szakán. 

Most augusztusban tudott hazajönni szabadságra pár  hétre Burjátföldre, de már el is utazott Kínába tanulmányi gyakorlatra, ahonnan októberben fog visszautazni Berlinbe. 

Lukácsi Bálint 

Budapest, 2017. augusztus 27. 

Főbb források:

– Internet

– Magyar Nagylexikon

– Fuksz Sándor tájékoztatása

– Saját tudásanyag 


7 Comments

  1. Szabóné Turay Katalin said:

    Jó lenne tudni, hogy jelenleg hol van a csontváz, és a magyarországi leszármazottakkal kellene egy DNS-vizsgálatot készíteni, hogy az MTA számára is minden feketén-fehéren bizonyított legyen!

  2. Varga Tibor said:

    A szabadszállási születés tévedés. A szülők 1822-ben Szabadszállásról költöztek Kiskőrösre, Petrovics István ott bérelte a mészárszéket 1824-ig. Aztán Kiskunfélegyháza következett.

  3. cseh Béláné said:

    ..és hol van a történetben Morvai, a kazángyáros????

  4. Lovag Anatole Hongrois said:

    Érdekes ez a nyomozás, de egyet értek az újság íróval. Már 2006-ban olvastam egy erről szóló utalást Petőfivel kapcsolatban, vagyis a hamis történetével. De nem volt szabad ekkor az igazságot közölni. Emlékszem, a fiam valami formában meghallotta egy beszélgetésemet egyik író barátommal és az iskolában előadta a most leírtakat nagyvonalakban. Behívatott az iskola igazgatója Szegeden és megfedett, mert, hogy a fiam hazudik, mert Petőfi az Petőfi. Örülök végre az igazságnak és a hamis mítosz végre az igazságot helyezte előtérbe. Gratulálok az újságírónak és nagyon sok ilyen magyar ember kellene aki a magyar történelmet is helyre rakná, a hazugságokat lerántaná és az igaságot közre adná, mint a 2.világhábórú igaz történetét, vagy 1956-ot, vagy a rendszerváltás igazságát.

  5. Sztupák Zoltán Mátyás said:

    Tisztelt Uram!
    Gratulálok a témát átfogó nagyszerű ismertetéséhez, összefoglalójához!
    Köszönettel Szabadszállás, azaz Petőfi szülővárosa nevében is:
    Sztupák Zoltán Mátyás

  6. Vörös Sándor said:

    Nagyon örültem az írásnak ! Végre helyére kerül szeretett költőnk története és nem a hazudozást kell olvasnunk ! Köszönjük az írást !

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com