Nem azért dolgozunk, hogy a focistából lett miniszterelnök hobbiját finanszírozzuk

orbán focizik

Múlt héten történelmi vereséget szenvedett el a magyar futballválogatott Luxemburgtól. A vereség különösen fájó, ha figyelembe vesszük, hogy 2011 óta minden évben több tízmilliárdnyi adóforintot tömött az Orbán-kormány a magyar futballba. Kár volt. Ezt az eredményt ingyen is el tudta volna érni a válogatott. Az “aranylábúakra”, stadionokra költött százmilliárdok inkább mehettek volna háziorvosokra, kórházakra, orvosok, ápolók bérére.

Előrebocsátom, hogy sok magyar emberhez hasonlóan, én is szeretem a focit. Meg a csokoládét is. De amikor arról kell döntenem, hogy a rendelkezésemre álló pénzből csokoládét vagy gyógyszert veszek a beteg családtagjaimnak, akkor – sok honfitársamhoz hasonlóan – én is a gyógyszer mellett döntök. Szinte mindannyian fel tudjuk állítani a helyes fontossági sorrendet, kivéve a felcsúti focistából lett miniszterelnököt. Mert rendkívül igazságtalannak tartom, hogy miközben évek óta a magyar adófizetők pénzéből százmilliárdokat önt a jelenlegi kormány a magyar futballba, addig a magyar emberek százezreinek közelében nincs háziorvos, hónapokat várnak egy-egy műtétre, nem kapnak megfelelő gyógyszereket és korházi fertőzésektől rettegnek.

Én nem értek egyet azzal, ahogyan Orbán és csapata az adóforintjainkkal bánik, mert

nem azért dolgozunk, nem azért fizetünk adót, hogy azt egy nem túl sikeres focistából lett miniszterelnök hobbijára költsük;

- nem azért dolgozunk, nem azért fizetünk adót, hogy abból stadion legyen, színvonalas egészségügyi ellátás helyett;

- nem normális, hogy a teljesítmény nélküli focisták adómentességét az alacsony keresetű ápolókkal, orvosokkal fizetteti meg a Fidesz;

- nem normális, hogy ha elkészül a méregdrága Puskás-stadion, már ötször annyi férőhely lesz a magyar stadionokban, mint ahány kórházi ágy;

- nem normális, hogy az éves halálozások negyede azért van, mert nincs elég pénz és szakember az egészségügyben.

Az Fidesz hét éves kormányzásának eredménye, hogy tragikus állapotban van az egészségügy, és arányosan kevesebbet költ a kormány egészségügyre, mint 2010-ben:

- van propagandaminisztérium, de egészségügyi minisztérium nincs;

- vannak milliárdok konzultációra, de rendes kórházi takarításra nincs. Ma már többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint autóbalesetben;

- vannak olyan térségei az országnak, ahol 50 kilométeres körzetben nincs háziorvos. Így az az idős ember, akinek csak a szívgyógyszere felírása miatt kellene eljutnia a doktorhoz, ezt meg sem próbálja. Nincs pénze útiköltségre, olykor magára a gyógyszerre sem. Így százezrek maradnak ellátatlanul;

- ápolók és orvosok tömegei hagyják el az országot;

- az időpontra rendelt betegek sokszor órákon át várakoznak;

- új szuperkórházakat ígérnek, de közben más kórházakban embertelen állapotok uralkodnak;

- van, ahol a kötszer, vagy a vérnyomásmérőbe szükséges ceruzaelem is hiánycikk;

- akinek van pénze, gyógyulni tud a magánrendelőkben, akinek nincs, olykor életmentő vizsgálatokra is hónapokat várakozhat.

Elfogadhatatlan, hogy a 75 év feletti szüleink, nagyszüleink nem kapnak korszerű rákgyógyszert, mert az OEP nem finanszírozza.

Ezt az igazságtalanságot meg kell szüntetni, mert ha nem lesz változás, néhány év múlva nem lesz, aki ápolja a betegeket és nem lesz, aki operáljon. Ezért kell jövőre leváltani Orbánt és csapatát.
Közös jövőnkért, egy igazságos Magyarországért!
Szerző: Tóth Bertalan

 

 


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com