Moldova György: Meztelen az egész birodalom

moldova györgy

Moldova György Kossuth – díjas íróval  készített interjút a 24.hu. Moldova a magyar irodalom egyik legendája. A rendszerváltás előtt könyvei  több százezres példányszámban jelentek  meg, sokszor már a boltokba szállítás napján elfogytak. Közel 100 kötetet írt.

Ráhangolás

Moldova György a kevesek közül való, akinek elkapkodták riportköteteit  pár cím emlékeztetőül: Akit a mozdony füstje megcsapott, Az Őrség panasza, Bűn az élet, A szent tehén. De sokak számára ismerős lehet: Az elátkozott hivatal, A beszélő disznó, Az elbocsátott légió, Ferencvárosi koktél és még hosszasan sorolhatnánk, egykori népszerű, sikeres írásait, és még ma is időszerű írásait.

Moldova itt és most

A 83 éves író ma is mindennap ír. Témáit az élet adja,bár  ahogyan mondja már inkább rövidebbeket ír, nagylélegzetű riportkötetekre már nincs elég ereje. Legutóbb belefogott  egy szatírába, az ismert Andersen-mesét,  A császár új ruhája címűt szabta át Kádár korára, emlékére:

“a muszka király ideküld széllelbélelt légszabászokat, akik úgymond új ruhát készítenek neki, persze a mi császárunk pontosan tudja, hogy nincs semmiféle ruha, de hát jópofát vág, mit tehet, szegény, hiszen, ha kimondaná, hogy meztelen az egész birodalom, azonnal vége lenne az országának, inkább igyekszik könnyebbé tenni a saját alattvalói életét. Na, hát, tudta Jani bácsi, mi a helyzet, de végigcsinálta, amit kellett, amit lehetett.”

Legutóbbi  riportkötetét a nyugdíjasokról írja. Az első kötet tavasszal jött ki, a második most, a harmadik, a befejező ősszel érkezik, a háromnegyedét már annak is megírta

Németh Szilárd birodalma Moldova György “ecsetjével”

Csepelről a harmadik kötet legnagyobb fejezete szól, nyolcvan oldalt írok róla, ha ellentmondást, nyomort akarsz látni, ott a helyed. Vörös Csepelből mára narancsszín Csepel lett, a Fidesz mindenhová betette a lábát, mindent elfoglalt, amit nem, azt majd tavasz után, a jövő évi választást is megnyerik, megszerzik még a munkásotthont is, minden az övék lesz. Ez nem nagyon vidám dolog.

Nyomor, nyomor és nyomor

Amerre jár az országban nyomorral, lepusztult térségekkel találkozik:

“Nyomor van városon és nyomor van vidéken. Eltűnnek a falvak. Legalábbis a hagyományos definíció szerint, ami ugye azt mondja ki: falunak nevezzük azt a települést, ami az alsó kocsma és a felső kocsma között helyezkedik el.”

A települések egy részében:

“Már a kocsmák is bezártak. Jártam most Ózdon, kimentem Farkaslyukra. Borzasztó. Jobbikos polgármester van ott, nem akármi, jár külföldre, irredenta beszédeket tart Szlovákiában, közben pusztul a város, de a Manda fölépült ötmilliárdért, tök üres, sehol egy látogató. Ezeken a helyeken a riporter nem panaszkodhat anyaghiányra, élményhiányra, lehetetlen mellényúlni, bármit vizsgálsz, valami kibukik, a szekrény tele csontvázzal, és rengeteg szekrény van… “

/Megjegyzés: Manda, Filmtörténeti Élménypark, Ózdon. A szerkesztő/

“Engem már nem érhet meglepetés”

“Régen sok riportomnál állt mögöttem még minisztérium is, ma már nincs ilyen. Nem is baj, legalább utólag nincs veszekedés, megesett velem, hogy egy városi tanács fölvásárolt pár ezer példányt a településről készített riportkönyvből, nem szomorkodtam, jött ki a második kiadás. De olyan nem volt, hogy ne álltak volna szóba velem. Ma meg előfordul.”

Kiadójával, Orbán Tamással próbálták elérni a nemzet gázszerelőjét is. “Hogy is hívják”  kérdezte Moldovásan. “Mészáros Lőrinc, ja!” :

“A kiadómmal küldtünk neki levelet, meg küldtünk neki e-mailt, meg küldtünk neki sóhajt is, nem is bonyolultat, elég egyszerűt, gondolom, megértette. Tamás fogalmazta, hogy Moldova György Kossuth-díjas író szeretne körülnézni a faluban, de nem jött válasz. És így jártam a mostani csepeli polgármesterrel is, először telefonáltam a hivatalba, nem vették föl, nem hagyják zavarni magukat munkával, aztán bementem a városházára, belülről hívtam, fölvette a titkárnő és mondta, a polgármester nem ér rá, hanem majd talán május negyvenedikén, vagy valami olyasmi.”

Moldova, tisztában van mai helyzetével, tudja a Fidesz hatalom páriaként kezeli. Elmondása szerint pár éve jelezte egy lapnak, hogy írna két-három flekkeket, amire visszaírta az ottani főnök, hogy rendben, de kér néhány próbamunkát:

“Röhögtem. Közel száz kötet van mögöttem. Amikor megírtam a Kádár-könyvet, tisztában voltam vele, hogy onnantól nekem a polgári sajtóban, vájt fülűek között nincs helyem. Én döntöttem így. Engem már nem érhet meglepetés.”


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com