Miért fél Orbán az Uniótól?

Orbán Viktor

Fölsír a hat – írja József Attila, és bizony fölsír – ha költő nem is erre gondolt -, hiszen Orbán nagyon beleszeretett a hetes számba. Ismét hét pontban foglalta össze mondanivalóját; először még februárban – akkor elvileg kormányprogramot hirdetett -, és most, pénteken, amikor a Fidesz programját.

A kétszer hét pontot lényegében a migráció köti össze; az most is nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett családvédelmi csomag sem egyéb, mint az uniós kampány része, a migráció ellenes támadások egyik eleme, csak persze állami pénzen. DE, amíg a februári pontok igyekeztek fondorlatosak lenni – az ellenzék egy része fel is ült neki -, addig a mostaniakban már sem ötlet, sem újdonság nincs, nem hiszem, hogy túlzok, ha egyszerűen primitívnek nevezem őket. (Csak egyetlen példa: azt hirdeti a miniszterelnök, hogy Európában senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés azért, mert kereszténynek vallja magát – nyilvánvalóan ostoba és manipulatív mondat.

De, ha már ilyen hazugsághoz folyamodik a kormányfő, miért nem játssza el a demokratát, és beszél arról, hogy senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés a vallási hovatartozása miatt?  Ez az egy pont is leleplezi Orbán Viktor gondolkodását. És ha már kereszténység: a Bibliában a hetes szám gyakran a teljességet jelenti. Hát annyiban igaz ez most is, hogy ez a hét pontból álló program is teljességgel leleplezi a Fidesz elnökének gondolkodását.)

Primitívnek neveztem az orbáni gondolatokat, ami azért feltétlenül új jelenség. Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy fáradni látszik a miniszterelnök, ez már a februári évértékelőjén, vagy a március 15-i beszédén is érzékelhető volt. Kevés az új gondolat, nehéz már a régieket új köntösbe csomagolni, kiváltképp akkor, ha olyan végtelenül leegyszerűsödött az általa tükrözött világ, mint ahogy ezt tapasztaljuk.   Az emberiség annál egy kicsit bonyolultabb – a világpolitika is -, mint hogy simán bevándorlás pártiakra és bevándorlás ellenesekre lehessen osztani.

Orbánnál azonban ez már így van, nincs már az általa közvetített szövegekben semmi áttétel, finomság, semmi, ami gondolkodásra késztetne. De minek is kellene, amikor folyamatosan csak az övéhez beszél – már az újságírókat is kordon mögé bújtatják – azok meg bármit mond, lelkesen megtapsolják. (Megint egy példa a hét pontból: hangos ováció-  a leghangosabb – fogadta azt a kitételt, amikor az ötödik pontban azt követelte, hogy Brüsszel ne adjon több pénzt Soros György bevándorlás segítő szervezetinek, ehelyett térítse meg a határvédelem költségeit.  Amúgy: ez a gondolat, miként párosítható az első ponttal, ahol arról beszél, hogy a migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak. Hogy is van ez? Mi döntünk a migrációról, de ők fizessék a kerítéseinket?)

Ami a pénteki kampány-nyitóból mindezek alapján kiolvasható: hazug és ocsmány hadjáratot folytat majd a Fidesz és a kormány együttesen, soha nem fogjuk megtudni, hogy mit miből finanszíroz. Mint ahogy azt sem fogjuk megtudni, illetve meghallani Orbán Viktortól, hogy valójában miért nem száll le erről a tematikáról, miért helyez minden hangsúlyt a bevándorlás ellenességre? Az olasz Salvininél még érthető: a tenger felől folyamatosan érkeznek a migránsok; az idegenellenesség ott, látjuk, komoly politikai sikert hozott a belügyminiszternek és pártjának. Itthon azonban miért? Lát mostanság valaki egyetlen migránst is az utcán, mondjuk Gruevszkin kívül? Mégis: a kormányzat emberei folyamatosan hazudoznak, a múltat is átfestik.

Szijjártó Péter, a magát külügyminiszterként tételező Orbán famulus, pénteken megismételte azt a hazugságot, hogy 2005-ben négyszázezer katonaképes ember masírozott keresztül Magyarországon, mintha nem épp a magyar kormány vezényelte volna őket erre az útra. A kormányzati kánon megállás nélkül nemzeti érdekekről beszél, az önállóságunk megsértéséről, amelyet rendre a brüsszeli bürokraták követnek el. (Bürokratákról szól Orbán, de közben az uniós vezetőket, azaz politikusokat említ név szerint.) De vajon hol sérülnek a nemzeti érdekeink? Mi az, amit Brüsszel nem enged?

A kérdést érdemes inkább úgy feltenni: mi az, amit Brüsszel nem akarna engedni? És, ha innen közelítünk, lehet, hogy könnyen megtaláljuk a választ is. Az integráció elmélyítése ugyanis magával hozná a szigorúbb ellenőrzést is. Azt többek között, hogy a nemzetközivé vált bűnözést is lehessen közös erővel üldözni és utolérni, vagy éppen a közösségtől kapott pénz kiosztását, elköltését egyértelmű szabályok alapján vizsgálni. Nem, a jelenlegi magyar kormány ezt nem akarja. Orbán Viktor irtózik attól, hogy a személyes szuverenitását megzavarják.

Kinek van arra szüksége, hogy azt kutassa bárki, vannak-e itt strómanok, hová kerülnek, kinek a zsebébe a brüsszeli pénzek, és vajon mitől gazdagodik néhány kiválasztott família, van-e köze ehhez történetesen a kormány fejének?

Óvatosan fogalmazok, pedig a gondolataim nagyon is határozottak. Az óvatosság abból fakad, hogy ebben az országban élek. A határozottság pedig abból, hogy látom az összefüggéseket.

Szerző: Németh Péter

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com