Magyarország sorban áll

etelosztas

Húsvétvasárnap is ételt osztottak. Budapesten és Debrecenben ünnepi ebédet kaptak azok az emberek, akiknek hétköznap sem jut meleg étel. Évek óta osztanak meleg ételt ünnepekkor, és gyakran hétköznapokon is. Hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán, kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát.

Valódi látványosság ez, csak idő kérdése, hogy belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe. Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság.

Át kell gondolnunk a társadalom osztályszerkezetét. Hogy ki kicsoda. Szegények ugye nincsenek, vagy már sokkal kevesebben vannak, mint mielőtt a kormány eltüntette őket a statisztikából. Vannak olyan honfitársaink, akik ételosztáskor sorban állnak, sőt, olyanok is akadnak közöttük, akik már hajnali 5-kor beállnak a sorba, hogy biztosan jusson nekik egy tál melegétel.

Harrach Péter (KDNP) szerint a sok gyerek azért megy éhesen az iskolába, mert náluk odahaza életforma, hogy nem reggeliznek. Nyilván jó helyről tudja ezt a kereszténydemokraták nagyágyúja, a környezetében bizonyára sok nem-reggeliző gyerekkel találkozik. Ők mondhatták neki, hogy úri passzió náluk a rosszul táplálkozás. Nem azért nem esznek, mert nincs mit, hanem mert vigyáznak a vonalaikra.

Magyarországon ma már nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája. Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik. Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.

Sokféle ember áll a sorban ételre várva: régóta reménytelenek, és olyanok is, akik csak mostanában lettek azok. Nem csak a végleg leszakadtak, de olyanok is, akik még valamennyire tartják magukat. Akik még bíznak benne, hogy talán van számukra visszaút. Viseltes, de tiszta ruha van rajtuk, és a gyerekeiken. Erre futotta, vasárnapi ebédre, vacsorára már nem.

Ezt nem akarja látni a hivatalos Magyarország, mert nem illik az általuk festett képbe. A gyereknek vásárolt 70 milliós budai lakásból belezavar a panorámába, és a Dunakeszin, a külügyminiszter szüleinek megfeszített munkájából összespórolt 167 millió forintos kulipintyó is fényévnyi távolságra van az ételre váró emberektől.

A vak is látja, hogy Magyarország jobban teljesít. Aki mást mond, magára vessen, amiért a saját szemének hisz, és nem annak, amit mondanak neki. Tessék tudomásul venni: az, hogy emberek ezrei tömött sorokban ételre várnak, csupán egy kedves húsvéti, karácsonyi és hétköznapi népszokás, nemzeti magyar hungarikum.

Ne bámészkodjanak emberek, nincs itt semmi látnivaló!

Szerző: Föld S. Péter
Fotó: Olkt

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com