Magyar informatikus találta fel a jelenleginél 1000-szer gyorsabb számítógépet 1.rész

Roska Tamás

Magyar informatikus találta  fel a jelenleginél 1000-szer gyorsabb számítógépet

Untitled

/ in Memoriam Roska Tamás  1940-2014/

Szomorú  hírről kell tájékoztatnunk  Olvasóinkat. Alig két hónapja súlyos betegség után  2014. június 17-én  74. életévében elhunyt Roska Tamás akadémikus , a CNN-chip  alapú  univerzális analogikai  szuperszámítógép  feltalálója, aki e  chip kifejlesztését  követően egy olyan  gépi rendszert  hozott  létre az informatika világában, mely  az eddig használatban lévő  számítógépekhez képest  az információáramlás sebességét  1000-szeresére növelte.  A CNN rövidítés az angol  Cellular  Neural Network kifejezés kezdőbetűiből áll, s magyarul  „sejtrendszerű ideghálózatot” jelent. Roska Tamás e találmányával  nagy valószínűséggel a jövő számítógépét alkotta meg. A CNN-chip az aggyal, ill. agyi idegekkel  közvetlen kapcsolatot  képes létesíteni, s így  a továbbfejlesztés lehetőségei a mesterséges eszközök és az élő szervezetek közti szimbiózis irányába mutatnak. Ő és a kínai származású Leon O. Chua professzor  így  –  többek között –    együtt fejlesztették ki az ún. „bionikus műszemet”, melynek köszönhetően például 2010-ben  egy évekig teljesen vak ember  képes lett megkülönböztetni  a  tárgyakat, felismerni ablakot  egy szobában,  sőt  betűket is olvasni  egy retinachip transzplantálása  után.  Jelen írásunkat tehát okkal  szenteljük  a nemrégiben elhunyt Bólyai- és Prima Primissima  díjas  informatikus  tudósunk emlékének. Úgy véljük:  azzal, hogy  egyrészt  röviden felidézzük a számítógép  történetét,  másrészt egy kicsit  elmélyülünk az informatikus tudósnak a találmányával kapcsolatos munkásságában , újságunk   Roska Tamás iránti tiszteletét fejezi ki .

   

      Úgy vélem, kétség nem férhet hozzá, hogy ma az informatika világában  a csúcstechnológiának a számítógépet tartjuk. Jelenleg azonban  már nem csak a tudományok területén , de mindennapi életünknek is nélkülözhetetlen  kelléke a számítógép.  Azt azonban  bizonyára  már csak kevesebben tudják,  hogy az olyan szerkezetek  megalkotása és feltalálása, melyekkel az ember megkönnyíti   és  meggyorsítja  a legkülönbözőbb számolási műveleteket,  gyakorlatilag egyidős az Emberiség történetével. 

       Legelőször is az mindenképpen leszögezhető, hogy a számítógép őse a legkülönbözőbb fejlettségi szintű számológépek voltak. Ezek közül az egyik  legrégibb találmányként  ismert, a kb.  5000 éves, feltehetőleg mezopotámiai eredetű „abakusz”, melynek működése a 60-as számrendszeren alapult és némileg hasonlatos a mai gyermek-számológépekhez, melyeken  vékony rudakon-pálcikákon csúsztatható  különböző színű golyócskákkal  vagy korongokkal  volt végezhető  a 4 alapművelet.   Ezt a számolóeszközt  egyébként   csak a 20. században megjelenő  elektronikus  kalkulátorok  kezdték kiszorítani a napi használatból, de vannak helyek, ahol még  ismerik, s alkalmanként még ma is használatban vannak.

       Az idők folyamán – még a görög ókor időszakában!!! –  azonban  létrehoztak egy olyan , rég feledésbe merült fém-fogaskerekekből álló szerkezetet, amit a régészek csak a 18. század legvégén fedeztek fel és fejtették meg használatát, amivel tudták  mérni a csillagok helyzetét. Ez volt az ún. ókori”csillagóra”.

     A középkor 1600-as  éveitől  több kísérlet  történt  különböző  fogaskerék-rendszerű számológépek megalkotására  a 10-es számrendszerben, de már ekkoriban is felvetődött  a  kettes számrendszer  alkalmazásának megoldatlan kérdése.  Az első nagyobb áttörésre  azonban  csak 1820-ban  Charles  Xavier  Thomas de C o l m a r , francia matematikus  találmánya révén került sor, aki egyrészt megépített  egy széles körben  elterjedt  „mechanikus számológép”-et, mely üzleti sikerhez is vezetett, s a számolószerkezetet még  az I. Világháború  idején is használták.  Máskülönben   de Colmar  volt az első , aki felvetette egy automata programvezérelt  számítógép gondolatát.  Időközben  Joseph Marie  J a c q u a r d , francia feltaláló egy olyan „mechanikus szövőgép”-et épített , mely a mintázat-információk tárolását  kartonból készült  „lyukkártya”  készítésével oldotta meg. Ugyancsak az 1800-as évekhez kötődik  Ada L o v e  l a c e, angol matematikus és írónő, akiről később az „Ada programozási nyelvet” elnevezték. Ő írta le elsőként azon módszereket , hogy miként  lehet programot készíteni  Charles B a b b a g e –  a szakirodalom  Őt angol matematikusként és a  „korai számítógép-tudósként” tarja  számon –  által tervezett  első  mechanikus számítógéphez , az  „analitikai számítómű”-höz. Megjegyzendő egyébként,  hogy B a b b a g e állt elő  a programozható számítógép ötletével is.

      Jelentős előrelépés  volt a számítógép fejlődéstörténetében,  mikor 1936-ban  Konrad

Z u s e, német mérnök  megalkotta az első „elektromechanikus  számológép”-et, a „Z3”-at.  Ettől kezdve a  fejlődés  felgyorsult, ugyanis 1939-ben  Vincent A t a n a  s o f f,   fizikus és munkatársa Clifford  B e r r y megalkottak  egy csak elektronikus egységekből álló  digitális alapú számológépet. A tudomány  ezt a gépet  Atanasoff-Berry-Computer-nek ( ABC )  nevezte el, amit  az informatikus szakma valójában  a világ első számítógépének  tekint . E találmányok  nagy hatással voltak több feltalálóra  és tudósra, s a legkülönbözőbb fejlesztési kísérletek még mintegy 10 évig  folytatódtak.  

       Forradalmi változás a számítógép fejlődésében  azonban csak a magyar   N e u m a n n  János,  matematikus közreműködésével állt elő, aki a számítógép-fejlesztésbe alapgondolatként beépítette a kettes számrendszer alkalmazását, a számítógép-memória biztosítását, a programtárolás  és a programok utasíthatóságának lehetőségét. Ezt nevezik az informatikában  az ún.  „Neumann-elv”-nek, mely lehetővé tette az elképzelésének megfelelő többtonnás EDVAC számítógép  létrehozását, mely 1952-ben került üzembe helyezésre . Ennek a számítógépnek a továbbfejlesztése  képzi egyébként napjainkban is  a számítógépgyártást , s emiatt tekinthető  Neumann János a mai értelemben vett modern számítógép atyjánakEz volt a számítógépek első  generációs időszaka, mely fejlesztési ütem  1991 óta az ötödik generációnál tart. A második generációban a gépek  már tranzisztorokat tartalmaznak, s megjelennek az operációs rendszerek és programozási nyelvek. A harmadik generációs szerkezetekbe már integrált áramköröket használtak,  létrehozták hozzá a grafikus monitort,  s elkezdődött a miniszámítógépek rendszerbeállítása  és felgyorsult az adatátvitel sebessége.

      A 4. generáció a mikroprocesszorok  alkalmazásának  kezdetét jelenti 1974-tól, s ez a gép már bekerül a közhasználatba is. Az 5. generációs számítógépeknek tekintik mindazon számítógépeket,  melyeket 1991-től  napjainkban is  egy-egy  kisebb-nagyobb módosítással fejlesztenek. A gépekben egyre gyorsul az adatátvitel, a miniatürizálás szinte már meghaladta az optimum határát, elkezdték  az optikai számítógépek kifejlesztését, mikor  a jeleket már nem elektromos , hanem gyorsabb fényimpulzusok továbbítják , és megkezdték  a kvantumszámítógép lehetőségeinek feltárását is.

    Az informatika világában jelenleg tehát komoly forradalom és verseny zajlik a jövő számítógépéért.  Tehát, itt tart ma az információs forradalom,  melyben Neumann János után  ismét egy kiemelkedő tudású magyar ember  került találmányával és tanítói mivoltával  a világ élvonalába Roska Tamás személyében.

TV2 Interjú Roska Tamással: 

 

E kis számítógép-történeti áttekintés után tegyünk utazást  R o s k a Tamás munkásságában . 1940-ben született Budapesten . 1964-ben  kitüntetéssel szerzett diplomát  a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, majd 3 évvel később szakterületén ledoktorált. Szakmai életútját  a Műszeripari Kurtató Intézetben kezdte, ahol  főosztályvezetővé, majd  főtanácsadóvá nevezték ki. 1982-től  a Magyar Tudományos Akadémia  Számítástechnikai  és  Automatizálási  Kutatóintézetben / SZTAKI/  szintén tanácsadó lett. 1990-től  a Veszprémi Egyetem Műszaki Karán  egyetemi tanár lehetett az informatikai  tanszéken.  Időközben  1991-ben megkapta  a SZTAKI duális és neurális számítógéprendszerek kutató labaratoriumának vezetői állását.  Életpályáját   Veszprém után a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd  a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  Információs Technológiai Kar dékánjaként folytatta a tanítói és   kutatatói mivoltában. egyaránt.  2006-ban   kinevezték a Doktori Iskola vezetőjévé.  Egyetemi , ill.  kutatói pályájának csúcsa, hogy időközben 1989-től  a Berkley Kaliforniai Egyetem  vendégkutatója lehetett, ahol voltak időszakok, hogy évente több hónapot is eltöltött. Ez idő tájt ismerkedett meg az Egyetemen  Leon O.  C h u a  kínai származású professzorral, akivel együtt kimunkálták a Cellular Nonlinear Network chipet , ill.  közösen  létrehozták az ún. „bionikus szem”-et. Roska Tamás  tudományos és tanári  munkásságának  komoly nemzetközi mérőfoka volt az a tény, hogy a 2000-es évek elején   szakterülete nemzetközi folyóiratának főszerkesztésével bízták meg,  s 2013-ban  az egyik  nemzetközileg legelismertebb  ősi európai egyetem , a Leuveni  Katolikus Egyetem  díszdoktori  címével is elismerték munkásságát.

Második rész>>>>>>>>>>>

Lukácsi Bálint-Amerikai Hirhatár


2 Comments

  1. Elizabeth Dankovics said:

    Nagyon sajnalom ezt az ertekes embert aki a tudomanynak szentelte az eletet!

  2. Molnár György said:

    “mely 1952-ben került üzembe helyezésre”

    -Magyarosan: “Mely 1952-ben lett üzembe helyezve” , vagy; “melyet 1952-ben helyeztek üzembe”.

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com