Külföldre költöztél és magányos vagy?

magányosan otthon
Sikerült végre kiköltöznöd külföldre, van hol laknod, munkát is szereztél és úgynevezett “barátaid” is vannak. Szuper, minden nagyon jó. Vagy mégsem? Hm, lássuk csak mi hiányzik? Ja, megvan: egy kapcsolat! Nos, ha a pároddal együtt mentél ki külföldre, akkor ugye nincs gubanc, mert minden megy a megszokott módon, úgy, ahogy előtte. Vagy mégsem, de ez egy másik történet. A nagyobb gond akkor van, ha egyedül indultál útnak.

Az első időszakban nagyon vagány mindenki. Na majd én megmutatom a külföldi pasiknak/csajoknak, hogy én vagyok a Valaki Magyarországról, én vagyok nálad a tuti befutó. Elmegyünk az első hetekben felmérni a terepet, szórakozó/ismerkedési helyeket. Hm, van itt ám választék elég rendesen. Akkor szedjünk össze gyorsan egy kis pénzt, aztán majd visszatérünk a dologra. Igen ám, csakhogy külföldön vagy. Új élet, új munka, új társadalom, új kaják, új minden. Észre sem veszed, és már eltelt fél év, hogy az új országban élsz, heti 5-6 napban dolgozol, alig várod a szabadnapodat, amikor is mit csinálsz? Ameddig csak lehet alszol, majd jön a jól megszokott Skype a családdal, barátokkal, utána pedig vegyünk már egy új IPhone-t, MacBookot, tabletet, ruhákat és hopp, itt is van a nap vége, nézzünk meg egy filmet, aztán nyomás aludni, mert kezdődik az újabb munkahét.

Eltelik még egy-két hónap, majd elkezdesz gondolkodni, hogy basszus, milyen rég itt vagyok már és még szórakozni se voltam, pedig a másik utcában van egy nagyon jó kis bár. Na jó, holnap este meló után beugrom egy italra, szólok a többieknek. Persze a többiek nem fognak menni, mert vagy meló van, vagy hulla fáradtak, vagy éppen az az egy szabadnapjuk van és nem veled akarják tölteni. Nem baj, te attól még bemész a bárba. Leülsz a pulthoz, kikéred az italt, majd körbenézel. Észreveszed, hogy mennyien ülnek körülötted egyedül. Pár emberrel beszélgetésbe is elegyedsz, de valójában túl sok közös téma nincs, vagy pedig baromi nagy nyelvi akadályokba ütköztök, így aztán egy (két, három) ital után fogod magad és hazamész. 

 

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Chris Blakeley) 

Szerencsés vagy, van valaki a munkahelyeden, akinek tetszel, és az a valaki is tetszik neked. Na, akkor tegyük meg az első lépést! Pozitív reakció, siker, öröm és boldogság van. Akkor tehát kezdjünk el minél több időt a másik társaságában tölteni, kezdjük el megismerni, majd menjünk el randizni. Ah, nem tudunk találkozni, nem ugyanakkor van szabadnapunk! Nem baj, majd összehozzuk, folytassuk tovább a kis titkos, beszélgetős viszonyunkat. Telik az idő, és még mindig nem jött össze a randi. De akkor most mi legyen? Hagyod a francba és végre a haverokkal elmentek egyet bulizni.

Hova menjünk bulizni? Lehetőleg olyan helyre, ahol lehet táncolni is, nem csak ülni és dumálni. Nos, ha külföldön vagy nagyon sokféle nációval találkozol. Mindenki másképpen reagál a közeledésedre. Ez alatt az este alatt most vagy összejön valami, vagy nem. Tegyük fel, hogy összejön, ott alszol vagy ő alszik nálad. Az esetek többségében ezek meg is maradnak egyéjszakás kalandoknak. Ez így megy még néhány hónapig.

Közben a kolléga nagyon bejön, de hát mikor tudnánk ezt összehozni munkahelyen kívül? Akkor inkább maradjunk a webrandinál. Jön a keresgélés, a chatelés, majd ha valakinél úgy gondoljuk, hogy minden klappol, akkor a saját szabadnapunkra megbeszélünk egy randit. Nyilván ekkor nem azt kapjuk, amit a mi kis fejünkben elképzeltünk. Szépen, finoman megszabadulunk az illetőtől, lehetőleg minél fájdalommentesebben (és közben reméljük, hogy ez neki is sikerül). 

 
 

                 Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Emily Hildebrand)

Megint hosszú hetek, hónapok telnek el, így elmegyünk ismét a másik utcában lévő bárba, mert már nagyon hiányzik az a kiskifli-         nagykifli dolog,  vagy éppen csak az egyéjszakás volt már kegyetlenül régen. A bárban megint mit látunk? A sok megkeseredett, befordult embertársunkat, így néhány ital után nekünk sincs kedvünk sokáig maradni. 
Próbáljuk meg az ilyen összeröffenős, ismerkedős estéket. Hm, van itt is bőven felhozatal. De áh, az egyikük ezért nem jön be, a másik meg azért nem. Bár külföldön az ember egy idő után lejjebb tolja azt a bizonyos mércét, mert már nagyon vágyik egy kapcsolatra, de annyira azért nem, hogy ne találjon a szóba jöhető jelöltekben valamilyen kivetnivalót. Így szépen orrunkat lógatva hazakullogunk a kis fészkünkbe.
És ez így megy hosszú, hosszú hónapokon keresztül, sokszor akár évekig is, sajnos.
DE HÁT AKKOR MÉGIS MIT CSINÁLJON AZ EMBER FIA/LÁNYA? HOGYAN TUD PÁRT TALÁLNI MAGÁNAK KÜLFÖLDÖN?
Nehezen. Nagyon, nagyon nehezen. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, mert nem az. Sőt, rengeteg pozitív példát tudnék felhozni akár vegyes házasságra, akár magyarokra, akik mind külföldön találtak egymásra. De többnyire senki sem az első egy-két hónapban, vagy akár évben. Tapasztalataim szerint nagyon ritka az ilyen eset. Sokszor egyébként a párok csak azért jönnek össze, mert nem akarnak már egyedül lenni. Persze ennek lehet akár pozitív kimenetele is. De ha mégsem jönne össze, akkor sajnos az ember vagy kitartó marad, és éli a kis életét, miközben próbálja megtalálni akár interneten, akár klubokban, akár ismerősök által (Nagy) “Ő”-t, vagy egyszerűen csak hagyja, hogy minden a maga medrében folyjon, és egyszer csak a semmiből jól pofán vágja majd a szerelem.
Amerikai Hírhatár
 
 
 
 
 
Forrás: hellomagyarok.hu

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com