Hogyan rabolja el az Orbán-rendszer Magyarország jövőjét

semjén és orbán1

„Hogyan rabolja el az Orbán-rendszer Magyarország jövőjét” – ezzel a címmel közölt cikket a Die Presse konzervatív bécsi lap Rásky Béla bécsi születésű magyar történész, jelenleg a Bécsi Wiesenthal Holokauszt-kutató Intézet vezetője tollából. 

A szerző emlékeztetett Orbán Viktor politikai karrierjének kezdetére, a nagy Imre újratemetése alkalmából mondott beszédre, amelyben szakítást követelt az addigi rendszerrel, noha előzőleg a szónokok békülékenyebb hangnemben állapodtak meg, arra számítva, hogy a reformra hajló kommunistákkal együtt, jogszerű módon haladják majd meg a diktatúrát, és megállapította, hogy a beszéd már akkor is heves vitát váltott ki.

Az akkor jelenlévő Rásky Bélára Orbán beszéde mély benyomást gyakorolt, mert reményt adott, hogy Magyarország az évszázad esélyét kihasználva megszabadul majd az antidemokratikus, vagy bűnös bal- és jobboldallal kötött rossz kompromisszumok sorától. Publicisták és társadalomtudósok arról vitatkoznak, hogy hogyan és mikor vált ez az ambiciózus, képzett és harcos fiatalember a hatalom megszállottjává, pénzsóvár, bosszúálló, egomán és gonosz autokratává, vagy, hogy talán nem is volt szükség változásra, mert már akkor is destruktív provokatőr, troll volt, aki, mint valami kamasz, az örökös kihívásban, zavarkeltésben érzi jól magát. Ma már nem lehet szabadulni a benyomástól, hogy Orbán egy hatalmas Milgram-kísérletet folytat a honfitársaival (és az EU-val): meddig lehet ingerelni és megalázni egy társadalmat? Meddig hajlandó a társadalom eltűrni a megaláztatást és a jogfosztást? (A kísérlet itt olvasható: – a szerk.)

Orbánnak egyebek mellett a Soros György finanszírozta külföldi tanulással is módja volt elsajátítani, milyen hibás történelmi és társadalmi fejlődések mentek végbe, és hogyan deformálta mindez a magyar társadalom mentalitását. E tudását azonban nem arra használta fel, hogy megpróbálja kivezetni Magyarországot ezekből a politikai zsákutcákból és kiúttalan helyzetekből, és szilárdan horgonyt vessen a demokratikus Nyugaton.

Tudásával visszaélt, honfitársainak az osztrák-magyar határtól nyugatra nehezen érthető gondolkodás- és cselekvésmódját, valamint iránta való bizalmát arra használta fel, hogy visszataszítsa országát autokrata, feudális és a felsőbbséghez igazodó múltba, és hogy aláássa az 1989/90 nyújtotta egyedülálló esélyeket. A különbség csak annyi, hogy már nem az arisztokrácia és a dzsentri-réteg alkotja azt a csoportot, amely most fojtogató fogásban tartja az országot gazdaságilag, társadalmilag, kulturális és politikai téren, hanem egy új, részben már Kádár idejében kialakult oligarchia, amelyre ugyanaz a szociális ridegség jellemző, mint a Horthy-korszakban uralkodó osztályára.

Orbán és a Fidesz rendszere működik – ezt is meg kell majd egyszer magyarázniuk a társadalomtudósoknak, már amennyiben nem űzik el őket. Tisztázniuk kell, hogy a fanatikus hívek miért támogatják ezt még mindig milliós nagyságrendben, hogy miért nem ellenkezik igazán egy olyan ország, ahol az egészségügy, az oktatás és a közszolgáltatások gúnyt űznek mindenkiből; ahol olyan a választási rendszer, hogy nem hagy esélyt az ellenzéknek, ahonnan már félmillió ember emigrált, egy egyetemet szégyenletesen elűztek, és ahol üldözést rendeznek a nem kedvelt értelmiségiek ellen.

Miért nem tiltakoznának ott, ahol a sajtó agymosodává lett, folyamatosan átírják a történelmet, emlékműveket emelnek, vagy bontanak el az éj sötétjében, egyik napról a másikra, ahol a menekülteknek nem nyújtanak támogatást, és a menedékjogot elnyerők ellen pogromhangulatot szítanak. A mindenre kiterjedő korrupció keretében szégyentelenül ellopnak mindent, ami nincs lebetonozva, és ennek felderítéséra már tényfeltáró újságírás sem szükséges: elég egy pillantást vetni a hivatalos Közlönyre, hogy lássa az ember, hogyan szerzi meg Orbán klikkje a részen az EU által támogatott közbeszerzéseket.

Az amúgy is gyenge civil társadalom megsemmisítése, az akadémiai intézetek és a sajtó gleichschaltolása egyedül Orbán és nyaloncai számlájára írandó. A tragédia fontos része, hogy az EU-nak nincs receptje ez ellen: a brüsszeli politikai elit is felelős a magyar demokrácia lerombolásáért. Orbán 1989-ben joggal vádolta meg Nagy Imre újratemetésén mondott beszédében a Kádár-rendszert azzal, hogy ellopta generációja fiatalságát. De az általa is kezdeményezett demokratikus átmenet Magyarország számára sok lehetőséget is megnyitott: esélyeket, amelyeket kivétel nélkül eljátszottak, nem utolsó sorban az ő politikája miatt. Orbán politikai rendszere most nem egy generáció, hanem az egész ország jövőjét rabolja el. A magyar történekem nyomora folytatódik: 30 elvesztegetett év. 

Forrás: Hírklikk

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com