Hogyan keltek fel időben az emberek az ébresztőóra feltalálása előtt?

ebreszto ora

Minden modern találmány közül, amelyre mindennapjaink során hagyatkozunk, talán az ébresztőóra a legszélesebb körben gyűlölt. Hangos csengése kellemetlenül ráz fel álmunkból, és visszahelyez a hétköznapok valóságába. Azonban bármennyire rossz érzést kelt bennünk, nélkülözhetetlen szerepet játszik abban, hogy időben elkezdjük napi teendőinket. Ez azonban felveti a fontos kérdést: a vekkerek feltalálása és elterjedése előtt hogyan keltek fel időben?

Több évezredes kérdés

A történelem során maga a puszta napi időszámítás is olyan jelentős kihívást jelentett az emberiség számára, hogy a legkülönbözőbb és legbonyolultabb találmányokkal állt elő megoldásképpen. Az ókori görögök és egyiptomiak napórákat állítottak és magas obeliszkeket emeltek, amelyek a nap állásának megfelelően árnyékukkal mutatták az időt. Az idők során az ember feltalálta a homokórát, ennek vízcseppekkel működő megfelelőjét, és az időmérőként is működő olajlámpást is.

E korai találmányok között már voltak próbálkozások az ébresztőeszközre is – Kínában például egy egyenletesen égő gyertya adott szakaszába szögeket szúrtak, amelyek aztán a megfelelő időpontban – amikor a gyertya odáig leolvadt – egy alatta elhelyezett fémtálcára esve hangosan csörömpöltek, felébresztve az alvókat.

Az ilyen egyszerű találmányok azonban kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok voltak. Amíg létre nem jöttek a precízebb mechanikai eszközök, az emberek többnyire saját belső, biológiai óráikra voltak kénytelenek hagyatkozni. Ezt az emberi szervezetben két fő rendszer szabályozza: a homeosztázis igénye, valamint az úgynevezett cirkadián ritmus, árulta el Melinda Jackson, az alváspszichológia kutatója az ausztrál Melbourne-i Technikai Intézet Egyetemén.

A homeosztázist, azaz a szervezet dinamikus állandóságát az agyban található hipotalamusz szabályozza. Az alvás esetében viszonylag egyszerű a képlet: „Minél tovább vagyunk ébren, annál jobban megnő az alvásigényünk, illetve annak valószínűsége, hogy elalszunk” – mondta Jackson. „Amikor aztán elalszunk, az alvásigény elmúlik az éjszaka során” – amitől aztán felébredünk.

Efelett működik még a cirkadián ritmus, amelyet szintén a hipotalamuszban található sejtek irányítanak. E párhuzamos folyamat a nap folyamán szabályozza az álmosság és éberség fázisait. Erre hatással van a fény és a sötétség is – az éberség és az álmosság állapotai általában ezért függnek össze a nappallal és az éjszakával. Az ébresztőórák előtti korban Jackson szerint valószínű, hogy az emberek egyszerűen így ébredtek fel – elegendő alvás után már kevésbé volt rá igényük, ráadásul már kelt fel a nap.

A kakas és a tehén

Sasha Handley, az angliai Manchesteri Egyetem vezető kora újkori történelemoktatója felhívja a figyelmet arra, hogy ebben a korban az emberek többsége kelet felé fordította ágyát, ahol a nap felkelt. Ennek indoklása az volt, hogy úgy hitték, Jézus ebből az irányból közelít majd feltámadásakor, egyúttal azonban megkönnyítette, hogy az emberek a nap sugaraira ébredjenek reggel. „Nehéz ma már elképzelni egy olyan világot, amelyben alvási és ébredési mintáinkat közvetlenül a napnyugta és napfelkelte befolyásolják” – mondta Handley.

Egy másik egyszerű, de fontos tény az, hogy régen az embereknek sokkal kevésbé állt módjában otthonuk hangszigetelése, mint napjainkban, tette hozzá Handley. „Egy olyan társadalom számára, amely túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozott az ipari forradalmat megelőzően, a természet hangjai igen fontosak lehettek” – mondta. A kakaskukorékolás, a fejésre váró tehenek bőgése minden bizonnyal hatékonyan ébresztette fel az embereket, és a templomi harangok is egyfajta ébresztőóraként szolgáltak.

Handley szerint továbbá a történelem során az embereknek sokkal nagyobb volt a személyes motivációjuk arra, hogy egy adott időben felkeljenek. A kora újkori Angliával kapcsolatos kutatások azt mutatják, ebben a korban a reggeli órákat spirituális időnek tartották, amikor az ember azzal fejezhette ki közelségét Istenhez, hogy egy előre meghatározott időpontban felkelt imádkozni. „Az előre megszabott időpontban való kelést az egészség és a jó erkölcs jelének tartották” – mondta Handley. „Szinte egyfajta versengés állt mögötte: minél korábban keltél fel, Isten annál jobban megáldott fizikai erősségekkel.”

Borsóköpködők

A 17. és 18. századra az önfegyelem háttérbe szorult – már ami a koránkelést illette –, miután elterjedtek az első házi ébresztőórák. Ezek az úgynevezett „lámpásórák” voltak, amelyek belül elhelyezett súlyok mozgatásával ütöttek meg egy csengőt, amely felébresztette az alvó személyt. A 19. században aki a brit városi lakosság köréből megtehette, „felkopogót” alkalmazott – olyan embert, aki egy hosszú bottal addig ütögette reggel a megbeszélt időpontban ablakukat, amíg fel nem ébredtek. Egyes „felkopogók” egyszerű fúvócsöveket is készítettek, amelyekkel borsókat lőttek kuncsaftjaik ablaküvegének. Ezeket az emberi órákat az 1930-as és 1940-es évek folyamán váltották fel az immár olcsóbban elérhető ébresztőórák.

Jó dolog azonban, hogy napjainkban ennyire rájuk hagyatkozunk? Jackson szerint nem feltétlenül. Az a tény, hogy manapság a hétvége egyik fontos programpontja a későig alvás, „arra utal, hogy az embereknek több időt kellene az alvásra szánniuk a hétköznapokban – korábban kellene lefeküdnünk, de nem tesszük” – mondta. Ehelyett későbbig és többet dolgozunk, mint korábban bármikor, estéinket pedig a televíziók, laptopok és mobiltelefonok töltik ki. „Az alvás nem élvez elsőbbséget” – mondta Jackson, „így nincs igazán más választásunk, mint ébresztőt használni.”

E tekintetben Handley szerint a történelem szolgálhat néhány tanáccsal. A kora újkori források alapján úgy tűnik, az emberek ekkoriban igen nagy értéket tulajdonítottak az alvás jótékony hatásainak. „A jó alvás szerves része volt az egészségmegőrzési rutinjuknak” – mondta.

Az éjszaka igen szertartásos része volt a napnak: az emberek altató hatású növényi italokat fogyasztottak, nyugtató illatú virágokkal tömték ki párnáikat, és meditáltak vagy imádkoztak lefekvés előtt, esetleg olyan monoton, de kikapcsoló tevékenységet gyakoroltak, mint a hímzés. Ha tanácsot kellene megfogadnunk a múltban élt emberektől, Handley szerint a legfontosabb az lenne, hogy „helyezzük vissza az alvást 24 órás ciklusunk középpontjába! Becsüljük nagyra és leljük kedvünket benne. Ez a legjobb dolog, amelyet az ember saját magáért tehet.” Ráadásul így az ébredés sem lenne annyira nehéz.


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com