Havas másképp – Exkluzív interjú a Havas Henrikkel

Havas-1

Azt gondolom, hogy ő ma Magyarországon az egyik legnagyobb média személy. Feltett kérdéseinkre válaszolva képet kaptunk a a pályája kezdetéről, példaképeiről,  média jelen helyzetéről.

- Mi volt az első megmérettetés, ami igazi nagy kihívás volt az Ön számára pályafutása kezdetén?

Igazából azzal kezdődött a szakmai életem, hogy nem vettek fel az egyetemre. Szegeden jogra jelentkeztem, és egészen biztos voltam benne, hogy felvesznek. Tanulmányi versenyeket nyertem, én voltam az iskola büszkesége. Az más kérdés, hogy évszámokat elvi alapon nem voltam hajlandó megtanulni. A teszt első oldalán Marx-t és Engels-t kellett kronológiai sorrendbe tenni, így aztán azt az oldalt egyszerűen áthúztam. Az írásbelit Pesten írtuk meg, a szóbeli Szegeden volt, és előző este kegyetlenül berúgtam. Ez 1967-ben volt. Gépjármű-villamossági műszerésznek tanultam, és két év múlva szakmunkás lettem. Fantasztikus világba csöppentem bele. Az apám üzemvezető volt egy kesztyűs szövetkezetben, és rengeteg pénzt keresett. 1957-ben már volt televíziónk, érettségire autót kaptam. Ha volt elkényeztetett úri gyerek, akkor az én voltam. Aztán bekerültem egy műhelybe és engem szalajtottak párizsiért, nekem kellett benzinben megmosni az alkatrészeket. Én a nagymama szalvétába csomagolt téliszalámis szendvicsét ettem. Körülöttem szalonnát ettek vöröshagymával. Tetszett ez a világ. Tetszett a katonaság is. A Bükkben egy légvédelmi rakéta alakulatnál szolgáltam. Én voltam a parancsnok sofőrje, és én voltam az egyetlen pesti. Az őrkatonák szabolcsi parasztgyerekek voltak. A tisztek villamosmérnökkén elkezdték, aztán a Szovjetunióba jártak akadémiára. A többi katona is mind érettségizett volt. Amikor leszereltem autómentőt vezettem a Fővárosi Kertészetnél, aztán garázsmester lettem a Volánnál, és nem voltam még 24 éves, amikor Közép-Európa legnagyobb teherautó telephelyén művezető lettem a diagnosztikai üzemben. El kellett fogadtatnom magam a cigány szerviz munkásokkal, a rafinált sofőrökkel, meg persze az öreg, tapasztalt szerelőkkel.  Amikor 1979-be a rádióba kerültem jókora élettapasztalatra tettem szert. Aztán elvégeztem az újságíró iskolát, a jogi egyetemet, és 10 év alatt a rádió főmunkatársává léptem elő. A szerkesztők szerettek velem dolgozni, mert engem mindenhova el lehetett küldeni riportra. Én szót értettem a bányászokkal, ugyanúgy, mint az egyetemi tanárokkal. Megjegyzem, 18 évig tanítottam a szegedi egyetemen. Az is egy sajátos világ.  A Playboy most csinált velem egy interjút, megkérdezte a riporter, hogy ha nem újságíró lennék, akkor mivel foglalkoznék. Mondtam, hogy vagy egy megalázott alkotmánybíró, vagy egy hajszolt sztárügyvéd. Egyikhez se lenne kedvem.

- Voltak-e példaképei ? Személyek, akik meghatározták kezdeti lépeseit?

Nagyra értékeltem mindig Vitray Tamást. A magyar televízió abban különbözött a szocialista országok televízióitól, hogy sok mindent elhallgattunk ugyan, de tudatosan nem hazudtunk. Nálunk is voltak megrendelt “propaganda” műsorok, de Vitray például igazi polgárember volt. Sokfelé járt a világban, és amit nyugaton látott, azt megpróbálta hasznosítani. Ő honosította meg a talkshow műfaját például. Nagyra értékeltem Szilágyi Jánost, aki jóképű volt, nagydumás, és rámenős. Aztán jött Mester Ákos, aki hajlamos volt sarokba szorítani akár minisztereket és pártvezetőket is. Mindegyiküktől tanultam valamit, de 89-90-ben már nem ők voltak a sztárok, hanem a Forró Tamás, meg én. Mi nem csak elmentünk a falig, de nem féltünk beleverni az orrunkat sem.

- Összefoglalná néhány mondatban, hogy mi a véleménye a manapság nagy divatját elő “hazai celebek” hirtelen köztudatba való berobbanásáról?

A rendszerváltás előtt nálunk egyszerűen nem létezett a bulvár. Volt egy pesti hírlap, abban néha megjelent egy-egy írás ismert színészekről, énekesekről, de semmi több. Egyértelmű volt, hogy a rendszerváltás után megjelenik a bulvár. És azt tele kell írni. A celebeket kereskedelmi televíziók termelték ki. És nincs mese, együtt kell velük élni. Attól, hogy valaki nem szereti Paris Hiltont, attól ő még létezik. Az már más kérdés, hogy a magyar celebek azok magyar celebek. Ez az egész celebvilág olyan, mint a gyep. Angliában évszázadok óta nyírják, nálunk nemrég vetették.

- Ön szerint mennyit változott hazánkban az utóbbi néhány év viszonylatában a média figyelemiránya, és ez miben tükröződik meg leginkább?

Elég furcsa szó az, hogy figyelemirány. Nyilván az a kérdés, hogy mi került a média figyelmének középpontjába. Sajnos a pártpolitika. Undorító ami a magyar közéletben folyik. Örülök, hogy már nem vagyok parlamenti tudósító és már nem a parlament a munkahelyem. Személy szerint elkeserítőnek tartom, hogy mennyi idiótából lett országgyűlési képviselő, vagy éppen államtitkár vagy miniszter. Ennyi gerinctelen, hülye ember még a kádári parlamentbe sem volt. Ráadásul a többségük nem csak szervilis, de korrupt is.  Ha megint 18 éves lennék biztosan világgá mennék. A lányom tette okosan, amikor Spanyolországban telepedett le .A szívem persze fáj, ha az unokákra gondolok. Persze azzal is tisztába vagyok, hogy a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélnek már angolul, és spanyolul, ők már világpolgárok lesznek.

- Egyre többen hagyjak el Magyarországot. Hogyan jellemezné a nemzetünket érintő kivándorlási problémákat? Mik a legfőbb okai ezen döntéseknek?

Hoppá. Most veszem észre, hogy az előbb megválaszoltam a következő kérdést. Annyit azért hozzátennék, hogy ha a gyerekek leérettségiztek, és felveszik őket talán valamelyik amerikai egyetemre, akkor a lányomék hazajönnek. Mert hát azért egyrészt ez a hazájuk, másrészt Budapest a világ legszebb városa. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb élhető ország lesz Magyarország. Most nem az, ezért aztán aki teheti menekül. Mégse normális, hogy minden második magyar a szegénységi küszöb környékén, vagy alatt él, és eközben a felcsúti polgármester, aki egyébként gáz-és vízszerelő, tavaly 800 millió forint osztalékot vett ki a cégéből. Mellesleg az 1500 fős faluban ő építi a 3000-es stadiont a miniszterelnök kertjének a végében.

- Megállítható, avagy visszafordítható-e ez a folyamat?

Belátható időn belül sajnos nem fog javulni a helyzet. Peti, az unokám, most márciusban lesz 5 éves. Mire megkapja a diplomáját Stanfordban, addigra talán javulhat a helyzet. Azt még azért szeretném megélni.

Mónika Juhász  Amerikai hirhatar – hirhatar.com


Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com