Felfedjük a menyasszonyi ruha rejtelmeit

esküvő

A menyasszonyi ruha azért fehér, mert a tisztaságot és szüzességet jelképezi, ez sok évszázados hagyomány – tartja a közhiedelem, és ahogy az a közhiedelmekkel elég gyakran előfordul, csak távoli köszönő viszonyban van a valósággal. 

A fehér menyasszonyi ruha csak a második világháború után terjedt el igazán széles körben, és a szüzességnél sokkal inkább az esküvőipar marketinges úthengeréhez van köze.

A középkorban már maga a menyasszonyi ruha kifejezés is értelmezhetetlen volt, hiszen a csúcsarisztokrácia kivételével senkinek nem futotta egy olyan ruhára, amit életében csak egyszer vesz fel, a házasságkötése napján. A nők így egyszerűen a legszebb ruhájukban vonultak az oltár elé, és ha a színnel nagyon szimbolizálni akartak valamit, akkor sem a fehéret választották, hanem a kéket – ez volt ugyanis Szűz Mária színe, és vele a tisztaságé és hűségé is.

Olykor előfordult persze fehér menyasszonyi ruha is, híres ilyen eset például I. Mária skót királynőé, akinek a feljegyzések szerint a fehér volt a kedvenc színe, és ezért fehér ruhát választott akkor is, amikor feleségül ment II. Ferenc francia királyhoz 1558-ban. Ő 16, a király 14 éves volt ekkor, a házasság pedig azért köttetett, hogy a Valois-házi francia királyok onnantól jogot formálhassanak az angol trónra, mégsem emiatt lett hírhedt az esküvő, hanem mert Mária fehér ruhát viselt a Notre Dame-ban tartott ceremónián, márpedig a fehér akkoriban francia szokás szerint a gyász színe volt. Amikor másfél évvel később a király meghalt, a francia köznép nagy része meg volt győződve róla, hogy a ruha színe miatt szállt rá átok, és az végzett vele.

Egészen 1840-ig kell előrepörgetnünk a naptárat, hogy a fehér menyasszonyi ruha elkezdjen divatba jönni, ez pedig Viktória brit királynő nevéhez fűződik, aki fehér ruhában ment hozzá Albert szász–coburg–gothai herceghez (aki egyébként az unokatestvére volt, de ebbe most ne menjünk bele). Az indok itt szintén az volt, hogy a királynő szerette a fehér színt. Ez az esküvő talán az egész 19. század legfontosabb PR-eseménye volt, az első, és eredeti “royal wedding”, ami óta a brit királyi házban az esküvők globális médiaeseménynek számítanak, lásd például Károly herceg és Diana, vagy a közelmúltból Vilmos herceg és Kate Middleton házasságkötését.

A később több mint 60 évig uralkodó, és szó szerint korszakalkotó királynő egy csapásra divatba hozta a hófehér, és lehetőleg selyemből készült menyasszonyi ruhát, amit persze sokáig csak a leggazdagabbak és az arisztokrácia tagjai engedhettek meg maguknak. Innentől már csak egy bő évszázadot kell előreugranunk, hogy a nagy gazdasági világválság és a második világháború után beköszöntő békeidőben a sokszorosára emelkedjen a házasságkötések száma, és ezzel párhuzamosan a technikai fejlődés kitermelje az aránylag olcsó, szintetikus ruhaanyagokat, amelyekből szép, és még éppen elérhetően drága menyasszonyi ruhákat lehet készíteni a középosztály anyagi helyzetéhez igazítva is. Megszületett az esküvőipar (ami egyébként óriási biznisz, csak Amerikában évi bő 50 milliárd dollár a forgalma, és ebben a nászutakra költött pénz még nincs is benne), és elképesztő marketinges hadjárattal dolgozta meg az emberek pszichéjét.

Ennek eredménye például az a – főleg Amerikában élő – íratlan szabály, hogy a lánykérésnél a gyűrűnek a vőlegény három havi fizetésének megfelelő értékűnek kell lennie, vagy az a, szintén elsősorban amerikai filmekből ismert jelenség, hogy a nők már kislány koruk óta tervezgetik az “álomesküvőjüket” (emlékezzünk csak a Jóbarátok vonatkozó jeleneteire!). A menyasszonyi ruha ma ismert fogalma is ebből a reklámhadjáratból fakad: egy nagyon szép, és nagyon drága, egyetlen egyszer felvett ruha, aminek a színe a legtöbb esetben fehér, elvégre a brit arisztokrácia fényűző esküvőin is ez a szokás emberemlékezet óta.


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com