Ez a hatalom is felrobban

orbán csücsörit

Izgalmas beszélgetést mutatott be az index.hu. Orbán Viktorral társalgott a La Stampa olasz újság riportere, még az európai parlamenti választás előtt, ám az írás csak most jelent meg.

Azt mindig gyanítottam, hogy Orbán szinte minden lényeges könyvet elolvasott és hasznosított, amely a hatalomról szól, annak megszerzéséről, megtartásáról, de azt azért nem sejthettem, hogy egyrészt ennek tanúvallomását is adja, másrészt erről szabadon beszél is.

Ebből az interjúból azt tudjuk meg, hogy a miniszterelnök az éjjeli szekrényén tartja Guglielmo Ferrero (1871-1942) könyvét, amely a Hatalom címet viseli és ebben hosszan tanulmányozza például Napóleon, vagy Mussolini hatalomgyakorlását. Nos, az Index újságírója vette a fáradtságot és áttanulmányozta a kötetet, és annak egy-egy izgalmas, vagy éppen Orbánra húzható részletét ismerteti – kommentár nélkül.

Indítsuk hát el mi is az idézetsort, először azzal, amit a történész az illegitim kormányról ír. Ferrero Napóleon példáján keresztül mutatja be az illegitim kormány nyugtalanságát, amely mindenről tudni, és mindent ellenőrizni akar a művészettől a tudományon át a templomokig. Hatalmát fokozatosan kiterjeszti az iparra, mezőgazdaságra, kereskedelemre, „és hogy megvédje magát, csak egyetlen üdvöt lát: növelni és mindig tovább növelni hatalmát”. Az olasz szerint a teljes hatalom sem elég neki, mert még annál is több kell. Az ilyen hatalom totalitáriussá válik, a totalitarianizmus pedig csupán a kormányzatot emésztő félelem felszínre kerülése.

Nagyon pontos megfigyelés, gondolhatnánk, hogy magáról az orbáni rendszerről szól. Tartalmát nézve egyáltalán nem nevezhető pozitívnak, ha pedig így van, akkor vajon miért tartja a kormányfő az ágya mellett a művet. Azért, hogy tanuljon belőle, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amelyeket mondjuk Napoleón elkövetett, vagy azért, hogy hol kell még inkább javítania a hatalom gyakorlásán.  Elképzelhető, hogy az utóbbiról van szó, legalább is, ha ideidézzük például azt a részt, amelyet a történész a sajtóról ír.

Szerinte Napóleon úgy irányította a sajtót, mint egy zenekart, „óriási, gigászi gramofont csinált belőle, amely mindennap ugyanazt a lemezt játssza le alattvalóinak és ellenségeinek, hirdetve, hogy csalhatatlan és legyőzhetetlen”. Azért, mert az illegitim kormány tudja, hogy hatalma a nép számára nem eléggé alátámasztott, és nem elégszik meg azzal, hogy elfojtsa a morgolódást és a kritikát, egyre több és többféle csapatot alkalmaz annak érdekében, hogy minden kereszteződésnél az ő dicséretét énekelje. A vezető zseni, hős, nagy ember, természetfölötti ember, félisten, valamennyi minisztere, barátja, munkatársa és ügynöke részese az ő csaknem isteni természetének – addig, amíg őt szolgálja, hogy azután szörnnyé változzék, ha összezördül vele; a nép az ő hatalma alatt teljesen elégedett, minden jót élvez: a prosperitást például még akkor is, ha éhen hal.”

Egészen kísértetiesnek tűnik, amit Ferrero az ellenzékkel kapcsolatban megállapít. És itt újra feltehetjük azt a kérdést, hogy Orbán vajon miért tekinti Bibliájának ez a művet?  Természetesen az nagyra értékelendő és megsüvegelendő, hogy a magyar politikus mindent tudni akar a vezetés elméletéről, a hatalom természetrajzáról. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy kinek a gyakorlatát akarja átültetni saját életébe, illetve kiket tekint ebből a szempontból mérvadónak.

De nézzük ezt az idézetet is: „…egy hamis többség, amely tulajdonképpen csupán álcázott kisebbség, mindig túlságosan félni fog az ellenzéktől ahhoz, hogy hagyja, hogy az ellenzék lojálisan éljen a politikai szabadságjogokkal, amelyre egyébként szüksége is van, és túlságosan fog félni ahhoz is, hogy komolyan tiszteletben tartsa a választás tisztaságát.”

A mondatot tanulmányozva nem arra a következtetésre juthatunk, hogy lám Orbán nem akarja az ellenzéket megnyomorítani, és a választás tisztaságát mindennél előbbre valónak tartja, ellenkezőleg: fontos számára, hogy a politikai ellenfél ne juthasson semmilyen lehetőséghez, ezért a választási törvényeket is úgy kell alakítani, hogy az ellenzék számára az jelenthessen komoly esélyt.

Van azonban Ferrero könyvének, számunkra bíztató, Orbán számára figyelmeztető mondata is. Így hangzik:” valamennyi hatalom tudja, hogy a lázadás látensen még a leginkább alávetett és alázatos engedelmeskedésben is ott rejtőzik, és egy napon, előre nem látható körülmények hatására felrobbanhat”.

Azt azonban, éppen az előre nem látható körülmények okán nem tudhatjuk, hogy ez a robbanás mikor következik be. Holnap, vagy tíz év múlva?

Hírklikk

 


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com