Csak a jók mennek el… memoriam Nagy György

nagy györgy1

Én kimondom. NAGY GYÖRGY, magyar televíziós személyiség.

Talán neve „csak” a kevésbé ismert televíziós személyiségek közé tartozott, mégis, szerintem,  a mintegy tíz legnagyobb „képernyős” közé sorolandó.  Emberi és újságírói értékrendemben én Őt mindenképpen azon újságíró-nagyságok között tartom számon, akik az utóbbi évtizedek új kommunikációs eszközét, a televíziót  a köz szolgálatába állították és felismerve ennek klasszikus értelemben vett  hasznosságát meghonosították Magyarországon  –  bármennyire tisztában volt  Ő ezzel , bármennyire nem.  Mi, magyarok egész biztos, hogy kevesebbek lennénk Nélküle és  szegényebb a  világ is,  ha ezt nem is tudják be Neki. Amit kapott mérhetem, amit adott végtelen… Igen: ki kell mondanom –  bármennyire nincs is szándékomban ezzel bántanom, esetleg piedesztálra emelnem más kollégákat – , hogy van az a  mintegy tíz tévés személyiség, akiknél, megengedve tévedésemet e véleményemben, kiválóbbakat én nem ismerek. Ők  név szerint : Vitray Tamás, néhai  Antal Imre, Baló György , Havas Henrik,  néhai Déri János Rangos Katalin, Friderikusz Sándor,  Kálmán Olga,  Rónai Egon és Ő, maga Nagy György.  Mindenki köztévés  „Nagygyurija” most elment az „Égiekhez”, 64 évesen , viszonylag fiatalon :  Tele ambícióval, szakmai tervekkel, maga mögött hagyva  szeretett családját, barátait, kedvelt kollégáit, jó ismerőseit és mindenki mást, akik szeretetteljesen kötődtek Hozzá… Miért  ment el ? Buta kérdésre buta a válasz is: Mert „Csak a Jók mennek el…”  Története nem mindennapi: Családja  visszautasította, hogy az a jelenlegi közszolgálati televíziózás – amelyért „élt és halt” 45 éven át  – a saját halottjának tekintse…

Fotó-video: Alex Tamás, Csak a Jók mennek el…

Természetesen, az említett tíz fő televíziós személyiség kiválasztása részemről egy általam vélt szakmai kritérium-összesség alapján történt vagy legalábbis én minden igyekezetemmel  erre törekedtem, de nyilván az ember saját magát megfosztani szubjektumától képtelen . ( Lehet: Lesz olyan, aki  esetleg azt állítja, hogy mindez sokkal inkább csak az én újságírói hitvallásomról szól… Kiszámíthatatlan ez manapság… ) Az azonban teljesen biztos, hogy a hivatalosan 1957. május 01-től induló Magyar Televízió az Ő személyük nélkül elképzelhetetlen. Ők  valójában  az állami médiából kifejlődő igazi köztelevíziózás   megtestesítői,  a napjainkra kialakított köztelevíziózást leszámítva, mely ma a köz helyett inkább csak a haszonelvűség és a politikai érdekek talaján működik. Nyilván e megfogalmazás alapján felmerül a kérdés, mit jelen a  közszolgálatiság.  Erről sokan sokfélét írtak, s én feltétlenül a jogállami demokráciákra jellemző álláspontokat osztom, melyek a sajtószabadság jegyében fogantak.  Osztom mindenek előtt azt a véleményt, hogy a közszolgálatiságnak  két legfőbb jellegzetessége az „ univerzalitás” és a „kulturális felelősség”. Az univerzalitás biztosítja, hogy a közszolgálati média információi a lehető legtöbb emberhez eljussanak  az adott kor lehető legmagasabb technikai színvonalán. Az utóbbi azt garantálja, hogy a műsorok, illetve műsorfolyam megfelelően magas színvonalú legyen: tájékoztasson mindenek előtt a közérdekekről , szórakoztasson és minél inkább gondolkodásra késztesse a nézőt a  szolgáltatott információk, ismeretek tükrében és e keretek között. A közszolgálatiságnak rendelkeznie kell egyfajta, az egész országra kiterjedő kulturális konszenzussal,  illetve minimummal a vallott és képviselt  értékek tekintetében. Összegezve: tömören úgy is lehet fogalmazni, hogy a közszolgálatiságban  jelen   kell lennie a tájékoztatás, oktatás és szórakoztatás tartalmi  hármasának. Szabó Magda, a néhai írónő  ennél némileg közérthetőbben fogalmazza meg a média valódi  rendeltetését az egyik idézetében. E szerint, mint írja:

„ Apám nagyon hamar megtanított rá, hogy becsüljem a sajtónak a munkáját. Azt mondta, hogy ő a  maga kultúrájának nagy részét ebből szedte (…). Az újságíró kezében  mérhetetlen nagy a hatalom. Az újságírónak a lelke mélyén azért kell imádkoznia, hogy  tisztességes maradjon, és valóban azt tegye, amit  Debrecen polgára, mikor polgárrá avatták, az eskümintában  elmondott.  „Úgy segítsen engem az Isten, hogy az Igazat nem hamisítom, a Hamisat nem igazítom .” A sajtónak az a szent feladata van, hogy az igazságot mondja ki, az ártatlant mentse meg, a bűnöst leplezze le és szolgálja azt az Országot, melynek a gyermekei vagyunk, úgy, hogy ettől az egész Világ előre menjen.”

    Úgy vélem, hogy mindennek az említett kollégák, köztük Nagy Györggyel,   mind eleget tettek. Ez , persze, egyáltalán nem jelenti azt, hogy kinek-kinek ne lehessen saját felfogása és politikai nézete a világról, s tévedhetetlenek lennének emberi és szakmai  véleményeikben, az a szellemiség  azonban  – szándékaik szerint –  valamennyiőjüknél    közös, hogy mindig a haladás szolgálatában álltak és állnak.

    Nagy György egyik fő jellemzője volt, hogy nem csak szerette, hanem értette is munkáját és annak célját is. A gyomorrák, melyet 2013 elején diagnosztizáltak Nála 2012 őszén kezdődött egy gyomorrontással a békéscsabai kolbászfesztivál után, melyet az ártatlannak tűnő baj után egy orvosi rutinvizsgálat követett. Sajnos azonban egy nagyméretű rosszindulatú  daganatot  találtak a gyomrában, amit a további komplikációk elkerülése végett szinte a teljes gyomrával együtt azonnal eltávolítottak. Az új életmódhoz Gyuri sikeresen hozzászokott és gyógyulásnak indult betegségét minden betegségtudat nélkül viselte és ment vissza dolgozni.

    „Remekül érzem magam, muszáj jó karban lennem, hisz számítanak rám. A feleségem, a lányom és  két unokám miatt jól kell lennem! Meg kell gyógyulnom  Máskülönben én hosszabb életre rendezkedtem be, harcolni fogok !” – jelentette ki reményteljesen sajtókörökben is.

nagy györgy unokával

Fotó: A Nagyobbik  unoka a Nagypapával

Nem helyénvaló most külön részletezni a betegség diagnosztizálása és az operációt követő időszak nehézségeit, de  emberi-szakmai mivoltát jól kifejezi az a tény, hogy magát a betegségét is a köz szolgálatába állította. Nem titkolta a gyilkos kórt, s egy Vele készített interjúban a következőket mondta:

 ’”Próféta lettem a szűrővizsgálatokkal. Nálam véletlenül derült ki a betegség: Ha nem „csapom el a gyomromat”, valószínűleg tovább halogatom a szűrővizsgálatokat, hiszen semmi bajt nem éreztem. Ha fél évvel korábban kivizsgáltatom magam, talán ma is lenne gyomrom. A kortársaimat küldöm: Szűrés, szűrés,  szűrés ! Ha nincs baj, legalább megnyugszik az ember, ha van akkor úgysem fog elmúlni, csak rosszabbodni, ezért semmi indok nem fogadható el halogatására.” Sajnos azonban Gyuri „ezegyszer” nagyot tévedett. A „nem elég korán jött gyomorrontás” miatt végzett kivizsgálás kapcsán  úgy vélte, hogy erre „csak” a „gyomra ment rá.”  Ő azonban minden reménye és pozitív gondolkodása ellenére az életét vesztette a rákbetegség következtében .

    Ma már tudományosan is bizonyított, hogy a rák is szoros összefüggésben van bizonyos feldolgozatlan konfliktusokkal, pszichés állapotokkal. És egészen biztos, hogy egy jó tévéműsor is csak ritkán áll össze kisebb-nagyobb konfliktusok, harc nélkül. Hogy mi zajlott a korábbi  években a kulisszák mögött az MTV-nél töltött 45 év alatt,immáron soha nem fogjuk megtudni  pontosan. Mint, ahogy azt sem  ,  hogy a munkahelyen előforduló nézeteltérések mennyiben játszottak közre Gyuri egészségi állapotának kialakulásában, majd – mikor már javulásnak indult – a  romlásában. Az azonban ténykérdés, hogy családjával ,  baráti, és ismeretségi körével  kiegyensúlyozott örömökkel teli kapcsolatot tartott fenn. Írásom korábbi részében nem szokványos utalás volt kölcsönös családszeretetére. Felesége, Székely Katalin a legvégsőkig kitartott melletteMint lánya  elmondta nekem: Édesapja,  mondhatni” „ felesége kezét fogva” hagyhatta el a földi létet. Irigylésre méltóan csak kevesen mondhatják el magukról: hogy Katalin 

„szerelemmel” szerette több évtized után is Gyurit. A lánya – aki a megkülönböztethetőség miatt vette fel a Székely-Nagy Katalin nevet –  nem csupán népszerűsítette édesapja munkáit és dolgozott is vele együtt 2005/2006-ban a népszerű „Nagy Vita” talk show-ban – hanem teljes egészében szakmailag is Nagy György nyomdokaiba lépett. Elmondta  nekem:  olyannyira így van ez, hogy férje is szakmabeli ,s  a médiában dolgozik  a francia fővárosban, Párizsban, ahol már  több éve  élnek. Két kislányuk van: egy négy és féléves és egy másféléves. A Nagyobbik már biztosan fog emlékezni a nagypapára, de bizonyára a Kisebbik is „kihúzza” majd magát, mikor szűkebb-tágabb környezete a „papa” egykori múltjáról, történeteiről  „mesél”majd  Neki.

     Nagy György  „nyugdíjba vonulása” és az „események”  azonban tejességgel bizonyos, hogy nem válnak  majd a jelen hatalom médiatörténetének dicsőségére. Ez a történet ugyanis  örökre a magyar köztelevíziózás  szégyenfoltja marad. Merthogy  Illyés Gyula szavai

 „ Egy mondat a zsarnokságról”, ma is aktuálisak: „ Hol zsarnokság van,// ott zsarnokság van (…) // minden hiában, (…)//, mert ott áll // eleve sírodnál, // ő mondja meg,  ki voltál, // porod is neki szolgál.”  

    És e történet nem pusztán arról szól, hogy Gyuri  mindig mosolygó, nagy tudású kedves személyiségét  több évtizednyi becsületesen és magas színvonalon végzett újságírói köztévés munka után méltatlanul bocsátották el az MTVA-tól, hanem a körötte lezajlott történések szemléletes lakmuszpapírjai a jelen magyar  társadalom állapotának is.  A 24. hu június 29-én így ír: „ Annak ellenére, hogy az MTVA  idén februárban méltatlan körülmények között vált meg 45 év munkaviszony után,  a nyugdíjazás állítólag „közös megbeszélés” alapján született, de Nagy elárulta, hogy „Enyhe rásegítéssel küldték” el.  Így érthető, hogy a család nem kér a köztévé segítségéből, hiába közölték, hogy saját halottjuknak tekintenek Nagy Györgyre.””. „ A temetést a család szervezi, mi gondoskodunk a méltó szertartásról, nem kívánjuk, hogy az MTVA saját halottjának tekintse az elhunytat, a temetés nyilvános lesz, így bárki leróhatja a tiszteletét ” – nyilatkozta lánya, Székely-Nagy Katalin a sajtónak.  A köztévé emblematikus műsorvezetőjének  temetésén  a hozzátartozók mellett ismert személyiségek is részt vettek.:színészek, énekesek, pályatársak.   Függetlenül az MTVA munkáltatói nyilatkozatától rengeteg köztévés kollega is eljött.   Az említettek között láthattuk-hallhattuk  Bródy Jánost, aki megható beszéddel és zenével búcsúzott Nagy Györgytől. Találkozhattunk a sírkertben  Rózsa Györggyel  , Fábry Sándorral , Kovács Katival  ,  Rudolf Péterrel  és még sokan másokkal .  „  Nagyon szép temetése volt a férjemnek, köszönjük…” –  mondta a sajtó munkatársainak Székely Katalin, Nagy György felesége.  A Borsline.  hu  máskülönben már február 13-án megírta, hogy „ nem tévés életkorával volt a gond, hisz a médiában , mondhatni, a kor nem számít, gondoljunk csak a 84 évesen is aktív Vitray Tamásra, hanem azokkal a klasszikus  elvekkel, amelyeket képviselt, és amelyek  nem fértek bele az új közszolgálati imázs-csomagba. Nagy Györggyel szombat este, a Story  Díjátadó Gáláján  személyesen találkozhattunk. Egy szakmai bizottság neki ítélte a „Televíziós Személyiség Érték Díjat.” Szerencsére az Orbán féle „hatalom keze eddig nem ért el” – , s ezt már én teszem hozzá.

De mi is ez a befejezetlenül maradt Életmű, amit ránk hagyott Nagy György a Magyar  Televízió alkalmazottja.  Szakmai életútját 1971-1983 között képvágóként kezdte  ,  miközben   belefogott zenei műsorok rendezésébe   és  koncertek szervezésébe, sőt maga is zenélt ( orgonált ) a Viktória Rock Együttesben. Írásai a Képes 7-ben és a ma is nagy presztízsű Élet és Irodalom hetilapokban jelentek meg.  1983-ban elvégezte  az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának történelem-népművelés szakát, majd az MTV Ifjúsági Osztályának szerkesztő-riportere lett. A rendszerváltozás  idején 1988-2006 között  az új feltételrendszerben az MTV Ifjúsági Osztályán   lényegében ugyanezt a sokrétű feladatkört folytathatta.  A fiatalsághoz  való kötődése miatt egyáltalán nem véletlen, hogy a későbbiekben elkészítette   a 12 részes  Rocklexikon műsort .  Ez idő alatt szerkesztette a fiatalok  népszerű hétvégi műsorajánlóját, a HOL-MI-t is . 1994-től nagy kihívást jelentett számára a 13 éven  át közkedvelt Ablak c. közéleti műsor szerkesztő-műsorvezetői státusza, aminek sok-sok ötletével  sikeréhez kétség nem férhetett. 2002-től  indították  a szintén hosszú éveken át képernyőn lévő   Főtér ismeretterjesztő  „magazint”, melynek a szerkesztését szintén ő végezte  és ebben a beosztásban 11 éven keresztül szervezte-rendezte a műsorokat. Minden epizódban egy-egy,  főként magyar települést, illetve tájegységet mutatott be a terület műemlékeivel és más nevezetességeivel, a különböző népszokásokkal, folklórral, életsajátosságokkal,  Ismerhettük Őt a Reggel és a Naprakész magazinműsorokból. Nagy György évtizedeken át készített dokumentumfilmeket, stúdió- beszegetéseket, riportokat, gyakori közvetítője volt az állami ünnepségeknek (pl.:  március 15., augusztus 20. ) és gyakran a legkülönbözőbb reprezentatív állami vezetők, vendégek  jöttekor ő készítette és konferálta fel a kísérő szövegeket. Több, mint egy évtizeden át ő közvetítette a Forma1 gyorsasági autóversenyeket.  Amolyan „mindenes”, azaz minden műfajban jártas nem „sajtómunkás’, hanem rendkívül felkészült, nagy tudású televíziós személyiség vált belőle tehetségének, szorgalmának is köszönhetően. Sokan mondják róla, hogy a legutolsó „utolsó mohikánok” egyike volt és hallottam róla egy olyan találó  elnevezést is – amely ma már talán nincs is, s az utánpótlásukra sincs mód állítólag – hogy  vele szinte már „ kihaltak” a „ tévés polihisztorok”, miközben egyre sokasodtak  a „semmihez nem értő”,  ún.  „sajtómunkások” .

     A papíralapú és elektronikus újságírás, mint hívatás ?!? Hallani még ilyet egyáltalán ?!? „Megrendelések”, gazdasági, politikai és más  érdekek vannak tudás és kreativitás nélkül. A legnagyobb baj, hogy  különösképpen a közszolgálati televíziózásban, aki olyan,  mint, amilyen a Gyuri is volt, annak „mennie kell”, mert  „konzervatív” és nem fér bele az  úgymond korszerű kommunikációs stratégiákba…  Gyurit persze, ha  „az  alkalom”  a valódi  minőséget  „kívánta meg”–  pl.: az MTV 50 éves fennállása alkalmából –    a 75 részes  „ Szabadság tér 17.” című sorozat szerkesztésével bízták meg. De nem hagyható ki az igényes stúdióbeszélgetések közül a 2010-ben indult HOGY VOLT? ” sem,  melyben letűnt korok színészeire, művészeire, közéleti személyiségeire és más leggyakrabban korábbi érdekes produkciókra emlékezhettek a nézők és e stúdióműsoroknak nagyon gyakran az ő ötleteire kezdték meg a  szervezését.  Ugyancsak a 2010-es években készítette el Aczél Endrével az 50 részes „ Köztévé” sorozatot.   De ugyancsak az ő kreativitásának „ szülötte”  volt  a 46 részes „Magyarország története” műsor 

forgatókönyvének megírása ,  amit aztán a képernyőn szintén  Ő is vezetett le.  „Ez az ő napja” címmel az  1848- as szabadságharc hőseiről, azok eddig ismeretlen életútjairól kezdeményezett és  készített sorozatot Ráday Mihállyal, a neves város-, és műemlékvédővel.

     Már Nagy György halála után egy tévériporter videó-felvételt rögzített Ráday Mihállyal. A városvédő elmondta, hogy  a Vele való együttdolgozás számára élményszámba ment újszerű  megközelítéseivel. Egyidejűleg azt is hallhattuk tőle,  hogy többek között rendkívül elismerően szólt Nagy Györgynek  a közszolgálati televízió  iránti elkötelezettségéről, mely ma már nem egy „művészeti műhely”, hanem egy igazi „CELEB-gyár”.

     Ami végezetül pedig engem illet, a „CELEB-gyár” elnevezés szerintem is valós tartalmat és leginkább igénytelenséget takar. Ám úgy gondolom, hogy mihamarabb eljön az idő, mikor a médiaiskolákban –  mondom kissé natívan – a „közszolgálatiság” televíziós tantárgy keretén belül Nagy György munkássága tananyag lesz

Sokan most is visszanézünk Téged, Gyuri!

Nyugodj békében  és sugározd le nékünk, onnan fenn az „Égből, ami még itt lent a Földön „elmaradt” és elnézést kérünk Tőled, hogy még „ott is munkára serkentünk. De azért ne feledd, hogy azok, akik ezt mondják Neked, mind szeretnek Téged. Nagyon sokan vagyunk… 

Lukácsi Bálint 

Budapest, 2017. július 25.


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com