Bálna-beszéd

orban balna

A Bálna Budapest szórakoztatóközpontban tartott kormánypárti EP-választási kampánynyitó rendezvény nem okozott meglepetést. Az elő-zenekarként fellépő a Trócsányi-Szájer-Szíjjártó trió az EU és az ENSZ folyamatos gyalázásával megteremtette az alaphangulatot és már csak arra az emberre volt szükség, aki összefoglalja a politikai közösség és az ország számára a „faék-egyszerűségű” üzeneteket.

Programszerűen így is történt: a miniszterelnök-pártelnök a szokott stílusban és tartalommal elmondta migrációs tárgyú hétparancsolatát, de előtte gondosan leteremtette az Európai Unió jelenlegi és potenciális vezetőit.

Juncker elnök „tőről metszett európai szocialista” lett, Timmermans alelnök egyik nyilatkozatát „marxista szövegnek” minősítette a vezérszónok, míg a FIDESZ által is megszavazott Weber néppárti csúcsjelölt a „brüsszeli bajor” kétes értékű címet nyerte el.

Amennyiben az Európai Néppárt valamennyire is értékelvű közösség, – kampány ide, parlamenti matematika oda – akkor vélhetően most már végleg tisztázódott, hogy a május 26-i választási eredményétől függetlenül a FIDESZ-nek nincs, és nem is lehet helye a jobbközép gondolkodás európai pártcsaládjában. A magyar párt sorsa engem nem igazán érdekel, az országé annál inkább. Magyarország – a kormányzó párttal karöltve – könnyen leszorulhat a nagy európai politikai színpadról, és pillanatok alatt a díszletraktárban találhatja magát.

Realitásként kell számolnunk a gazdasági növekedés lassulásával, a következő költségvetési ciklusra érvényes, hamarosan elfogadásra kerülő – az EU-büdzséjéből ideáramló – támogatások jelentős csökkenésével és a magyar üzleti szektor versenyképességi lemaradásával.

Ebben a számunkra nem előnyös, változó – és sokszor viharos – klímában igen kellemetlen a biztonságot és védelmet adó közösség perifériájára szorulni, esetleg körön kívülre kerülni.

Nagy kockázatot vállal az a politikai kurzus, amelyik állandóan veszélyezteti az elsősorban értékalapú, de természetesen gazdasági, jogi, pénzügyi, külpolitikai és katonai együttműködésen is nyugvó integrációt.   Senki nem követel szolgalelkűséget, de egy 500 milliós családban elvárható, hogy a közös anyagi javak egyik legnagyobb haszonélvezője, az alig 10 milliós Magyarország kompromisszum kész legyen. Nem elegáns és nem is célszerű, hogy a Németország képviseletében EU bizottsági elnöki posztra eséllyel kandidáló Manfred Weber-t – kormányzati intenció szerint – a hazai sajtó szellemi verőemberei folyamatosan támadják. Weber 47 éves, tíz év múlva a 82 milliós Németország külügyminisztere, akár még kancellárja is lehet.  Aki őt pocskondiázza, Európa vezető hatalmát és annak hivatalos képviselőjét gyalázza. Keresztényi megbocsátásra persze lehet számítani, felejtésre biztosan nem.

Hazánk lakossága az EU népességének 2 százalékát adja, országunk gazdasági teljesítménye nem éri el a 28 tagállam GDP-jének 1 százalékát.  Közismert a régi vicc, – „az egér az elefánt mellett futva mondja: hallod, hogy dübörgünk?”- de pillanatnyilag a helyzet egyáltalán nem mókás Félő, hogy az esztelen nagy rohanásban az elefánt – direkt vagy véletlenül – eltapossa az egeret. És akkor se cincogás, se ingyen sajt, se bálna, se beszéd…

Szerző: Dr. Dávid Ferenc      

*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com