Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárnák az oktatásban

iskola, Fotó- Népszava archív

Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárhatja, az oktatásban egyre gyűlő feszültség kiengedésére alkalmas szelepeket betömködheti az a törvénymódosító csomag, amely több helyen is belenyúlna a jelenleg hatályos köznevelési törvénybe. A több, látszólag nem is olyan hatalmasnak tűnő változtatás más-más csoportok jogait korlátozza, és tovább növeli a tanárok, szülők és gyerekek kiszolgáltatottságát. Nem véletlen, hogy a törvénytervezet elfogadása ellen az ellenzék támogatása mellett több mint harminc civil csoport tiltakozik.

„Olyan személyek kerülhetnek mindenféle társadalmi kontroll nélkül, a nyilvánosság kizárásával az iskolák vezetői székeibe, akiket az iskola közössége egyáltalán nem támogat, akár nem is ismer” – nevezi meg a salátatörvény oktatást érintő részének legproblémásabb részét Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. A jövőben az iskolaigazgatók kinevezésébe már egyáltalán nem szólhatna bele ugyanis az iskola munkaközössége, a pedagógusok, a szülők és a diákok szervezetei, a döntés egy személyben a miniszteré lesz.
Jönnek a janicsárok
Az iskolaigazgatói kinevezések körül az elmúlt években is számtalan botrány alakult ki, hiszen a végső döntések már 2013 óta a minisztériumban születtek meg, így sok pozícióban landoltak egykori pártkatonák és „ejtőernyősök”, akiknek eszükben sincs a kormány intézkedései ellen tiltakozni, egyszerűen végrehajtják a tankerület utasításait. De az iskolaszéknek, diákönkormányzatnak, dolgozóknak legalább véleményezési jogkörük volt, így az érintett településeken vagy városrészeken biztosan elterjedt a híre, ha a minisztérium az iskola közösségével szembehelyezkedve akart valakit kinevezni.

A nyilvánosság ereje pedig néha hatott, vagy legalábbis felhívta a figyelmet a problémára. Ha a salátatörvényt elfogadják, Szűcs Tamás szerint még több végrehajtó „janicsár” kerül majd az iskolák élére, a demokratikus jogok és az autonómia tovább sérülnek. „Minden olyan intézkedés, ami elveszi tőlünk, pedagógusoktól a döntés lehetőségét, debilizál, nem kezel minket értelmiségiként, sőt még felnőttként sem. Kizárólag az iskolaszék és a pedagógusok képesek eldönteni, hogy ki lenne a legjobb vezetője egy iskolának, nem olyasvalaki, akinek fogalma sincs a helyi viszonyokról” – mondja egy budaörsi pedagógus. Náluk éppen most zárult le az iskolaigazgatói pályázat, még várják, hogy a minisztérium végül azt az egyébként egyetlen pályázót nevezi-e ki az intézmény élére, akit a tantestület nagy többséggel támogat.

Bár a törvénymódosítás-tervezet számos olyan pontot tartalmaz, amely csorbítja a szülők szabadságát a gyerekeiket érintő döntések ügyében, meglepő módon Miklós György, a Szülői Hang Közösség alapítója is az igazgatókinevezésekkel kapcsolatos változtatást tartja a legsúlyosabb lépésnek, ez szerinte gyakorlatilag mindenre kihat egy iskolán belül.

„Ha szervilis, felülről irányítható igazgatók kerülnek az iskolák élére, az leszivárog a tanári kar egészébe. Ha valaki egy picit is kreatívabb, innovatívabb a többieknél, az egyből gyanús lesz. Mindezt pedig végül a gyerekek is megérzik” – mondja Miklós György. Ennek a járulékos hatásaként tantestületek széledhetnek szét, ilyenkor a pedagógusok egy része pályaelhagyóvá válhat, ha talál más állást magának.
Zsarolható igazgatók
Bár Szűcs Tamás szerint a törvénytervezetnek van a munkavállalók számára előnyös része is, például az osztályfőnökök és munkaközösség-vezetők munkaidő-kedvezményét a jövőben kötelező lesz kiadni, ez mégis apróságnak tűnik a negatívumokhoz képest.

A „saláta” szövege sok helyen elég sejtelmes, és amíg nincs végrehajtási rendelet, bizonyos kérdésekben csak találgatni lehet. Látszólag akár lényegtelen pontnak is tűnhet az az új bekezdés, amelynek értelmében, ha az iskolában olyan „nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységre” kerül sor, amely a tanuló jogait sértheti, az oktatásért felelős miniszter visszavonhatja az intézményvezető megbízását. Ráadásul a tervezetben az szerepel, hogy ezt akár egy évvel azután is megteheti, hogy tudomást szerzett az esetről.

Szűcs Tamás mindezt úgy értelmezi, hogy ha például az iskola igazgatója felsőbb engedély nélkül beenged az osztályba egy szervezetet, amely bármilyen – szexuális, környezetvédelmi vagy éppen drogprevenciós – felvilágosítást, tájékoztató órát tart a diákoknak, és az előadóknak nincs pedagógusi végzettsége, s ez valahogy (például a tankerületen keresztül) a minisztérium fülébe jut, az igazgatót onnantól sakkban lehet tartani, akár évekig. „Velem is előfordult, hogy meghívtam egy színészt interaktív órát tartani. A gyerekek nagyon élvezték, szerintük többet ért, mint 10 másik tanóra. A jövőben egy pedagógus ezzel az igazgató lemondatását kockáztatja, ami tovább növeli az intézményvezetők kiszolgáltatottságát” – mondja a PDSZ elnöke, aki szerint nem kérdés, hogy a jelenlegi oktatási környezetben ezt az eszközt mire fogják használni. Míg 10 évvel ezelőtt egy hasonló jogszabályra legyintett volna, mondván, úgysem fognak vele visszaélni, ma már minden ilyesmi komoly aggodalomra ad okot.

A Szülői Hang Közösség vezetője azt is problémának tartja, hogy így végképp ellehetetlenülhet annak a lehetősége, hogy a gyerekek olyan szempontokat ismerjenek meg, amelyek egyébként nem jelennek meg a tantervben – könnyen előfordulhat, hogy egy emberi jogokról vagy éppen a klímaválságról előadó civil szervezet képviselője már nem juthat be az iskola falai közé. Hiszen akár egy vendég teljesen jó szándékú meghívása is zsarolópotenciált jelenthet az igazgató ellen.
Akkor mindenki sportoló lesz
Az egyik legnagyobb aggodalmat a magántanulói jogviszony megszüntetése jelenti, ehelyett az érintettek a 2020/21-es tanévtől egyéni tanrendet kérhetnek, ennek elbírálásáról egy egyelőre még nem kijelölt hatóság dönt majd. A kormány indoklása szerint össztársadalmi érdek, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek, Miklós György szerint viszont úgy tűnik, a szigorítás kifejezetten az úgynevezett tanulócsoportok ellen irányul. Az utóbbi években egyre több középosztálybeli család dönt úgy, hogy a merev és a gyerekek igényeit sokszor figyelmen kívül hagyó iskolákból úgy menekíti ki a gyerekét, hogy otthon vagy ilyen tanulói közösségben oldja meg a tanítását.

„Már egy éve készülünk, tudtuk, hogy baj lesz, és valahogy el akarják lehetetleníteni a helyzetünket” – jegyzi meg egy ilyen magántanulói csoportban tanuló kislány anyukája, majd így folytatja: a mostani intézkedésekkel hiába próbálnak mindenkit visszaterelni az állami iskolákba, ők biztosan nem mennek. Ha másképp nem megy, úgy csinálnak majd, mintha külföldön dolgoznának, és csak néha jönnének haza (ilyenkor valószínűleg kénytelenek lesznek engedélyezni az egyéni tanrendet), de ha ez sem működik, az sem kizárt, hogy tényleg országot váltanak.

„Valószínűleg az fog történni, ami Magyarországon egyébként is jellemző. Ha van egy ilyen irreális törvény, minden érintett keresni fogja a kiskapukat. Ha kiderül, hogy milyen kritériumok alapján döntenek az egyéni munkarendről, akkor megpróbál mindenki ahhoz igazodni. Ha a sportolóknak könnyen megadják, akkor mindenki sportoló lesz” – mondja Miklós György, aki szerint a magántanulói csoportok egy része megpróbál majd iskolává alakulni, de ez egy nagyon nehéz és bonyolult procedúra, legfeljebb néhányuk számára lesz járható ez az út.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a magántanulók között többségben vannak a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, valamint sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerekek – őket számos esetben az iskolák „tolják ki” a rendszerből, mert nem tudnak velük mit kezdeni, holott éppen nekik lenne a legnagyobb szükségük a legtöbb törődésre. A törvény pozitív hozadéka lehetne, hogy őket „visszaterelik” az iskolába, de ennek egyelőre nyomát sem látni.
Halmozódó kudarcélmények
Egyelőre mindenki csak találgatja, hogy miért akar a kormány szinte kivétel nélkül minden hatévest az iskolába terelni attól függetlenül, hogy iskolaérett-e. Eddig erről az óvodapedagógusok döntöttek – általában a szülővel egyetértésben. Most minden olyan esetben, amikor az óvodapedagógus vagy a szülő még visszatartaná a gyereket egy évre, szakértői bizottsághoz kell fordulni, akik várhatóan jóval keményszívűbbek lesznek.

„Ez egy katasztrófa, mert aki nem iskolaéretten kerül be az iskolába, az folyamatos kudarcélménnyel fog találkozni, és ez évről évre halmozódik, az egész iskolai pályafutást megkeseríti” – mondja Miklós György, összefoglalva a legtöbb szakértő véleményét a témában. Ha végül minden hatéves iskolába kerül, az senkinek nem jó, ezért most mindenki csak tippelget. A legtöbben arra, hogy az egyre súlyosabb óvodapedagógus-hiányt próbálja a kormányzat elfedni ezzel a meglehetősen szakmaiatlan lépéssel.

Senki nem tudja megmondani, hogy az iskolák falai között egyre növekvő feszültség mikor éri el azt a pontot, amikor az érintettek már nem viselnek el tovább. A magántanulói státusz szigorítása néhány ezer embert érint, így ez a probléma valószínűleg nem viszi utcára az embereket. Miklós György szerint a törvény módosításának közvetett hatásai fogják lassan felőrölni az iskolák dolgozóit, aminek következtében még az eddigieknél is többen hagyhatják ott a pedagógusi pályát. Így az igazgatók kinevezésére vonatkozó új szabályok áttételesen a tanárhiányt növelhetik tovább, ami viszont már mindenkinek feltűnik, gyerektől a szülőig.

A civilek, pedagógusok, diákok és szülők szervezetei az utóbbi években a tiltakozás rengeteg formáját kipróbálták, de a kormányt nem sikerült meghátrálásra kényszeríteni. Egyre többüktől hallani azt a véleményt, amit viszont senki nem szívesen „vesz a nevére”: most az lenne kívánatos, ha a helyzet még rosszabbá válna. Ugyanis ha a rendszer végleg beszakad, és nem lehet tovább látszatintézkedésekkel elfedni az egyre csak növekvő problémákat, egyszer csak muszáj lesz a helyes irányba mozdulni. Ez persze a most iskolába járó gyerekeken nem segít.

nepszava.hu

Fotó: Népszava archív


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com