Át kell rajzolni a térképeket, miután egy Pest megyényi jégtömb szakadt le az Antarktiszról

antarktisz repedés

Nemcsak a sarki jég vékonyodik a klímaváltozás hatására, de az állat- és növényvilág is megsínyli a környezeti viszonyok gyorsuló átalakulását.

Több mint ezermilliárd tonna tömegű lehet az a hatezer négyzetkilométer területű jégtömb, ami a múlt héten vált le a Déli-sark földjéhez fagyott egyik legnagyobb jégtábláról, a Larsen C-jégselfről. A lassan mozgó óriás nem jelent ugyan közvetlen veszélyt a hajókra, s elolvadásával a tengervíz szintje sem emelkedik meg látványosan – legfeljebb másfél centiméterrel –, a jéghegy leszakadása nemcsak a globális klímaváltozásra szolgáltathat újabb bizonyítékot, hanem felgyorsíthatja az antarktiszi gleccserek visszahúzódását és a déli-sarki jégvilág zsugorodását is. A fogyatkozó jég- és hótömb eddig felfogta ugyanis az északi irányba húzódó vékony földnyelv hegyeinek gleccsereiből érkező fagyott vizet. Most viszont a mozgó jég gyakran már közvetlenül a tengerbe jut, ahol elolvad, és emeli a vízszintet.

Bár a Larsen C-jégself területének csökkenése önmagában nem szokatlan dolog – nagy jégtömbök mindig is váltak le a sarki jégpáncélokról –, sok tudós szerint aggasztó, hogy 1995 óta ez már a harmadik jelentős úgynevezett „fiadzás”. Ez arra utal, hogy egyre inkább instabillá válik az Antarktiszt borító, több száz, sok helyen néhány ezer méteres jégpáncél. Ugyanezt valószínűsíti az is, hogy az idén februárban – a déli-sarki nyár vége felé – minden korábbinál kisebbre, 2,25 millió négyzetkilométerre zsugorodott az antarktiszi nyári jégpáncél kiterjedése. A csökkenés azért is jelentős, mert néhány évig úgy tűnt, a Déli-sarkon viszonylag kevésbé érezhető az északon drámai mértékűvé váló felmelegedés (HVG, 2017. június 29.) . Sőt 2012-ben, a hideg időszak végeztével 19 millió négyzetkilométeres csúcsot ért el a téli jéggel borított területek nagysága.

REpedés a Larsen C-jégselfen. Szakítópróba
© AFP

Míg a jégselfek elolvadása nem okoz komoly vízszintemelkedést – hiszen a tömbök tömegének nagyobbik része a leszakadás előtt is a tengerben áll –, az antarktiszi szárazföldön felhalmozódott hó és jég cseppfolyóssá válása világszerte érezhető hatással járna. Az Antarktisz belsejéből induló, s a Larsen-jégselfet hizlaló gleccsereknél jóval nagyobb jégfolyamokat is egyre vékonyodó jégakadályok tartják vissza. Így ha például a tengerbe csúszna, s elolvadna a nyugat-antarktiszi jégmező – tudósok szerint ennek megvan a veszélye –, akkor három méterrel is megemelkedne a globális vízszint.

A többméteres emelkedés miatt tengerparti mezőgazdasági területek és városok ezrei kerülnének víz alá, s csak hatalmas befektetésekkel lehetne megvédeni a veszélyeztetett településeket. A nehéz helyzetben lévő metropoliszok között van New York, ahol a 2012-ben pusztító Sandy hurrikán is megmutatta, hogy a fejlett városok is védtelenek lehetnek a természeti csapásokkal szemben. „Egyre pontosabbá válnak a klíma-előrejelzések, s aggasztóak a vízszintemelkedést és a viharok gyakoribbá válását prognosztizáló tanulmányok. Kérdésessé válhat New York jövője is, a víz jönni fog, a következmények beláthatatlanok” – mondta újságíróknak Chris Ward, az amerikai nagyváros kikötőjének egykori vezérigazgatója. New York közben védekezni próbál: Egy nagy, U alakú gátrendszert terveznek Manhattan déli része köré, s gátakat kívánnak emelni a többi veszélyben lévő negyed, illetve a part közelében lévő kisebb szigetek köré is. A falak építése több milliárd dollárba kerül, ám a gátak sem lesznek képesek minden viharban megóvni Manhattan szigetének egészét az elöntéstől.

Míg a szerencsésebbek közé tartozó USA-ban már most készülnek a globális klímaváltozás következményeire – még akkor is, ha Donald Trump elnök szerint nem melegszik a Föld, s ha igen, arról nem az emberiség tehet –, a fejlődő országokban újabb tömeges migrációt indíthat el a vízszintemelkedés. Az ENSZ szerint 28 országot fenyeget a leginkább a klímaváltozás, s ezek közül 22 Afrikában található. A világszervezet adatai alapján tizenegy olyan ország van, ahol az összterület több mint tíz százaléka fekszik öt méternél kevesebbel a jelenlegi tengerszint fölött, s öt olyan, ahol már az egyméteres emelkedés is komoly gondokat okozna. Az utóbbi években mintegy tízmillió klímamigráns kelt útra, s 2050-ig további százmillióval nőhet a számuk – véli az ENSZ.

A legnagyobb veszélyben Banglades van, ahol a következő hatvan évben a jelenleg 160 milliós lakosság 250 milliósra nő. Egyméteres vízszintemelkedés nyomán az ország fele kerülne víz alá, ötméteresnél pedig a kétharmada tűnne el a tengerben. A válság tünetei már most láthatók: a korábban a tengertől 50–100 méterre lévő falvakba rendszeresen betör a víz, az édesvízforrások sóssá váltak, a folyókból kipusztultak a halak, s egyre több épület válik lakhatatlanná.

A bangladesi klímamenekültek döntő többsége egyelőre az országon belül keres magának új otthont – rohamosan nő például a főváros, Dakka népessége –, ám a világ egyik legszegényebb országának vezetői már most hangsúlyozzák, hogy hosszabb távon nem lesznek képesek elhelyezni az újonnan érkezőket. A változások által leginkább veszélyeztetett államok vezetői azt szeretnék, ha a fejlett országok – amelyek korábbi iparpolitikájukkal maguk is hozzájárultak a felmelegedéshez – hajlandók lennének befogadni a migránsok egy részét.

NÉMETH ANDRÁS


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com