A Titanictól Dunkerque-ig – Charles Lightoller nem mindennapi élete

titanic

Gyermekkorában hajótörött volt egy lakatlan szigeten, másodtisztként az utolsó pillanatig irányította az utasok mentését a süllyedő Titanicról, elsüllyesztett egy német tengeralattjárót, majd a nyugdíjból „visszatérve” 130 katonát mentett meg a német hadsereg szorításából. Csak kevés ember tudhat annyi kalandot a háta mögött, mint amennyit Charles Lightoller átélt hosszú élete alatt.

„Csak nők és gyerekek”

Charles Lightoller 1874. március 30-án született és már fiatalon nekivágott a matrózéletnek. Mindössze 15 éves volt, amikor túlélte első hajótörését, amikor egy vihar következtében társaival rövid időre egy lakatlan szigeten rekedt az Indiai-óceánon. Hírnevét azonban nem ennek a végül is szerencsésen végződő (egy arra járó hajó rövidesen kimentette őket) esetnek köszönheti, hanem egy másik, az egész világot megrázó tengeri katasztrófának: Lightoller 1912-ben a Titanic legénységének tagjává lett.

A sokat tapasztalt tengerész eredetileg a hatalmas óceánjáró első tisztjeként indult volna a végzetes útra, de az utolsó pillanatban Edward John Smith úgy döntött, hogy William Murdoch személyében új személyt állít helyette a pozícióra, míg Lightollerre másodtisztként számít majd. Ez egyben azt is jelentette, hogy az eredetileg kijelölt másodtiszt, David Blair „kiszorult” a legénységből – amit alig néhány nappal később valószínűleg már egyáltalán nem bánt.

A legénység annál inkább bánhatta Blair hiányát, ugyanis az indulás előtti „kavarodás” során nála maradt a hajó látcsöveit tartalmazó láda kulcsa, amelyet így nem tudtak kinyitni az út folyamán. A kulcs és a távcsövek hiánya később a Titanic katasztrófáját vizsgáló amerikai vizsgálatok egyik központi elemévé vált.

A végzetes éjszakán kezdetben Lightoller irányította a hajót, és nem sokkal a jégheggyel való ütközés előtt adta át a híd parancsnokságát az őt leváltani érkező első tisztnek. Az ütközés pillanatában már a kabinjában volt, pizsamában és lefekvéshez készülődve. A robajt hallva azonnal a fedélzetre sietett, de akkor még nem látszott semmi különös, ezért visszatért kabinjába. Hamarosan azonban már megérkezett a riasztás is, így hálóruhája fölé húzva egy nadrágot és egy pulóvert ismét a fedélzetre rohant, ahol nekilátott a hajó utasainak evakuálásához.

Lightoller a mentőcsónakok feltöltése során olyan szigorúan értelmezte a „nők és gyerekek előre” elvet, hogy az sokkal inkább „csak nők és gyerekek” utasítássá változott. A második mentőcsónak leeresztése előtt 25 férfit parancsolt ki a csónakból és amikor nem volt a közelben elegendő asszony és gyerek, inkább feltöltetlenül – 23 üres székkel – indította útjának. A hatodik mentőcsónak volt az első, amelyre felengedte az első férfit, egy Arthur Puchen nevű tapasztalt matrózt annak érdekében, hogy legyen valaki, akit tudja navigálni majd a csónakokat. Igaz, Puchen sem kapott „ingyen utat”, hiszen egy kötélen kellett leereszkednie a mentőcsónakhoz, hogy ezzel bizonyítsa rátermettségét.

A másodtiszt egészen az utolsó pillanatokig kitartott feladata mellett és csak akkor kezdett maga is menekülni, amikor a víz már elárasztotta a fedélzetet. A fulladástól egy alkalommal csak csodával határos módon menekült meg: a süllyedés közben kialakuló örvénylés a víz alá húzta és egy rácshoz „tapasztotta”. Szorult helyzetéből egy alatta felrobbanó kazán segítette ki, amelynek forró levegője újra felszínre lökte.

Charles Lightoller és a Titanic katasztrófáját túlélt tisztek

Charles Lightoller és a Titanic katasztrófáját túlélt tisztek

30 másik túlélővel egy felborult összecsukható gumicsónakhoz kapaszkodva vészelte át a következő órákat, amíg a vészjelzéseket fogó Carpathia megérkezett és felvette a tengerben hánykolódó embereket. Ez alatt az idő alatt Lightoller folyamatosan irányította a felborult csónak „legénységét”, hogy folyamatosan úgy helyezkedjenek, hogy súlyukkal ne húzzák le azt a víz alá. A kapitány és az első tiszt halálával ekkorra a Titanic „rangidős tisztjévé” váló Lightoller volt az utolsó túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett.

Két világháború hőse

A Titanic katasztrófája nem ijesztette el a tengertől Lightollert. Az első világháború idején a HMS Garry parancsnokaként szolgált és derekasan kivette részét a harcokból. Legjelentősebb haditette az volt, amikor hajója orrával nekiment egy német tengeralattjárónak, hogy így elsüllyessze azt. Az eset után a kapitányt kitüntették, igaz a hősies történetet beárnyékolja egy hivatalosan sosem bizonyított pletyka, miszerint a Garry legénysége lemészárolta a német U-boot túlélőit.

A világháború után vissza akart térni a kereskedelmi hajózás világába, de hamarosan szembesülnie kellett azzal, hogy hasonlóan a Titanic többi tengerész túlélőjéhez, őt is sújtja a tragikusan járt hajó hírének „átka”: sem előléptetésben, sem új álláslehetőségben nem reménykedhetett. Visszavonulása után fogadósként, farmerként és feleségével közösen ingatlanosként tevékenykedett, valamint a ‘30-as években megírta emlékiratait is. Teljesen persze sosem szakadt el a tengertől és egy saját motoros jachtot vásárolt magának, amelyet Sundowner névre keresztelt.

A Sundowner

A Sundowner

A második világháború idején, már jócskán a hatvanas éveiben járva, még egy alkalommal részt vett a világtörténelem egyik sorsdöntő momentumánál. 1940-ben a félelmetes német hadigépezet néhány hét alatt elsöpörte Franciaországot, amelynek során mintegy 400 ezer brit és francia katona esett csapdába a tengerparti Dunkerque városa közelében.

A nyugati szövetségesek számára létfontosságú volt, hogy a kontinensen rekedt hadsereget kimentsék a németek szorításából, így május végén elindult a Dinamo névre keresztelt hadművelet, amelynek során a brit polgárok példátlan összefogása révén szinte minden mozdítható vízi jármű útra kelt a La Manche túloldalára, hogy aztán katonákkal megpakolva térjen vissza.

Az idős Lightoller fia társaságában nem sokkal a mentőakció után

Az idős Lightoller fia társaságában nem sokkal a mentőakció után

Lightoller maga is Dunkerque felé vette az irányt és összesen 130 katonát zsúfolt a Sundowner kabinjába és fedélzetére. Ezután kitérő manőverek sorával sikeresen elkerülte a német légierő, a Luftwaffe támadásait és végül biztonságban hazaszállította a kimentett katonákat.

A kalandos életű Charles Lightoller végül 1952-ben, 78 éves korában hunyt el londoni otthonában, a „Nagy szmog” idején. Minden bizonnyal az ő alakja inspirálhatta a közelmúltban a mozikba kerülő Dunkirk című film Mr. Dawson nevű karakterét is.


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com