A napokban többször jött szembe velem a fideszeseknek az a kedvelt szövege, hogy itt nincs diktatúra

orban regen es most

Pár hete nem írtam ki magamból semmit, de a napokban többször jött szembe velem a fideszeseknek az a kedvelt szövege, hogy itt nincs diktatúra, és liberális nemgondolkodással vádolnak bennünket. No meg páran hiányolták is innen az önálló gondolatokat (pedig én szoktam írni). Akkor én most megpróbálom nagyon egyszerűen megvilágítani, kinek a gondolkodása hagy kívánnivalót maga után.

Van egy olyan nevezetű ember, hogy Orbán Viktor, aki pár éve meghirdette az illiberális demokráciaépítést. Azóta is szorgalmasan dolgozik 
rajta, és azon, hogy elhallgattassa azokat, akik mernek nem egyetérteni az általa épített rendszerrel. Az egyszerű népi félreértés, meggyőződésem szerint abból származik, hogy valószínűleg direkt, a magyar politika a szabadság, sok nyelvben használatos liberális szóváltozatát vette át. 
Ezzel nem is volt baj egészen addig, amíg a liberális-demokrata Orbán hatalmi vágyait nem keresztezte. Addig ugyanis ő is, és mindenki más is értette alatta, hogy a liberalizmus, az szabadság, hogy szabadon gondolkodhatok, dönthetek. Onnantól azonban ellenség lett, és ők olyan jelentést magyaráztak bele, kihasználva hogy ők irányítják a közbeszédet, amely félelmet, ellenállást kelt az emberekben.

Akár azokban is, akik nem követik Orbánt politikájában. Szóval jegyezzük meg, a liberális, libertate szó és változatai, politikai értelemben szabadot, szabadságot jelent. (Még véletlenül sem szabadosságot, mert ahhoz a szótő képzőkkel van kiegészítve, pld., libertinage… franciául) Ennek megfelelően, nem túl bonyolult gondolkodással, és persze Orbánt ismerve, az illiberális azt jelenti, NEM szabad! Ezt pedig, még egyszer mondom, maga a fényestekintetű Orbán Viktor mondta.

Mit nem értenek azon a fideszesek, hogy akkor ez egy diktatúra. Mert ha nem vagyok szabad akarattal felruházva, illetve nem gyakorolhatom azt, ha egyetlen ember dönt minden fontos, és nem fontos, de az egész országot érintő kérdésben, ha az ő központi irányítása alá van szervezve minden hatalmi ág, minden végrehajtó és közfeladatú intézmény, ő határozza meg még azt is, hogy ki a magyar, ha semmilyen fontos döntés előtt nem kérdeznek meg senkit, s ha ez nem tetszik a népnek, akkor csakazértis megcsinálják… ha nem az történik, hogy egy országnak van egy történelmi tapasztalata, és van egy álma és lehetősége (az EU-val és annak töméntelen pénzével) hogy attól egy szebb és jobb jövőt építsen magának, de ez nem úgy történik, hogy megbeszéljük, kitaláljuk mi magyarok együtt, hogy milyen legyen az a jövő, hanem egyetlen ember beteg, hisztérikus, frusztrált országvízióját erőltetik ránk… magyarul, ha egy ember diktátuma alapján éljük az életünket, működik az ország, alakul a jövőnk, akkor az mégis mi, ha nem diktatúra? Ha maga Orbán Viktor mondja azt, hogy ő “illiberális-demokráciát” épít, ami nonszensz, viszont egyértelműen diktatúrát jelent, akkor miért győzködnek minket ennek az ellenkezőjéről, és hiszik szentül, hogy egy 
nagyszerű demokráciában, nagyszerű lehetőségek között élünk?

Ui.: képzeljük el, hogy ezután mindig, mindenhol a magyar szabad, szabadság szót használjuk a liberális helyett. Hogyan hangozna egy fideszes szájából, hogy: – Te mocskos szabadságpárti? Volt már, hogy én megkérdeztem, mi bajod a szabadsággal? Nem válaszolt az illető. Aki nem szereti a szabadságot, aki erős, gyámkodó, helyette döntő, őt soha meg nem kérdező kormányt akar, ami ma itt van és amit támogat aki a fideszre szavaz, az miért nem meri bevallani, hogy ő ezt szereti, ő örül ennek, ő diktatúrában akar élni? Miért akar minket is és önmagát is meggyőzni ennek az ellenkezőjéről?

Szerzõ: Kovács Ernõ

Hírhatár


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com