A legszegényebbekkel fizettetik a legtöbbet: másfélszeres áron telik meg a falusi kosár

falusi bolt
Tizennégy év alatt 30 százalékkal csökkent a kistelepüléseken az élelmiszerüzletek száma. Ha mégis van kisbolt, a helyiek sokkal borsosabb árakkal találkoznak.
- Napi szinten itt vásárolok: tejet, kenyeret, felvágottat – mondja a jutai kísérleti lakótelep melletti vegyesboltból kilépő Kolip Jánosné, majd hozzáteszi: – Igazából itt mindent lehet kapni, de azért a nagybevásárlások miatt bemegyünk Kaposvárra. A kisboltban tényleg mindenből akad, persze nem olyan a felhozatal, mint egy városi hipermarketben, de ha valakinek éppen kifogy valamije otthon, a falusi boltban jó eséllyel megveheti, s nem kell tíz kilométert autóznia a megyeszékhely széli diszkontba.
- Két éve nyitottunk, s mára már pontosan tudjuk, mire van szüksége az embereknek – magyarázza a bolttulajdonos, Csonka József. – A többség a napi kisbevásárlás miatt jön, megveszik a reggelire és vacsorára valót, a vegyiáruból a mosogatót és a hypót, de dezodort például szinte sohasem adunk el. Azt is érezni lehet, hó eleje, vagy éppen vége van, ugyanis meglátszik a forgalmon, hogy fogy a pénze az embereknek. Csonkáék Kaposvártól délre, a belső-somogyi, halmozottan hátrányos helyzetű Hencsén is vittek korábban egy kisboltot, ahol a helyiek jellemzően csak felírásra tudtak vásárolni. – Amikor megkapták a közmunkásbért vagy a segélyt, többen összeálltak, felfogadtak egy autóval rendelkező ismerőst és bementek Kaposvárra vásárolni. Egy hónapra próbáltak bespájzolni – teszi hozzá Csonka József. – A napi minimumért jöttek csak hozzánk, s hitelbe vitték a tejet és a kenyeret.
A pénz nagy úr, s a falusi kisboltok egyszerűen képtelenek versenyezni a városi diszkontokkal és hipermarketekkel. Miután sokan amúgy is ingáznak a munkahelyükre, nem helyben vásárolnak, ezért a kistelepülések vegyesboltjainak forgalma drasztikusan lecsökkent. Így viszont képtelenek kitermelni a folyamatosan növekvő bérköltséget, emiatt sokkal drágábban árulnak, mint a városokban a multik, ami miatt tovább apad a vevőkör. Sok faluban már fel is adta a vállalkozó, s bezárta a boltot, ezáltal éppen a leginkább rászorulóknak szaporodtak meg a gondjaik, hiszen az idősek közül sokaknak már az is gondot okozott, hogy a boltig elballagjanak, nemhogy utazni a kenyérért, tejért. – Csak a kenyeret – feleli Sándor a jutai bolt előtt, amikor arról kérdezzük, mit szokott helyben megvenni.
És persze, ha elfogy főzés közben valami, akkor is eljövök, de ez tényleg csak szükségmegoldás. A várdai kisboltban körülnézve hasonló a látvány, mint Jutában: a szükséges minimumot pakolták ki a pocokra, a felvágottas pultban is csak a legalapvetőbb fajtákat látni, a tőkehúsos pedig éppenséggel üres. Oda csak csütörtökönként érkezik áru, az is csak csirke, ha valaki marhát vagy disznót akar, megrendelik neki külön. – Gyenge a választék, meg drágább is minden, mint a városban – mondja a zsákfalu egyik nyugdíjasa. – Persze megértem, kicsiben szereznek be mindent, így drágább nekik. Kenyérből cirka húsz kiló megy el naponta a helyi boltban, tejből negyven liter. Utóbbi hetente. Persze érthető, hogy a nagy többség a városban vásárol, hiszen a normál tej 120 forinttal kerül többe, mint Kaposváron a multinál, a kispoharas tejföl egy húszassal, a kenyér kilója hetvennel, a zsemle és a kifli darabja tízzel.
A legegyszerűbb sajt kilója viszont kilencszázzal, a virslié hatszázzal drágább, a kenőmájas éppen a duplája, mint a városi diszkontban, a kispoharas joghurt pedig 130 százalékkal. A tartós tej litere 110 forinttal kóstál többet, a tusfürdőé 220-szal, az alma kilója kilencvennel, egy nagy kóla 110-zel, a liszt, a cukor vagy a rizs pedig másfélszer annyiba kerül, mint az áruházláncoknál. Mint látható, éppen a napi bevásárlásoknál kosárba kerülő termékeknél a legnagyobb árkülönbség, hiszen ezeket kénytelenek helyben megvenni a falusiak, vagyis ebből származik érdemi bevétele a kereskedőknek. Ez meg is látszik a falusi boltok kínálatán alapuló kosarunk árán: a kistelepülési vegyesboltban több mint 16 és félezer forintot kellene fizetni mindazért, amit a városi diszkontban tizenegyezerért megkapnánk.
Ami 52 százalékos árkülönbséget jelent – érthető tehát, miért is ül a többség autóba, s vásárol be hetekre a városokban a helyi kisbolt helyett. – Mennék én is, ha tehetném – sóhajt fel Jutában Annus néni -, de a boltig is alig tudok eljönni, nemhogy utazni a vásárlás miatt. A legtöbbször még a kisbolt sem jöhet szóba, főleg télen a mozgóboltban vásárolok. Igaz, az még a helyi boltnál is drágább, de megáll a kapu előtt, nem kell cipekednem. Amíg futja a nyugdíjból, kifizetem, ha pedig fogytán a pénz, mint most is, hát leerőlködöm magam a boltig. Száz forint a különbség csak a kenyérnél, huszadika után már nagyon számít.

Fogynak a kisboltok

Egyre kiszolgáltatottabbak a kistelepülések lakói, a legkisebb, kétezer főnél alacsonyabb lélekszámú lakóhelyeken az üzlethálózat folyamatosan csökken. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatásaiból kiderül: míg 2003-ban mindössze 44 olyan község volt, ahol nem működött üzlet, mára országosan 228 ilyen kistelepülés van. Ahol még van élelmiszerbolt, ott is egyre kevesebb: 2005-höz képest 30 százalékkal csökkent a kisközségekben lévő üzletek száma, így az akkori 17 ezer kisbolttal szemben ma mindössze 12 ezer működik. A kereskedelmi statisztikából kiderül: a kisboltok száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent, a világválság, illetve a megszorítást követő kereskedelmi sokkok csak felgyorsították a hálózat leépülését, az utóbbi évek belső fogyasztásnövekedéséből pedig nem igazán tudtak profitálni.
A kisebb falvakban élők helyzetét az is nehezíti, hogy – mint arról korábban beszámoltunk – az országban jelenleg valamivel kevesebb mint 2400 bankfiók és több mint 7000 pénzkiadó automata működik, ám ezek többsége városokban, nagyobb településeken van. Ez azt jelenti, hogy a 3200 településből nagyjából 2500 faluban nem lehet pénzt felvenni, mert nincs se bank, se automata. A helyzet ráadásul nem javul: a jövő évig egyetlen nagybankká olvad össze a még működő 12 takarékszövetkezet és a Takarék Csoport további 3 bankja, mindez pedig racionalizálással jár együtt, így a veszteséggel működő kirendeltségeket és ATM-eket bezárják, utóbbiakból nagyjából háromszázat. Mivel ezek nagy része a kisebb településeken működik, a jövőben a kétezer fősnél kisebb településeken szinte lehetetlen lesz pénzt felvenni.  – B. Z. 

Nemcsak a vásárló, a kisboltos is többet fizet

A legkisebb, jellemzően a legszegényebb településeken a legdrágább az élelmiszer – mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Van arról szóló kutatás, hogy mennyivel drágábbak a kistelepülések boltjai? Olyan hivatalos statisztika, felmérés nincs, amiből pontosan kiderülne, hogy a kistelepülések üzleteinek mekkora az átlagos árszintje a városi üzletekhez képest. Amúgy is óvatosan kell bánni a megállapításokkal: előfordul, hogy a városi nagy bolt drágább, míg vannak olyan kisboltosok, akiknek ugyan valamivel magasabb az árszintje, ám igyekeznek egy-egy terméket olcsón adni, mondhatni akcióznak a saját környékükön. Az azért az kimondható, hogy éppen a legkisebb, jellemzően legszegényebb településeken a legdrágább az élelmiszer. Mi ennek az oka? Ez két tényezőre vezethető vissza. Az egyik a beszerzés: a kisbolt csak kis tételekben tud készletezni, így nem tud árengedményt elérni a nagykereskedőnél. A másik probléma a szállítási költség, az árut ugyanis el kell juttatni a faluhelyre, így az egy termékre eső szállítási költség jóval nagyobb, mint a nagy tételben, kamionnal szállító nagy üzleteknél. Ez a világon mindenütt így működik: a kisbolt valamivel drágább, mint a nagy üzletek. Ugyanakkor nálunk néhány év alatt 132-vel nőtt a település nélküli üzletek száma. Megállhat egy ponton a kisboltok leépülési hulláma? Nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni. Azért azt is látni kell, hogy vidéken is alaposan megváltoztak a vásárlási szokások. Például szokássá vált, hogy néhány szomszéd összeáll és pénteken vagy szombaton közösen elmennek autóval bevásárolni. Mozgóboltok elterjedhetnek a kistelepüléseken? Külföldön már kialakult ez a szolgáltatási forma és Magyarországon is van erre példa. Arról nincs hivatalos összesítés, mennyi ilyen üzlet működik. Ám a mozgóboltnak is megvannak a maga költségei, például speciális, élelmiszerhigiéniai követelménynek megfelelő autóra van szükség. Egyelőre inkább a kevert működési mód tűnik kifizetődőnek: például ha valakinek van egy kis péksége, ahonnan valahová beszállít, annak megéri, hogy útközben máshol is megáll, és ott is árusít. – Batka Zoltán

N

Fotó: Radó Ferenc


*


*

Top
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com