Két évvel ezelőtt augusztus 20-án Áder Jánosnak még nem jutott eszébe, hogy ki kellene tessékelnünk Magyarországról az idegen eszméket. Akkor arról beszélt Magyarország polgárainak, hogy miként kell szeretni a hazát. Mostantól már azt is tudjuk, hogy a haza egy olyan otthon, „ahol a világot a szívünknek kedves módon rendezzük be, ahol magunk alkotjuk törvényeinket, és ahonnan kitessékeljük az idegen, barbár eszméket”

Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.

Olyan államra, amelyik nem szolgaságra épül, hanem szabadságra.

Gulyás Gergely, szerint mára már eljutottunk odáig, hogy a nyugdíjból is tisztességesen meg tudnak élni a magyar nyugdíjasok, ha azt jól osztják be és nem költekeznek feleslegesen. Ezért megszünteti a kormány az extra juttatásokat.